Shock!

A Kátai Tamás, illetve a Thy Catafalque körüli történések sűrűjében majdnem elmentünk amellett, hogy idén huszonöt éves lett a kétfős zenekarból egyemberes projektté, majd abból legújabban nyolc-kilenc-tízfős koncertezős intézménnyé lett banda. A Thy Catafalque esetében mindig akad apropó egy kis beszélgetésre, ráadásul a napokban jelent meg a tizenegyedik sorlemez is, Alföld címmel. Ezúttal azonban inkább sutba dobtuk a szigorú tematikát, és egy kötetlen interjú keretében néztük át, hogy mi foglalkoztatja jelenleg a legilletékesebbet, és persze így sem beszélhettünk mindenről, hiszen kellenek a meglepetések is...

Hallottad már az új Depeche Mode-lemezt?

Nem hallottam.

Úgy általában inkább arra vonatkozott volna a kérdés, és nyilván azt is sejted, mi lesz a kifutása a dolognak, hogy mit gondolsz az efféle mamutokról: Depeche, Metallica satöbbi?

Már régen megtették, amit csak lehetett, nincs mit bizonyítaniuk. Millió emberre, zenészre, zenekarra hatással voltak, inspirálták, motiválták őket, engem is. Ha még mindig szeretik csinálni, jóval túl a zeniten is, csak üdvözölni tudom. Ha már nem szeretik, de ezért vagy azért mégis folytatják, azzal sincs problémám. Szeretem a Depeche Mode-ot, csak valahogy most elmaradt a dolog, még nem futottam össze az új lemezzel. Ha lesz rá alkalmam, majd meghallgatom, de nagyon kevés zenét hallgatok mostanában, mert nincs rá időm, mert a sajátjaimat kell folyton barkácsolni. A rutin miatt ők azért valószínűleg olyan gyenge lemezeket nem is tudnának kihozni, legfeljebb nekem vagy más hallgatónak már nem mondanak annyit vagy épp semennyit sem. Tisztelem ezeket a régi zenekarokat, és örülök, hogy aki még tud, az dolgozik. Miért ne?

Azt akartam kikerekíteni az egészből, hogy elvileg, ha szigorúan nézzük, huszonöt éves idén a Thy Catafalque. Ráadásul nem is ez volt az első zenekarod. Szoktál ezen egyáltalán gondolkodni? Eltelt már annyi idő?

Igen. A Thy Catafalque 1998-ban alakult. Nem gondolkodtam ezen túl sokat. Most épp ezzel kapcsolatban Jánossal dolgozunk valamin, de valójában nem is ezzel kapcsolatban, mert csak utólag jöttem rá, hogy pont huszonöt éves a zenekar idén.

Közöttetek van most aktív kapcsolat?

János (Juhász János, a Thy Catafalque volt gitárosa – a szerk.) Orosházán lakik most, lett egy szép családja. Makóról már 2000-ben elköltözött, ment külföldre, más országokba, ahogy én is. Saját projektje, a Namtar anyaga is úgy jelent meg, hogy a GSP ki szeretett volna hozni egy válogatás CD-t Gire-, Gort- meg Towards Rusted Soil-demókkal, ami az én másik projektem volt. És akkor rátettük a Namtart is, hogy ott legyen, mert ott volt a helye. A Gort EP-t is felvettük idén újra, ami a közös projektünk volt a Thy Catafalque előtt, és most is dolgozunk együtt, de az meg még titok. De neki ott van a saját zenekara, a Damnation, ahol jó erős old school death metalt játszanak, keressetek rá, ha sikerül a sok Damnation között. (nevet) Mi is volt a kérdés?

Csak a huszonöt év.

Nem gondolkoztam ezen sokat. Igyekszem előre tekinteni. Fura ez, mert ugye megjelent ez a Köd utánam boxset, 2020-ban. És az is olyan fura volt nekem, úgy tűnt, mintha ez egy karrierlezáró dolog lenne. A zenekarok akkor szoktak ilyet csinálni, amikor már nem aktívak többé, vagy meghalt valaki, vagy az egész zenekar, és akkor kihoznak egy ilyen dobozt, azóta viszont már két vagy három album is megjelent.

És a jubileum alkalmából tervezel-e most valamit? Vagy egyszerűen dolgozol tovább?

Örülök, hogy még egyben vagyok, és tudok foglalkozni a zenével. Mást nem terveztem.

