Februárban Budapestet is érintette a Queensryche speciális nosztalgiaturnéja. A seattle-i zenekar első albumának, az 1984-es The Warningnak állított emléket a koncerteken. Eddie Jackson basszusgitárossal volt szerencsénk leülni egy alapos beszélgetésre a fellépés délutánján, aki ma már Michael Wilton gitáros mellett egyedüliként képviseli a csapatban az alaptagságot Todd La Torre énekes, Mike Stone gitáros és Casey Grillo dobos mellett. Az interjúban az aktuális körút és a turnén felidézett éra mellett természetesen szóba kerültek a következő lemez, a 2022-es Digital Noise Alliance majdani, most már igencsak esedékes folytatásának munkálatai is.
Különleges ez a turné, hiszen az első albumotokat, illetve az azt megelőző EP-t ünneplitek vele.
Igen, és nagyszerűen is alakulnak a koncertek. Nagyon élvezzük ezt az egészet és a rajongók is imádják. Tavaly ősszel az Egyesült Államokban is ezzel a programmal turnéztunk, és akkor merült fel bennünk, hogy miért ne hozhatnánk el Európába is ezt a műsort?
Szóval a zenekar ötlete volt a dolog, nem egy promóter keresett meg titeket?
Nem, mi találtuk ki. De sok rajongó is kérte ezeket a dalokat, tavaly pedig mi is úgy láttuk, eljött a megfelelő idő.
Más a közönség ezen a turnén, mint általában?
Kicsit. Látni azért a különbséget azok között, akik már a kezdetektől fogva követnek minket, és azok között, akik később csatlakoztak, például az Empire album környékén. De végső soron mindenki élvezi a zenét, még akkor is, ha nem minden dalt ismer a programból.
A zenekar első inkarnációjának neve még The Mob volt, a Black Sabbath ikonikus dala után. Ekkora rajongók voltatok?
Inkább az egész műfajért rajongtunk, a heavy metaltól a hard rockig. Black Sabbath, Iron Maiden, Yes, és még sok más együttes inspirált minket. Sok-sok zenekar volt, akiket hallgattunk, és akiken felnőttünk. Kerestük a megfelelő nevet a zenekarnak, és egyszer csak jött az ötlet: „Hé, nevezzük magunkat The Mobnak!" De akkoriban még csak feldolgozásokat játszottunk, saját dalaink nem is voltak. Rengeteg hatás ért minket, és ez mindig is része lesz annak, akik vagyunk: elsősorban rajongók. Mielőtt zenekarban játszottam volna, rengeteg olyan bandát hallgattam, akiket a mai napig szeretek. És még most is, több mint negyven év turnézás után, továbbra is imádom azokat a zenekaroknak, akiket fiatalon hallgattam.
Hallottad, hogy a Black Sabbath még egy legutolsó koncertre összeáll idén?
Persze! Biztosan nagyon különleges este lesz. Ők voltak a heavy metal úttörői. Nagyon szerencsés, aki ott lehet.
Visszatérve a zenekar kezdeteire: volt egy demótok is anno, még az EP megjelenése előtt, és mindkettőn ugyanazok a dalok szerepeltek. Ez ugyanaz a felvétel, ami később Queen Of The Reich EP-kén megjelent vagy újravettetek mindent?
Ugyanaz a kettő. Miután felvettük a dalokat és a keverés is megvolt, a régi gitárosunk, Chris DeGarmo megmutatta ezt a kazettát egy házaspárnak, Kim és Diana Harrisnek, akik imádták. Éppen egy európai körutat terveztek, és úgy döntöttek, hogy magukkal viszik a szalagot. Ennek köszönhető, hogy megjelent róla egy cikk a Kerrang! magazinban, és elindult a karrierünk. Eredetileg újra akartuk venni a dalokat az EP-hez, de a kiadó azt mondta, hagyjuk meg úgy, ahogy van.
Könnyű volt szerződéshez jutnotok?
Kimnek és Dianának, aki később az első menedzsereink is lettek, volt pár ismerősük a zeneiparban. Ezek az arcok aztán megmutatták a demót néhány kiadónak, és a Capitol meg az Atlantic is érdeklődött utánunk, de végül az EMI Capitol volt az, akik szerződést ajánlottak, és velük írtunk alá.
Igaz, hogy az első lemezt Orwell 1984-e inspirálta?
Nem tudom. Igazából erről Geoff Tate-et kellene megkérdezned, mert ő írta a szövegek nagy részét. De nem vagyok benne biztos, hogy tényleg van közvetlen, illetve szándékos kapcsolat.
