Shock!

Április 5-én és ráadásként április 6-án két különleges koncerttel ünnepli meghatározó albuma, a Fekete Kék harmincéves jubileumát a Black-Out. A budapesti Akvárium Klub NagyHalljában megrendezendő esemény ugyanakkor nem csupán a nosztalgiáról szól: a dupla koncerten a zenekar teljes egészében előadja a Fekete Kék dalait, valamint válogatást nyújt pályafutásának további meghatározó szerzeményeiből. Csányi Szabolcs gitárossal és Csányi Zoltán dobossal beszélgettünk a speciális megemlékezés alkalmából.

A legfontosabb hír a zenekar kapcsán, hogy április 5-én és 6-án dupla bulit adtok az Akváriumban, aminek apropóját a Fekete Kék lemez megjelenésének harmincéves jubileuma adja. Kinek a fejéből pattant ki az ötlet?

Csányi Zoltán: Szabi találta ki.

Csányi Szabolcs: A zenekar harmincéves szülinapi koncertjén nagyon jól éreztük magunkat és kerestük a következő apropót vagy időpontot, aminek kapcsán összejöhet újra a zenekar és a közönség. Úgyhogy adta magát a Fekete Kék jubileuma, mint következő évfordulós lehetőség

A 2023-as zenekari szülinapi koncerten inkább a későbbi lemezekre koncentráltatok, így a Fekete Kékről is csak a címadó, illetve egy medley fért bele a szettbe. Már akkor is tervben volt esetleg a mostani koncert?

Cs.Z.: Abszolút nem. Viszont szerettük volna, hogy ha a szülinapi koncertnek lesz folytatása, az megint valami különleges, speciális hangulatú dolog legyen, a Fekete Kék jubileuma pedig adta magát.

Szép hagyomány nálatok, hogy a speciális, jubileumi bulikon a Black-Out család valamennyi tagja felbukkan eljátszani pár nótát. Most is készültök ilyesmivel?

Cs.Z.: Természetesen, hiszen a Fekete Kéket Andrics Lacival készítettük el, így meghívtuk, hogy egy pár dalt megint közösen játsszunk el.

Cs.Sz.: Így van, de most annyiban azért más lesz a helyzet, hogy Lacin kívül nem lesznek vendégek. A zenekari család többi tagja a szülinapi bulikra mindig jön, de ez most a Fekete Kékről szól.

Ezúttal is játszik majd veletek még egy gitáros? Ha igen, ki lesz ő?

Cs.Sz.: A harmincadik jubileumon debütált nálunk Szemenyei Ádám, akivel az AB/CD zenekarban játszom együtt. Annyit vagyunk együtt, hogy adta magát a dolog. Ráadásul Ádi nagy Black-Out rajongó, úgyhogy abszolút képben volt, mindent kapásból el tudott gitározni, és még videókat is készített a zenekarnak, bár ezek még nem jöttek ki.

Készültök valamiféle extra meglepetéssel a rajongóknak? Felveszitek esetleg a koncerteket?

Cs.Sz.: Akkorára nőtte ki magát ez a projekt, hogy mindhárom fellépő zenekar szerette volna rögzíteni a fellépéseit. Úgyhogy adottak lesznek a feltételek, lesz rengeteg kamera, meg komoly fények és látvány, és természetesen fel is vesszük a bulikat. Aztán majd a kiadóval való egyeztetés során alakul ki, hogy milyen formában jelenhet meg a koncertanyag.

Adódik a kérdés, hogy mennyire kell újratanulni ilyenkor a régi dalokat? Mennyire vannak alapból kézben?

Cs.Sz.: Erre Attis azt mondta, hogy lejöttünk a próbaterembe leporolni a régi dalokat, de hát végül is nem voltak porosak. Mikor elkezdjük őket játszani a próbákon, egyből működik minden, és akkor persze beindul a fantáziánk és mindenféle hangszerelési ötletek ugranak be, hogy esetleg valamit kicsit máshogy tálaljunk, kicsit változtassunk itt-ott.