Szerintem a Budapest Parkban adott koncertetek nagyjából a teteje annak, amit underground szinten az ember beleképzelhet egy ilyen sztoriba. Amikor decemberben először hallottam erről, nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ez baromi merész, de valójában mennyi merészség volt benne?

Én sokkal kevésbé voltam magabiztos ezzel kapcsolatban, mint a szervezők. Aggódtam, hogy túl nagy lesz. A Platon Karataev hívott bennünket, tehát nem a mi ötletünk volt, ők már játszottak ott korábban. Én egyébként mindig nagyon visszafogott vagyok ezekkel kapcsolatban, de Balázsék, a mi szervezőink azt mondták, hogy így oké lesz. És amit eddig mondtak, úgy is lett, szóval bíztam benne, hogy most sem történik másképp. A Platonék is nagyon kedvesek voltak, remélem, játszunk még együtt. A Parkban sok pénzt nem lehet összeszedni egyébként, hacsak nem teltházas bulit csinálsz, mert horror költségek vannak. A teltházas buli viszont nagyon sok ember, mi attól rendkívül messze vagyunk. De nyilvánvalóan nem is ez volt a cél, hanem a közös élmény. Ekkora helyen soha nem játszottunk, nem is tudom, mikor fogunk legközelebb, de jó volt megélni ezt is azzal együtt, hogy a klubkoncerteket jobban tudom szeretni.

Van valamilyen adatod arra vonatkozóan, hogy mennyien voltak?

Háromezer körül. Nem tudom én sem pontosan, de akörül lehetett.

A zenekar felállása továbbra is stabil?

Igen. Annyi lesz most, hogy Orfűn, a Fishingen a Vigh Zoli helyett Erdélyi Péter (Archaic, Salvus – a szerk.) fog gitározni, Zoli nem ér rá aznap. Petya ugrott be, vele próbálunk most, de csak arra az egy koncertre, utána Zoli visszajön.

Az ő játéka nagyon tetszett a Mezoliton.

Szuperjó gitáros, de ezeket a témákat azért sokan el tudják játszani, nem igényelnek akkora tudományt, ha egyszer megvan, hogy mi után mi hányszor. Petya simán megoldja ezt.

Kicsit meseszerű az egész történet, ahogy a zenekar összeállt. Kívülről úgy látszik, hogy volt egy ötlet, körülnéztél, ki ér rá, ki tudja ezt bevállalni, és abból összeállt ez a társaság, és azóta is kitartotok. Mindenki egy irányba húz, és mindenki jó fej.

Ez fontos volt. Nyilván olyan tagokat szerettünk volna, akikkel könnyű dolgozni, könnyű emberek. Nagyjából ismertük is egymást korábbról. Legtöbbünk már zenélt is a másikkal, kicsi ez az egész szcéna. Nincsen sok zenekar, és ismerjük egymást, tudja mindenki, hogy kivel kapcsolatban mire számíthat. Technikailag ezek nem olyan dalok, amik különleges tudást igényelnének. Itt fontos, legalább annyira fontos, hogy emberileg is tudjunk együtt haladni.

Bővülni egyébként terveztek? Akik a Parkban legutóbb felléptek veletek, szigorúan csak vendégek voltak?

Gábor a Watch My Dyingból szokott jönni velünk, ha tud. Így is nyolc embert kell mozgatni egyszerre, a próbákat és a koncerteket is megszervezni, hogy mindenki ráérjen, hiszen ugye legtöbbünknek van másik zenekara, és figyelembe kell venni mindent. Emiatt ez bőven elég. Ráadásul elég sokat próbálunk, szinte minden vasárnap. Most volt két hét kihagyás, de megint kellett készülni Orfűre, aztán a Zajra, és vannak klubtervek távolabbra is. És ugye szeretünk kicsit variálni a műsoron, mindig újabb dalokat betenni, hogy ne legyen unalmas, és emiatt mindig tanulni kell valamit.

Elég erős kezdés volt ez két teltházas Akvárium nagyteremmel, aztán a Budapest Parkkal. Akartok, ha feljebb lépni nem is, de mondjuk még több helyen megmutatni magatokat?

Az első akváriumos koncertünk április végén volt, egy éve. Tényleg viszonylag sok minden történt azóta, még ha kevés koncert is volt, de azok elég szép helyeken, klassz zenekarokkal. Ez így izgalmas: ilyen eseményeket csinálni, nem sokat, de emlékezeteseket.

