Back On My Trail címmel új klipet tett közzé a Revolution Saints. Doug Aldrich, Jack Blades és Deen Castronovo első albuma február 24-én jelenik meg a Frontiersnél.
A legfrissebb melodikus megaprojekt, a Revolution Saints ötlete természetesen az olasz melodikus istálló vezetőjétől, Serafino Peruginótól származott, és a cég háziproducere, Alessandro Del Vecchio a dalszerzésben is részt vett. A trió, amelyben rendhagyó módon Deen Castronovo énekel – némi segédlettel Bladestől –, a kiadói információk alapján klasszikus melodikus rockban utazik majd, bemutatkozó albumukat az oregoni Portlandben vették fel tavaly nyáron.
A dallista az alábbi:
01. Back On My Trail
02. Turn Back Time
03. You're Not Alone (feat. Arnel Pineda)
04. Locked Out Of Paradise
05. Way To The Sun (feat. Neal Schon)
06. Dream On
07. Don't Walk Away
08. Here Forever
09. Strangers To This Life
10. Better World
11. How To Mend A Broken Heart
12. In The Name Of The Father (Fernando's Song)
13. You Are Not Alone (Arnel Pineda-verzió, deluxe bónusz)
02. Way To The Sun (Doug Aldrich-verzió, deluxe bónusz)
03. You Are Not Alone (Deen Castronovo-verzió, deluxe bónusz)
Hozzászólások
Akkor elsőként bejelentkeznék, mint fejfelkapó. :)
Az alapvetően populáris megközelítéssel sosem volt bajom, nem működött ez másként a korábbi nagyoknál, lásd Whitesnake (csúcskorszak), Bon Jovi, Def Leppard + ezer másik, de itt van a most publikált Toto dal (Orphan), ami szintén tetszik, pedig az még a "diszkó" jelzőt is megkapta egy másik fórumon. :)
Kamikazevel egyetértve: nagyon jó hangszeres játék, magas színvonalon interpretált dalok, valamint a szó klasszikus értelmében vett slágerek megfelelő hangzással. Bárcsak általánosak lennének az ilyen tucatprodukciók . (A dolog projekt jellege engem őszintén szólva nem érdekel, csak a zene. Tucatszámra hallgatok olyan nagyszerű lemezeket, amik 2-3 évet (se) megélő formációkból születtek, úgyhogy nálam ez nem oszt, nem szoroz.)
Egyébként ennél a dalnál is feltűnő, hogy piszokul eltalálták a hangzást, és a hangszeres játék (gitár, dob) is nagyon jó. Kérdés persze, hogy az egész albumon mit zenélnek össze, mert egyenlőre inkább csak a bevált formulákat hozzák, bár azokat magas színvonalon. Egy kicsit jobban megtekerhetnék a muzsikát, hogy több legyen az izgalom, nem kéne minden dalnak potenciális rádióslágernek lenni. Vagy talán éppen az volt a céljuk?