Cs.Z.: Megpróbálunk új dolgokat is hozzátenni a dalokhoz, és igazából jobban is játsszuk őket, mint korábban. Már csak a két gitár miatt is izgalmasabbak, színesebbek a mostani, felfrissített verziójukban.

Anno meglehetősen komoly tempót diktáltatok, hiszen az 1993-as első lemez után egy évvel már érkezett is a Fekete Kék. Ennyire pörgött a kreativitás a zenekarban?

Cs.Z.: Igen, abszolút.

Cs.Sz.: Azért jöttünk fel anno Budapestre, hogy szerződéshez jussunk és úgy igazán be tudjon indulni a zenekar. Mikor elkezdtünk próbálni, annyira örültünk az egésznek, és annyira éltük, hogy egyből jött egy csomó ötletünk, amiből rengeteg új dal lett. Nem kellett hozzá még egy év sem és elkészült a Fekete Kék is, ráadásul akkor váltottunk magyar szövegre. Kowalsky is megnyílt, és innentől kezdve hamar ki is forrott a zenekar szövegvilága, mondanivalója is, ami szintén nagyon pozitívan, ösztönzően hatott mindannyiunkra. Úgyhogy jöttek az ötletek ezerrel mindenkitől, amikből gyorsan lemezek is lettek, meg persze koncerteztünk is rengeteget.

Közismert, hogy a régi időkben több feldolgozást is játszottatok a színtér csapataitól, de a rajongók között azóta is vita tárgyát képezi, hogy grunge volt-e a Black-Out. Szerintetek?

Cs.Sz.: Ahogy akkoriban mindenkire, nyilván ránk is hatással volt az a korszak, azok a zenék. És persze játszottunk is azoktól az előadóktól dalokat, mert szerettük őket. A Fekete Kék abszolút annak a hangulatnak, annak a világnak volt a vetülete. Nem mint koppintás, tehát nem úgy, hogy az akkordokat innen vagy onnan vettük volna át, de a dalok hangulatában abszolút ott voltak a korszak nagy csapatai. A közönség meg érezte, hogy mi voltunk az első magyar zenekar, amelyik profin nyomta a grunge-ot.

Cs.Z.: Valljuk be azért, hogy van olyan dalunk, amire rá tudom énekelni az Even Flow refrénjét.

Cs.Sz.: Jó, de te azt bármire rá tudod énekelni...

A Fekete Kék igen komoly szintlépést jelentett az első lemezhez képest. Szerintetek minek volt köszönhető, hogy egy év alatt felnőtt a zenekar?

Cs.Sz.: Annyira hiteles és egyéni volt abban a korban ez a fajta zene, meg maga a zenekar is – a kinézet, a hangzás, meg a dalok zeneisége –, hogy mind a szakma, mind a közönség részéről totál ránk irányult a figyelem. És szerencsére az elismerés is jött, mert tök jól toltuk az egészet. A Fekete Kék lemezre úgy készültünk fel, hogy minden szám teljesen készre volt írva róla. Tudtuk, hogy alig van pénzünk, ezért mindent szögre kidolgoztunk, majd bementünk a stúdióba és gyorsan fel is játszottuk a dalokat, mindössze háromszor nyolc óra alatt. Két feljátszás volt: az első nyolc óra a zene, a második nyolc óra az ének és a vokálok, a harmadik meg a keverés. És ahogy az előbb mondtam, nagyon inspiratív volt az egész közeg, amiben mozogtunk. Ezt érezni lehetett a lemezen és ezért tudott szárnyalni a zenekar akkoriban. Egyből rengeteg meghívást kaptunk mindenfelől.

Cs.Z.: Totál kidolgozott koncepcióval érkeztünk, mindenki tudta a dolgát, így két és fél nap alatt elkészült egy album, ennyi.