A zenekar felállásának nálam az volt az olvasata, hogy a Mezoliton kipróbáltak valamit a srácok, kipróbáltatok, mert te is benne voltál azért, és végül is azt mondtátok rá, hogy ez így működik, ez így jó, csináljuk ebben a formában. Tehát kétszer két énekes, és élő dob, ami engem a legjobban meglepett. Arra fogadtam volna, hogyha valami gépről megy majd, akkor az a dob lesz.

A lemezeken azért van programozott dob, mert sokkal egyszerűbb összerakni, ez a típusú zene elbírja ezt. Élőben viszont, hogyha van egy dobosunk, aki ezt megcsinálja, akkor az sokkal jobb. A Gire-ban ugye dobgép volt élőben is, és én ezt gyűlöltem. Megbízhatatlan volt. Akkor még minidiscről, sőt, először még CD-ről ment a dolog, tehát rendesen, audio CD-ről, discmanről az első időszakban, a '90-es években, ami ugrált menet közben. Volt ilyen többször is, hogy átugrott másik dalra a szám közben a dob, meg leesett, fölborult, minden hülyeség. Aztán vettünk egy minidisc-játszót, és megtörtént, hogy dal közben ugrott előre-hátra, vagy ott is átváltott másik számra, bár már sokkal ritkábban. Mindig kötéltánc volt ezzel, hogy csak ne legyen semmi baj. Nem akartam ezt még egyszer. Azóta persze a technológia más szinteken jár, de bennem még mindig ott a bizalmatlanság ezzel kapcsolatban, amolyan dobgép-PTSD. Úgy voltam vele, hogy ha lesz élő TC, akkor ott rendes dobos lesz. És Árpi mindent eljátszik, ő kezeli a HD-t is, rajta áll az egész produkció. Óriási felelősség hárul rá, de maximálisan elkötelezett ember. Meg hát ő is makói, ismerjük egymást évtizedek óta, amikor még tanári gyakorlaton voltam Makón, ő még általános iskolás volt, és ott találkoztunk először, a suliban.

Valahol hallottam, mesélt róla, hogy látta még élőben a Gire-t.

Igen, '97-ben. És ami egy nagyon-nagyon érdekes, meg szép dolog, hogy amikor Makón játszottunk a városnapon, ami botrányosan rossz koncert volt egyébként, de neki annyira tetszett, mindennek ellenére, hogy ő akkor határozta el, hogy dobos akar lenni. És most ő itt a dobos.

Szegedről is jár fel próbálni?

Igen, Szegedről. És úgy, hogy nem szeret az autópályán menni, csak így a kertek alatt, és az három óra út. Innentől kezdve nem nagyon reklamálhat senki a zenekarban, hogy messze van a próbaterem, csak Árpira kell rámutatni.

A két Balázsnak pontosan milyen szerepe van melletted? Ők is a Mezolit óta, gyakorlatilag folyamatosan veled vannak.

Adorján Balázs nélkül nem is született volna meg az egész. A Mezolit az ő ötlete volt, ezt ő taposta ki mindenkinél. Varga Balázsnak pedig ugyanannyira nagy szerepe van ebben, mert ő tette lehetővé magát a fellépést. Őt szintén még a '90-es évek végéről ismerem, amikor ő szervezte nekünk a Gire-ral az első koncertjeinket, aztán '98-tól meg lehet, hogy az összes koncertünket ő szervezte. Meg a lemez is miattuk készülhetett el, hiszen az meg Negative Art-kiadvány volt félig-meddig. Maximálisan meg tudok bízni bennük. Mind a ketten békéscsabaiak, jól tudnak dolgozni együtt. A zenekarban és környékén egyébként mindenki vidéki, kivéve egy embert, de őt nem nevezzük meg. (nevet) Visszatérve: Varga Balázs sokkal jobban ért a kommunikációhoz, ugye a VKH-nál is ő csinálja ezt. Ezt a két zenekart viszi a hátán, plusz a Fekete Zajt, meg a Tixát, ami elég sok, és nagyon örülök neki, hogy ránk is tud még időt szakítani. A másik Balázsra azért van szükség, mert ő meg mindig ott van velünk. A próbákra is lejön, de ha megyünk valahova, akkor is kell, hogy legyen egy olyan ember, aki összefogja az egészet. Nem is gondolnánk, hogy mennyire szükség van valakire, de ahogy kiszállunk a buszból, mindenki megy mindenfele, mint a kisgyerekek az oviban. Nagyon kell valaki, aki kézben tartja a zenekart a terepen. A háttérmunkában és a gyakorlati lebonyolításban segít rengeteget. Szükség van rájuk, mindig itt vannak.