Szóval nem beszéltétek meg előre, hogy miről szóljon a lemez?
Őszintén szólva olyan régen volt ez, hogy már nem is emlékszem. Azóta persze hallottunk mindenféle érdekes elméletet a Warningról, ahogy például az Operation: Mindcrime-ról is. Sokszor mondogatják, hogy milyen aktuális ma is. Ha jobban belegondolsz, ezek a dolgok már régóta zajlanak. Ezek az albumok éppen olyan időszakokban készültek, amikor voltak történelmi események, amikhez kapcsolódhattak. Ha tíz évvel később jelentek volna meg, valószínűleg akkor is találhatnánk párhuzamokat az éppen akkor zajlott eseményekkel.
Meg tudnád mondani, mit jelent az NM156 cím?
Ahhoz a dalhoz is Geoff írta a szöveget, az eredeti címe pedig talán No Man 156 volt, innen jött végül az NM156 cím. Szóval egy mozaikszó, a szöveg meg a számítógépekhez is kapcsolódik; akár egy kód is lehet.
Az elejétől fogva egyértelmű volt számotokra, hogy nem sárkányokról és klasszikus heavy metal témákról akartok írni?
Azt hiszem, már az elején is érdekelt minket egy másfajta megközelítés. Persze szerettük azokat a zenekarokat, akik királyokról, sárkányokról és birodalmakról énekeltek, de amikor a Queensrÿche-ról volt szó, Geoff és Chris is olyan dalszövegeket akart, amelyek más stílust képviselnek. Zeneileg is próbáltunk valami újat létrehozni.
A színpadon ujjal játszol, de igaz, hogy a '80-as évek albumait pengetővel rögzítetted?
Az első albumot az ujjaimmal játszottam fel. De amikor eljutottunk a Rage For Order, Operation: Mindcrime, Empire és Promised Land albumokig, azokon pengetőt használtam. Más lesz ugyanis a hangzás pengetővel. Élveztem azt a soundot, amit az akkori hangmérnökünk, James Barton készített a basszusomhoz. Ezért szerettem a stúdióban pengetővel játszani. De élőben mindig az ujjaimat használtam, mert ez az, ami számomra kényelmes. Ki tudja? Talán egyszer egy egész albumot újra pengetővel játszom fel. Nagyon nagy a különbség hangzásban az ujjakkal és a pengetővel rögzített felvételek között. De attól még nekem kényelmesebb az ujjaimmal játszani élőben. A Jet City Womant például pengetővel kezdem a koncerteken, mert ahhoz az kell, de aztán a bevezető után eldobom és az ujjaimmal folytatom.
Két vagy három ujjal pengetsz?
Általában kettővel, de néha hármat használok, attól függ, mit követel meg az adott dal.
Ha már a hangzásokról beszélünk, szerintem az Empire albumon hallható a heavy metal történetének egyik legszebb basszushangzása. Nehéz volt megtalálnod a számodra tökéletes soundot?
Zenészként, akár gitáros, akár basszusgitáros vagy, mindig a legjobb hangzást keresed. Ahogy már mondtam, Jimbo Bartonnal, a hangmérnökünkkel nagyon könnyű volt együtt dolgozni. Ő már tudta, milyen hangzást szeretnék, hiszen az Operation: Mindcrime felvételein is együtt melóztunk. Amikor az Empire-t kezdtük, már pontosan értette az elképzeléseimet, ami hatalmas segítség volt. Persze mindig próbálod a saját hangzásodat kialakítani, még akkor is, ha vannak más albumok, amelyeknek a basszushangzását csodálod. Néha elgondolkodom: „Hűha, ez milyen jól szól!" De végül mindig maradok a sajt stílusomnál, hiszen amit hallok az az ő hangzásuk. Nekem inkább a sajátomra kell koncentrálnom. De tényleg élveztem azokat a hangszíneket, és összességében is jól sikerültek azok az albumok – legyen szó a dobokról, a keverésről, bármiről. Nagyon jól szólnak.
Még mindig kísérletezel különböző hangzásokkal?
Abszolút. Szeretek mindenfélét kipróbálni, kísérletezgetni, de ettől függetlenül a végén mindig visszatérek a saját stílusomhoz.
Az igaz, hogy tudsz dobolni és gitározni is?