Tudatos lépés volt, hogy míg az első kazettaalbumon akadtak még könnyedebb, hajmetálosabb megoldások a régi zenekaraitok után, addig a Fekete Kékről ezeket már teljesen kigyomláltátok?

Cs.Sz.: Az első lemez még színesebb volt, teljesen más stílusjegyek is mutatkoztak rajta: funk, meg glamesebb, hajmetálos dolgok is. A Fekete Kékről ezek azért tűntek el, mert megjött az inspiráció, a grunge, amiről az előbb beszéltünk, meg Kowa versei magyarul. Éreztük, hogy ez működik nálunk igazán jól, a kémiánk efelé húzott inkább. Ez volt, ami őszintének tűnt számunkra is. A Fekete Kék sikere is az új koncepciónak, a dalok speciális hangulatának köszönhető. Más lett a mondanivaló is. Mi a sikert befelé fordulva éltük meg – az egy ilyen korszak volt –, és ehhez nem passzoltak a vidám dalok.

Elég komor, sötét, depressziós hangulatú volt a lemez, illetve közismerten szerepet játszottak a zenekar életében ekkor a drogok is. Mai fejjel hogyan emlékeztek vissza erre a korszakra? Milyen újra elővenni ezeket a dalokat?

Cs.Z.: Nekem nem volt időm drogozásra, mert a zenekar mellett polgári munkát is végeztem, hogy megélhessek Budapesten, ami eleve igen komoly küzdelem volt.

Cs.Sz.: Inkább csak piáltunk, a drogok csak később jöttek. Annyira fiatalok meg annyira újak voltunk még, hogy nem sok fogalmunk volt az ilyesmiről. Meg a drogok se voltak még annyira a piacon, csak később jöttek úgy igazán ezek a dolgok. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nyilván ma már nem ugyanúgy jönnek vissza az érzések, amik anno a dalokat ihlették. Inkább csak jó újra megélni kicsit általuk a régi világot. És a közönségünk is épp ezért jár a mai napig ezekre a koncertekre. Nekik is visszajönnek ezek az idők, ez a korszak, az a világ. Amikor rengeteget kluboztunk, és hatalmas bulik voltak. Mindenki közvetlenül viszonyult a másikhoz, szórakoztunk, beszélgettünk, hatalmas közösségi élet volt. Visszatérve a drogokra: szerintem semmivel sem játszottak nagyobb szerepet nálunk, mint bármelyik másik zenekarnál. Pontosan annyi szerepet játszottak, amennyit játszaniuk kellett. Azt szoktam mondani, hogy lehet, nem ebben a formában születnek meg a dalok, ha más hatások érnek minket.

Milyen volt a dalszerzési folyamat, a lemez felvétele?

Cs.Sz.: Az volt a módszerünk, hogy én megírtam előre a komplett dalokat. Nemcsak a riffet, hanem az egészet, szerkezettel, énekdallammal, mindennel. Aztán ezt megmutattam a többieknek, és ha tetszett nekik, akkor Kowa már hozta is hozzá a szöveget a következő próbára. Zoli meg mindig rögtön ráérzett, hogy hova mit kell dobolnia. Teljes volt az összhang közöttünk.

Van valami különlegesen emlékezetes, jó sztoritok ebből a korszakból?

Cs.Z.: Rengeteg jó sztori volt akkoriban, Beavis & Butt-head volt minden nap.

Cs.Sz.: Jó sztori, hogy mikor Lukács Laciék először láttak minket a Viking Klubban, rögtön mondták is, hogy menjünk együtt turnézni. Amikor meg vették fel a következő lemezünket, egyből hívtak vokálozni A rock and roll rugójába. És persze mentünk is.

Kowa jellegzetes hangján és stílusán kívül mindig is a zenekar védjegyének számítottak a többszólamú vokálok, amik tőletek érkeztek. Tanultatok valaha énekelni?