Élő szintit és szintist vinni viszont továbbra sincs tervben.

Nincs. Minek? Még nehezebb lenne kikeverni az egészet, mert így is vagyunk nyolcan, plusz még néha van cselló, néha van úd, meg egy másik énekes, meg ki tudja, még milyen hülyeséget találunk ki, viszont nincs értelme behozni még egy olyan elemet, ami kockázati tényező, cserébe viszont a produkció nem lesz jobb tőle. A logisztikáról nem is beszélve.

Miért éppen a basszusgitárra esett végül a választásod? Hiszen gyakorlatilag szinte bármit választhattál volna a Mezolit után, amikor kiderült, hogy akartok rendes zenekart.

Igen, de én nagyon béna zenész vagyok, és a basszusgitárral úgy nagyjából könnyebb. A gitárt nem vállaltam volna semmiképpen, arra vannak is megfelelő emberek, nekem viszont muszáj valamit csinálnom a színpadon.

A hangszerek közül egyébként mi szól élőben a lemezeken? Mindig feltünteted, hogy van basszusgitár, de valójában te magad játszottál basszusgitáron a TC-lemezeken?

Minden lemezen van élő és programozott basszus is. Nekem az a filozófiám, hogy teljesen mindegy a módszer, ha a dal működik úgy. Ez a mozgatóelv. Már csak a dobgép miatt is, ugye, fura is lenne, hogyha nagyon kötném az ebet a karóhoz ez ügyben. A gitárok teljesen élők, nyilván. Azért azt nagyon nehéz lenne megoldani másképpen, meg azt nem is érdemes. A szintiknél is van, ami élő, van, ami midizve van, de nagyon igyekszem sok természetes hangszert behozni a hangképbe, ellensúlyozandó a dobgépet, meg a midis szintiket, és azért van még rengeteg élő hangszer az alaphangszereken kívül.

Tehát a basszusgitárnak tényleg csak ennyi a története? Kerestél egy olyan hangszert, ami számodra is megszólaltatható a színpadon?

Igen, pontosan. Amikor felmentem a színpadra a Mezolit-koncerten arra a három számra, az volt az első alkalom, hogy basszgitáron játszottam rendesen élőben. Nem is volt hangszerem. Zolcsi (Kónya Zoltán, Gire – a szerk.) Yamahájával léptem fel. Úgyhogy újdonság volt az egész dolog. Nem készültem soha rá, hogy élőben elő kell adni a dalokat. A lemezeken is, ha van gitártéma, mindent feljátszottam, de abban a pillanatban el is felejtettem, soha többet nem játszottam, mert nem volt rá szükség. És nem is gyakoroltam. Emiatt is mondom, hogy förtelmesen rossz gitáros vagyok. A szintit a Gire-ban megcsináltam, és ott is mindig azt éreztem, hogy sokkal jobb lenne, ha valami húros hangszerem lenne inkább, mert az vagányabb.

Milyen gitárral, milyen felszereléssel játszol? Biztos van, akit érdekel, engem például.

Ez egy öthúros Sire Marcus Miller M7 basszusgitár. SansAmp Bass Driver DI-t használok és egy Kasleder Jellyfish overdrive pedált, ami kézzel készül magyar termék. Line6 Relay G50 wireless cucc van, meg egy nagyon olcsó, de tökéletesen használható KZ füles. A gitárom egy héthúros Ibanez RG 7321 DiMarzio D-Sonic 7 bridge pickuppal. Skóciában rendeltem eBayről, használtan, Angliából, 170 fontért. Elég nagy lutri így hangszert vásárolni, de nem bántam meg, ami abból is látszik, hogy a Rókától kezdve minden lemezen ennek a hangja hallható, kivéve az Alföldön, mert ott kevertem egy Kanjival, de már én sem tudom, mikor melyik szól. Ez volt az első gitárom, és ha a Kanjitól nem kapom meg azt a signature modellt, most se lenne másik.

Ennyi koncert után már kell, hogy legyen valami koncertezős sztorid is.