Egy kicsit tudok gitározni, és van egy elektromos dobcuccom is, de csak annyira elég a tudásom, hogy ötleteket rögzítsek. Viszont nagyon szeretek énekelni is. Jó dolog, hogy konyítok ezekhez a dolgokhoz is, mert úgy tudom bemutatni az ötleteimet a zenekarnak, ahogy azokat kitaláltam. Nem kell azzal küzdenem, hogy elmagyarázom, mi szólt a fejemben, hanem meg tudom mutatni, legyen szó akár énekről, dob- vagy gitártémákról. Néha küldök nekik egy dalt csak zenével, hogy lássam, mit tud hozzátenni az énekesünk, Todd. Máskor meg kidolgozom az ötletet instrumentálisan és vokálokkal is, hogy összehasonlíthassuk a két verziót. Néha az énekesek máshogy hallanak dolgokat, más szemlélettel közelítenek a zenéhez, így hasznos, ha van lehetőségük az instrumentális dalkezdeményeket a saját elképzeléseik szerint alakítani.
Énekelsz, basszusgitározol, dalszerző vagy, mégsem volt soha semmilyen projekted a Queensryche mellett. Nem érdekel az ilyesmi?
Nem, nem erről van szó. Egyszerűen csak mindenki elfoglalt valamivel, én például a Queensryche dolgaival. Ez az egész életem. Érdekelne, hogy készítsek egy szólólemezt, de úgy tűnik, az élet és a rengeteg tennivaló mindig közbejön. Mert mikor elindítasz egy zenekart, aztán családot alapítasz, megházasodsz, gyerekeid lesznek, ez mind rengeteg időt igényel. De egyszer szeretnék egy szólólemezt. Mindig is akartam, de soha nem jutottam el odáig, hogy igazán rá tudjak koncentrálni. Ahogy mondtam, elfoglaltak vagyunk a Queensryche-hal – turnézunk, dalokat írunk –, és otthon is rengeteg teendő van.
Ez azt jelenti, hogy vannak is dalaid a jövőbeni szólólemezhez?
Sok dalom van. Hogy készen állnak-e a kiadásra, azt nem tudom, valószínűleg többségében inkább csak ötletek, kezdeti vázlatok. További kidolgozást igényelnek, például a hangszerelést kellene még finomítani rajtuk. De izgatottan várom, hogy végre foglalkozhassak velük.
Ha már az új daloknál tartunk, olvastam egy interjút Michaellel, ahol azt mondta, hogy az új album már majdnem készen van.
Egy zenész mindig dalokat ír, és mi is folyamatosan dolgozunk. Turné közben nyilván nehezebb az ilyesmi, de amikor tudunk, összejövünk és ötletelünk. Szóval igen, dolgozunk az új dalokon a következő lemezhez. Még nincsenek teljesen készen, de amikor újra több időnk lesz, akkor rá fogunk feküdni az új anyagra. Mindannyiunknak rengeteg ötlete van, ezzel sosem volt probléma. Ha viszont van vagy huszonöt dalod, el kell dönteni, melyekben van a legnagyobb potenciál. El kell gondolkodni, miről akarunk írni? Miről akarunk énekelni? És mindez hogyan kapcsolódik a zenéhez? Milyen dinamikát akarunk létrehozni? Szóval komolyan vesszük a melót. A turné előtt egy hétre összegyűltünk, és elkezdtünk dolgozni a producerünkkel, Chris „Zeuss" Harrisszel közösen is. Most még túl korán van ahhoz, hogy bármi konkrétumot mondjak, hiszen még csak egyfajta demó stádiumban vagyunk. Most formáljuk, csiszolgatjuk az ötleteket.
Mikor a zenekar megvált Geoff-től, majd Scott Rockenfield dobostól, elég csúnyán alakultak a dolgok, mindenféle üzengetéssel, perekkel. Van köztetek bármilyen kommunikáció?
Nincs. Tudod, mi a saját dolgainkra koncentrálunk. A legjobbakat kívánom nekik, sok sikert és jó egészséget. Nem vagyok haragtartó típus. Chris DeGarmóval viszont szoktam dumálgatni, ahogy Michael is. Még mindig pilótaként dolgozik, így ritkábban tudunk csak találkozni, de néha együtt ebédelünk, felköszöntjük egymást, elmegyünk golfozni. Kifejezetten jóban vagyunk.
Régebben rengeteg élő albumot kiadtatok, de amióta Todd csatlakozott a zenekarhoz, nem volt élő kiadványotok. Esetleg ezt a turnét nem rögzítitek?
Ez valójában egy remek lehetőség lenne, és az elmúlt egy évben sokat beszélgettünk is egy koncertlemezről, de most az új albumon dolgozunk, az köti le az energiáinkat.
