Shock!

A Sacra Arcana egy hazai folk-metal társulat, akik érzésem szerint jóval nagyobb fába vágták azt a bizonyos fejszét, mint amire egyelőre képesek. 2001-ben alakultak és egy hegedűs leányzóval kiegészítve játsszák azt a fajta folkos zenét, ami itthon meglehetősen népszerű, viszont hazai képviselőik egyelőre nem az igaziak.

A lemezt végighallgatva azt kell mondjam, a csapat egyelőre még demós szinten áll, kár volt nagylemezként megjelentetni ezeket a dalokat, mert olyan szinten hemzsegnek a hibák minden dalban, amit rég hallottam ún. „nagylemezes" csapattól.

Ez a nyolc nóta egyelőre ötletkezdeménynek fogható fel, a hangszeresek még épphogy ízlelgetik, hogy mit tudnak eljátszani, a kliséket jól egymásra halmozták, de egyik hangszeres sem áll a helyzet magaslatán (bár a gitáros srác már valamennyire ügyesnek mondható): a dobos játéka kevés a zenéhez, és hát az ének... Ezzel az erővel gyakorlatilag bárkit oda lehetett volna állítani a mikrofon elé, aki tudja milyen a „tipikus folkmetal énektéma" és azt valahogy rászavalja a nótaalapokra. A srácnak nemhogy hangja kevés (az is hamis), de fogalma sincs a ritmizálásról, olyan szinten hibás szinte minden sora, hogy az elképesztő. Ráadásul a túl sűrű dalszövegek sem könnyítik meg a dolgát. Valahogy az a kezdő-zenekaros betegség érződik itt, amikor az énekes-kezdemény semmi mást nem tesz az énekdallam kialakításakor, mint megpróbálja így vagy úgy "lekövetni" a gitártémát, ami általában négy-öt egyenes, durva hangot eredményez. Egyszerűen rossz amit művel, el nem tudom képzelni honnan volt önbizalma ezt ilyen módon lemezre felénekelni. Tragikus amit művel, komolyan. (És senki nem szólt neki, hogy ez nem jó...)

Két angol (illetve sajnos tipikusan hunglish) nyelvű dal is felkerült a lemezre, a koncepciót itt nem egészen értem, ráadásul olyan szinten hibás a szöveg és a kiejtés egyaránt, hogy ez még kínosabbá teszi a produkciót. A hegedű legalább feldobta a zenét valamennyire, a leányzó játéka menti meg az egész lemezt (bár a hegedű is hamis sajnos helyenként, nehéz ezt "elektromos" hangszerekhez hangolni, ez tény, de attól még nem lehetetlen feladat). Ráadásul bárcsak inkább ő énekelne, ha már dalra fakadt egy rövid ideig...

Javaslom minden tagnak zenetanár felkeresését, mert gőzük sincs miképp kell dalt szerezni, és azokat összerakni. Ha majd pár év múlva, kellő kitartással megtanulják az alapokat (illetve annál jóval többet), és visszahallgatják ezt a lemezt, bármibe lefogadom, hogy sírva fognak kacagni saját teljesítményükön, és igazat adnak e kritika minden sorának, amiket most valószínűleg ízes káromkodásokkal illetnek, pedig ha higgadtan, "kívülről" hallgatnák végig a szerzeményeiket, talán rájönnének: ez igenis lehet biztatás, tanulópénz. Hozzáteszem: azt a fajta folkos metalt, amit ők akarnak játszani vagy nagyon profin és hangulatosan szabad csak játszani, vagy sehogy.

Nem akarom túlzottan bántani már a csapatot, mondjuk erre azt, hogy egy bájos próbálkozás, de a komoly dolgoktól még meglehetősen messze vannak. (És a vérszegény hangzást már meg sem említem...)