Eddig hat koncertünk volt, és nagyjából nulla óriási sztori, de az maga a sztori, hogy kimegyünk játszani. Én amúgy sem vagyok egy rock and roll ember, nem iszom, meg este tízkor már álmos vagyok, mert korán kelek. Az egész inkább egy nagyon izgalmas közösségi élmény.

Izgulsz a koncertek előtt amúgy?

Persze, hogyne. Főleg amiatt izgul mindenki mindig, hogy a fülmonitorokban minden rendben legyen, halljuk egymást és magunkat. Volt már ezzel gond. Főleg az énekeseknél fontos, hogy hallják magukat meg a zenét, nekem elég, ha dob megy a fülembe, sőt, van amikor kiesik a fülmonitor, de nem számít, mert hallom a dobot a színpadon, meg jön is vissza valamennyi zene kintről, és az elég, de egy énekes ezt nem teheti meg. A Parkban például stimmelt minden, és ez hallatszik az előadáson is ilyenkor.

A Parkról jut eszembe: nekem nagyon hiányzott korábban az élő cselló, és baromi jó, hogy most előkerült újra. Direkt volt, hogy ennyire középpontba tettétek most a csellót? Egyszeri kísérletről volt szó?

Felmerült, hogy játsszuk el a Kő koppant. Ezt olyan helyen lehet megcsinálni, ahol van hely fizikailag még egy embernek és egy csellónak, és van is idő rendesen beállni. Fesztiválokra például nem tudjuk elvinni Micit, de önálló, nagyobb koncertekre jó lenne a későbbiekben is. Ő ugye játszott a Mezoliton is, és világos volt, hogy ez tudna működni, de most jött el az ideje annak, hogy össze tudjuk hozni. Tényleg sokat emelt a koncert színvonalán, meg a Kő elején volt egy imprója a dal előtt, ami abszolút az ő saját ötlete volt. A dramaturgia miatt is fontos volt az előadás közepe felé, hogy legyen egy kicsit csendesebb rész.

Említetted már valahol, hogy szeretnéd elkülöníteni a stúdiós és a koncertezős TC-t egymástól, ugyanakkor azt is elárultad, hogy az ezután következő lemezen például szinte mindenki játszik, aki a koncertező csapatban benne van. Nem gondolod, hogy előbb-utóbb csak össze fog érni ez a két dolog?

Úgy értem ezt, hogy én rakom össze a dalokat. Az ének eddig is úgy született, hogy megírom a szöveget és az énekdallamot, és akkor valaki elénekli a zenekarból, akinek jobban megy, vagy akinek a téma jobban fekszik, vagy ráér éppen, mert az is egy tényező. És igazából nagyon jól tudok haladni egymagam a zeneírással.

Biztosan nagyobb a szabadságod, de gondolom, ha felmerül, hogy kell egy gitáros vagy egy énekes, azokra gondolsz elsősorban, akikkel együtt koncerteztek.

Ilyen tekintetben igen, csak magát a dalírási folyamatot én viszem egyelőre. Ha megkérem Kriszut, hogy játsszon egy szólót valahova, akkor az is kicsit megváltoztatja az egész dal struktúráját, Zolinál szintén, és ilyen szempontból igen, van befolyásuk a zenére. Csak azért az is fontos, hogy a szabadság megmaradjon, arról nem is beszélve, hogy amikor zenét írok, akkor ne legyen szempont, hogy élőben hogyan tudjuk előadni. Akkor csorbulna a lehetőségek köre. Majd ha odaérünk a jövőben, hogy el kell játszani ezeket, majd kitaláljuk, hogyan hangszereljük át, ha esetleg nem megoldható pont úgy. Akkor majd másképp lesz. Most is már tudom előre, hogy lesz belőle fejvakarás, mert össze-vissza vannak hangolva a dalok, és majd ki kell találni, hogy mit és hogyan játsszunk, de addig, amíg írom a lemezt, addig ezzel egyáltalán nem akarok foglalkozni, hogy ne legyenek emiatt korlátok.

Az Alföldön is viszonylag sok gitárszóló van, erre a Vadakon figyeltem fel először igazán. Ugyanaz a srác játssza őket. Nekem úgy volt meg a fejemben, hogy nem vagy a gitárszólók nagy barátja, inkább kerülnéd őket. Vagy ez nem is igaz?