Cs.Z.: Hogyne. Amikor először láttam a bátyámat énekelni, ő már énekkaros volt. Felnéztem rá csillogó, Walt Disney-szemekkel, és eldöntöttem, hogy én is énekelni akarok. Ő szólót énekelt, én meg egyből aláénekeltem, megtaláltam a hangnememet, és nagyon szépen szóltunk együtt. Tanultunk énekelni az általános iskolában meg utána a szakközépiskolában is, és nyilván a dobszak mellett is ragadt rám a koszon kívül más is. Figyeltünk minden órán, erre tettük fel az életünket.

Cs.Sz.: Mikor elmentünk a családdal nyaralni, Zolival mi hátul ültünk és mindig énekeltünk, pedig még rádió sem volt az autóban. Anyám folyton azon nevetett, hogy a fiai mindig énekelnek.

2023-ban is igen komoly tömeg gyűlt össze rátok a Barba Negrában, most pedig az Akvárium telt meg, ezért lesz egy második buli is április 6-án, vasárnap. Van igény tehát a zenekarra, szóval nem gondolkodtok esetleg rajta, hogy a szórványos koncertezésnél kicsit jobban aktivizáljátok a bandát?

Cs.Sz.: A Black-Out aktivitása csak attól függ, ki mennyire ér rá. Sajnos az már biztosan nem reális, hogy heti vagy havi rendszerességgel játsszon a zenekar. A helyzet sem olyan, meg az itthoni körülmények sem. Meg akkor el is aprózódna az egész, és nem az lenne, ami most, hogy ha játszunk, akkor tényleg mindenki megmozdul. Mindig ajándék, hogy össze tudunk jönni és mindenki lelkesen tudja csinálni ezeket a koncerteket. Át tudjuk adni azokat a hangulatokat, amiket mi is újra szeretünk átélni. Ennyi. Új dalok, ötletek vannak, lehetnének, és tudom, hogy van rá igény, de egyelőre kábé ennyi várható a bandától.

A 2023-as, harmincéves jubileumi buliról készültek felvételek?

Cs.Sz.: Hivatalos, komoly felvétel nem, bár Andrics Laci nyilván rögzített ezt-azt. Viszont sávonként, lemezminőségben rögzített anyag nincsen.

Elmesélnétek, ki milyen projektekben aktív jelenleg a Black-Out mellett?

Cs.Z.: Jómagam a Piknik Parkot csinálom immáron lassan húsz éve. Gyönyörűen kiépítettük a dolgainkat, szépen működünk. Aztán ott van még mellette a Húristen projekt, amit Lukács Petával, Mohai Tamással, Nagy Ádámmal és Pulius Tiborral csinálok, és mindemellett még tanítok is.

Cs.Sz.: Nekem az AB/CD jelenti a fő elfoglaltságot, ahol lassan tíz éve játszom. Emellett van még a Foo Lighters nevű Foo Fighters-tribute csapatom Csordás Robival, és persze a Storm The Studio zenekar. Ott kaptam egy felkérést még az első lemezük megjelenésekor, hogy kellene egy második gitáros, aztán végül be is szálltam a zenekarba, A második albumra már írtam is két dalt. Jelenleg azzal a zenekarral is dolgozgatunk, készülnek az új dalok. Aztán ott volt még a Kényes Foltok zenekar Nagy Dáviddal, és azt hiszem, más nincs. Fehérvári Attis játszik a Special Providence-ben, illetve tanít is, Kowa meg a Vegát működteti. Illetve Zolival mindketten tanítunk a budapesti Rocksuliban, ami szintén a zenei munkásságunk része. Imádjuk, hogy ott rengeteg gyerek ragad hangszert és kóstol bele az élő zene adta életérzésbe. Itt alakult a lányom, Alíz zenekara is, a 4Punch, ami tizenéves tehetséges fiatalokból áll és vendég zenekarként bemutatkoznak előttünk mindkét nap az Akvárium Klubban. Mindamellett, hogy a lányom, elképesztő büszkeség és csodás érzés, hogy utánpótlást tudunk nevelni a rockzenének.

Részletek az április 5-6-ai koncertekről itt.