A Gire-ban például egyáltalán nem volt gitárszóló, mert Zolcsi ritmusgitáros és ő is énekelt. Egy gitár volt az utolsó években, és nem is igényelte a zene különösebben a szólózást. A TC-ben ugyanez volt az elején, János is ritmusgitáros. Nem ilyen típusú zenész ő sem, hogy féltérden, tátott szájjal akarna szólózni. Én meg ugye eleve bénabéla vagyok, de aztán sok-sok évvel később bizonyos témák utána úgy alakultak, hogy ki akartam próbálni, hogy szólógitárral miket tudnak mondani, és persze tényleg tud hozzáadni olyan extra dimenziókat, amik eddig hiányoztak a zenéből. Sokszor, ha van egy gitárszóló, akkor azt szétszedem, teljesen kifordítom, visszafelé játszom le, meg kipróbálok mindenfélét, különböző textúrákat, és abból lesz valami. Előfordul, hogy amit a gitáros feljátszott, az egyáltalán nem az, mint ami a lemezen hallható, mert teljesen szétszereltem. Sőt, olyan is volt több alkalommal, hogy végül egy másik dalba tettem bele, egészen más zenére.

Ezt úgy képzeljük el, hogy átküld neked egy csomó szólót, és csinálj velük, ami neked tetszik?

Legtöbbször megmondom, mit szeretnék, feljátszom úgy-ahogy, ő meg felveszi rendesen. Csak közben meggondolom magam, vagy jobb ötletem támad. És van, amikor máshogy jobbat ad, és úgy kerül fel rá végül. Breno Machado, aki a Vadakon és az új lemezen is szólózik, ő tényleg csak elküldi a szólót, és én akkor azzal tudok variálni. De ha mondjuk egy olyan gitáros lenne, akinek fontos, hogy amit játszik, az pontosan úgy legyen, ahogy ő eljátszotta – ez egyébként teljesen érthető –, lennének problémák ezzel. Viszont végső soron a dal a fontos, és ez a saját témáimnál is így van, az egót ki kell venni a képletből. Emiatt is ideálisabb nekem ez az egyemberes felállás.

Úgy érzem, az Alföld kicsit megosztó lesz. Az előzetes dalok után sok olyan hangot hallottam, amit korábban nem, hogy ez nekik sokkal jobban bejön, mint a korábbiak, vagy épp ellenkezőleg: ez most így egyáltalán nem. Azért a bizalom megvan mindenkiben, ahogy meghallgatják majd a teljes lemezt, szerintem nem lesz ez ennyire éles, de jelenleg még kicsit megosztónak tűnik.

Igen, de ez nyilvánvaló volt. Persze, nem olyan, mint amit a Vadak után várna az ember. Ez teljesen tudatos volt abból a szempontból, hogy nem akartam most olyan epikus magasságokba vagy mélységekbe elmenni, mint a Vadaknál, hanem sokkal egyszerűbb dolgot szerettem volna, és ilyet csináltam. És végül is ez a lényege az egésznek, hogy az ember olyan zenét játsszon, amihez kedve van, és most ehhez volt kedvem. Ezzel nagyjából ki is éltem egyelőre ezt a sötétebb, metálosabb, riffelősebb megközelítést, és a következő anyag megint nem ilyen lesz, ez már biztos. De nekem fontos volt, hogy kijöjjön egy ilyen lemez is.

Végső soron nem lett igazából az Alföld sem annyira éjfekete és sötét. Szerintem ez is teljesen jellemző lett rád.

Úgy tűnik, ez a maximum sötétség, amit generálni tudok. Ennél már nem leszek keményebb, de a lenyugvó napnak is van ereje!

És hogy gyűlt össze ennyi vendégzenész? Hogyan keresed meg őket?

Nem akartam ilyen sokat, aztán persze végül az lett, hogy megint csak jó volna egy kis fuvola ide, meg egy kis hegedű, és csak jól szól, akkor hagyjuk benne, akkor még ki kéne próbálni egy kurva nagy harsonát, és az is jó lett, túl jól szólt az is, és végül megint lett egy csomó vendég. Általában neten keresem meg őket, vagy ismerősről van szó, akivel régebben már találkoztam, esetleg régi lemezekről ismerem őket. Előfordul, hogy személyesen nem találkoztunk még, de ez nem is baj. Sessionzenészek, eljátsszák, amit kapnak, és utána szabad a pálya, tudok vele dolgozni, ami nagyon fontos a végső kép fényében. Az énekeseket persze ismerem, velük sokat személyesebb a viszonyom, de az, hogy mondjuk a dudukon ki játszik húsz másodpercet, igazából nem fontos annyira, hogy legyen köztünk valódi személyes kapcsolat.

Az Alföldnél szokás szerint a keverés is a te munkád. A soron következő lemezt viszont már nem te fogod keverni, ha jól tudom. Mi változik majd emiatt?

Még nem tudom pontosan. Nekem is új még ez, mert ugye nem tudom, hogy mi lesz belőle, de eljött az ideje, hogy olyan ember nyúljon hozzá, aki tudja is, hogy mit csinál. Legyen egy kis változás, fejlődés ebben is.

Attól nem félsz, hogy ettől elvesztené a karakterét a zene?

Nem, mert direkt azt szeretném, hogy például a gitársound megmaradjon úgy, ahogy van. A basszus és a dob megszólalásában viszont szeretnék továbblépni. A gitárnál okés a sajátom, az szerintem egy elég markáns gitárhangzás. De ha bármin lehet javítani, csináljuk.

A gépdob marad?

Felmerült, hogy esetleg Árpi földobolná, de túl nagy munka lenne, nem akarom őt ennyire kihasználni, éppen elég dolga van a próbákkal és a koncertekkel. Nem lesz annyival jobb a végeredmény, amennyivel nagyobb macera. A dobgéppel ma már úgy meg lehet csinálni, hogy nem igényli. Majd a színpadon.

Tehát a lemezkészítés alapvetően továbbra is egy jó játék számodra.

Abszolút, a legjobb. Nagyon örülök neki, hogy még mindig izgalmasnak tartom, nagyon szeretem. Van egy csomó ötletem, naponta újabbak, ennyi idő után is. Ez nagyon szerencsés helyzet.

Ha jól értem, elkészült már a következő lemez is.

Majdnem. Az éneksáv van még hátra két dalban, és utána még keverni kell, ami nem lesz olyan egyszerű, tehát nem tudom, mikor lesz kész, de mire megjelenik, az úgyis legalább másfél év. Nem fog a kiadó egy éven belül két lemezt kihozni.

És egyebekkel tudsz még foglalkozni? Beleférhet-e újabb szólóanyag ezek mellé?

Nem, hívtak is ide-oda játszani, de egyszerűen nincsen rá energiám, meg én ezt megígértem magamnak, hogy most csak ezt csinálom. Így is nagyjából minden időmet felemésztik a próbák, az új lemez, meg az ezzel kapcsolatos ügyek a napi munkám mellett. A szólólemezek annak idején azért születtek, mert túl sok zenét írtam. Az történt, hogy a Neolunar, a Slower Structures és a Meta ugyanabban az évben jelent meg, 2016-ban. Egy csomó zeném volt, és elvileg a Neolunar is TC lett volna. De megint az történt, hogy nem hozhattam ki egy év alatt két-három lemezt, és akkor kitaláltam, hogy ezeket külön projektbe fogom outsource-olni. Ami Neolunar név alatt jött ki, azokhoz angol szöveget írtam, hogy legyen valami különbség, de az csak azért lett, mert egyszerűen túl sok zeném volt abban az évben. Nem akartam várni vele, mert akkor nagyon elhúzódott volna, és túl sok ötletem volt. Most a zeneírás mellett ott van a koncertezés és a kapcsolódó zenekari dolgok, így aztán nem nagyon marad időm arra, hogy még külön projektet is vigyek.

Tervezel-e bármi olyasmit, hogy élőben ne mindig ezzel a hangzással szólaljatok meg, mondjuk egy olyan koncertet, ami elektronikus vagy akusztikus alapokon nyugszik?

Igen, izgalmas lenne az is.

Ugyanezzel a zenekarral?

Persze, meg tudják oldani a srácok. Esetleg kibővülnénk plusz hangszeresekkel, de elő tudnánk venni olyan dalokat, amikre most nincs lehetőség. A Tenger, tenger, Zúzmara, meg az elektronikusabb dolgok, mint A kupolaváros titka például, ahol a hangszerelés egész más, és ilyen metálos koncerteken nem tudjuk előadni.

Arra a bizonyos Mezolit-napra hogy emlékszel vissza? Mit gondoltál előtte? Mert azért az sejthető volt, hogy ott valami nagy dolog készül. Gyakorlatilag kész tény volt, hogy telt ház lesz, az se mindennapos a Zajon. Tudtál valamennyire készülni erre, vagy csak sodródtál az eseményekkel?

Arra a három dalra készültem. Lelkileg annyi volt, hogy legyünk túl rajta tényleg, mert nagyon nagy kihívás volt a basszgitárral a színpadon, próbáltam azon túllenni, aztán meg élvezni a koncertet. Nem tudtam úgy tekinteni a dologra, mint a nézők. Úgy tapasztaltam, hogy a nézők jobban a hatása alatt voltak, mint én magam. De óriási élmény volt, és elindított egy olyan eseménysorozatot, ami teljesen megváltoztatta az egész életemet. Úgyhogy nagyon jó szívvel gondolok rá, egy izgalmas este volt, nem lehetett tudni, hogy mi lesz belőle, mert ebből ugyanúgy lehetett volna hatalmas bukta is. Szerencsére nem az lett, és úgy néz ki, hogy onnantól kezdve eddig tök jól halad minden. Csak jó dolgok történtek.

Volt ennek egy olyan oldala is, hogy most végre kiléptél az emberek elé. Attól nem tartottál, hogy le fognak támadni, és meg fog keresni mindenki mindenfélével?

Azért lehet ezt kezelni, nem olyan méretű dolog, hogy ne lehetne. Nem vagyok nagyon közvetlen ember, nem is vagyok hozzászokva ehhez, de ennyi még simán megoldható. És tisztában vagyok vele, hogy ez is a csomag része, hozzátartozik az egészhez, de nem igénylem a körülrajongást, ez a része nem igazán érdekel. Örülünk neki, ha az emberek kíváncsiak arra, amit csinálunk, és még nem tart ott egyáltalán a dolog, hogy már zavaró legyen.

Volt esetleg valamilyen kirívóan pozitív vagy negatív vélemény, amivel találkoztál?

Pozitívak vannak nyilván, van néhány fura rajongó, úgy értve furák, hogy összegyűjtenek mindent. Elraktároznak, archiválnak. Mondjuk én is ezt csinálom, szóval nem szólhatok egy szót sem. De extremitásokról nem tudok beszámolni, semmilyen fronton.

Amikor a Mezolit-koncert véget ért, és lenyugodtak a kedélyek, mi járt a fejedben?

Pár héttel vagy egy hónappal később leültünk Balázsékkal, hogy ki mit gondol. És akkor abban maradtunk, mind a hárman azt gondoltuk, hogy ezt érdemes lenne rendes formába önteni, rendes zenekarral. Onnantól kezdve pedig szép lassan elindult ez az egész. 2021. november végén próbáltunk először. Megnéztük, hogy ki legyen benne, mindenki elvállalja-e, ráér-e. Úgy gondoltuk, legyen három-négy próba, hogy minden működik-e. Az akváriumos koncert április 30-ára volt kitűzve, és ha minden oké, akkor mehet. Úgy tűnt, hogy lesz rá érdeklődés.

Zárjuk a beszélgetést is a Fehérvasárnappal. Hogy lett ebből a TC szempontjából atipikus dalból koncertzáró szám?

Adorján Balázs találta ki. A zenekarban is ez szokott lenni, most is össze kell állítani a setlistet a következő fellépésre. Az a lényeg, hogy maga a produkció működjön. Szóval a Fehérvasárnapot Balázs hozta fel, aztán benne is maradt a programban, és a fellépés záróaktusa lett, eddig majdnem az összes koncertünkön.

Te vagy a zenekar kinevezett szóvivője is a koncerteken. Mondjuk úgy: nem tipikus felkonfjaid vannak.

Olyan sokat nem beszélek azért. Az a policy ezzel kapcsolatban nálunk, hogy nem akarunk sokat szövegelni a dalok között, mert ez nem az a fajta zene. El lehetne ezt vinni más irányba, például Bálint és Dudi is nagyon jó frontember, tudnak kommunikálni a közönséggel, de ide nem szeretném behozni ezt a rockkoncertes harsánykodást. Nem találunk ki előre semmit, teljesen spontán az egész, nem is szoktam erre rákészülni. Annyit kértem a többiektől, hogy ilyen lássam a kezeket, közönséghergelés, hejjegetés ne legyen. Mondjuk néha ettől még volt!

Promóciós fotó: Karancz Orsolya