Megkezdte a munkát új nagylemezén a Dream Theater. A zene állítólag egyszerre súlyos, dallamos és összetett.
Petrucci egy korábbi nyilatkozata szerint az a tematikus turné, amely tavaly májusban Budapestet is elérte, és amelynek koncertjein a csapat elejétől végéig eljátssza az 1992-es Images And Words lemezt, mindenképpen hatással volt a csapatra. „Az, hogy ismét felfedeztük az akkori zenéinket, illetve felidéztük a ’90-es évek elejének hangulatait, ismét összekapcsolt bennünket a Dream Theater akkori korszakával, ha fogalmazhatok így”, mondta Petrucci, aki szilveszterkor Mike Portnoyjal is végleg elásta a csatabárdot.
A lemez megjelenése idén év végén vagy 2019 első felében várható.
Hozzászólások
Nagyon perverznek kell lenni ahhoz, hogy minket szeress. De ha már így van, akkor: dettó! :D
Manginire áttérve, azért neki is vannak zseniális pillanatai. Pl. ez a dal és ez az előadás nagyon egyben van. Ha mindegyikben ennyi energia lenne és kreativitás lenne...
https://www.youtube.com/watch?v=K0_iBidENcE
Azért egyet ne felejtsünk el... Portnoy nem a karrierjében vagy a zenélésben akart szünetet tartani, hanem a DT értelmetlen lemezgyártásába n! Pont azért akart szünetet, amit végülis most csinál. Hogy megcsinálhassa a saját kis "musical journey"-jét. Sokszor vágják a fejéhez, amit most Te is, interjúkban is, de sosem győzi hangsúlyozni, hogy ő a DT-gépezetében érzett kiégést illetve ötlettelenséget és ezért kérte a többieket, tartsanak pihenőt, X évet (az 5 év pihenő sokszor elhangzik de sok állítással ellentétben ezt nem definiálták időben...), ami alatt mindenki zenélget jobbra-balra, aztán ha úgy érzik, felveszik a ritmust 5-en megint a DT-ben. Csak erre mondták azt a többiek - szerintem több szempontból is - helytelenül, hogy nem, mi nyomatni akarjuk, mert megy a szekér. Más kérdés, hogy ez a szekér mi miatt megy és milyen az output ezekből a munkákból..
SZVSZ az Astonoshing nagyon lapos, számomra a legrosszabb DT album, utána jön az SC. De a két első Mangini-is lemezből is össze lehet simán egy albumot állítani össz-vissz, ha a normális dalokat kiválogatja az ember.
A Sons of Apollo sem mutatott úgy semmi újat, mégis 100x izgalmasabb és érdekesebb az a lemez, mint bármelyik DT a Poszt-Portnoy érából. Nagyon szeretem Petruccit (is, Portnoy mellett), minden szempontból, de szerintem kicsit lassítania kell.
De legyen jó ez a lemez, én szívből kívánom!
Egy gondolatot kiragadva csak:
Azért az Octavariumon bőven akadtak erős tételek. Nagyon erősek is.
A másik: Nem mondható, hogy Portnoy a kiválása óta nagyon visszafogná a gyeplőt lemezkészítés terén, sőt, inkább túlságosan is elaprózza magát. Szóval a belengetett nagy pihenést ő maga sem tartja be. Nem csinál rossz lemezeket, de kiugróan jókat sem. Ezért felesleges rá megváltóként tekinteni.
Szerintem csak az utolsó lemezt cseszték el, az előtte lévő kettő jobb album lett, mint mondjuk a Portnoy-val készül utolsó három. Én bírom azt, hogy ha a zenészeknek még úgy 50 körül is vannak kreatív alkotó energiájuk és új anyagokat akarnak megjelentetni, nem pedig csak a régieket tolni egyre inkább már csak nosztalgiából. Számomra az lenne az igazi hakni. Az, hogy valamelyik lemez nem sikerül? Nagy ügy és akkor mi van? Csak azért leállni, mikor ezekből az emberekből ömlik a zene, szerintem hülyeség. Új Imagest, Aweket vagy SFTM-t várni tőlük szerintem már felesleges, de ahogy mondjuk a Priest is le tudott tenni mostanában egy igen korrekt albumot, arra DT is képes.
Portnoyra visszatérve, a dobolás nyilván izgalmasabb volt a vele készült lemezeken, Manginin teljesítménye a viszonlyagos erős indulás után azért unalmasabbá vált. De produceri oldalon én ne éreztem azt, hogy ő nagyon visszavette volna mondjuk Rudess billentyűjátéká t, vagy ne hagyott volna gyengébb dalokat rajta az albumon, csak azért hogy kitöltsék a CD hosszát. Talán egyedül olyan aránytévesztés nem fordult volna elő vele, mint legutóbb az Astonishingon a keményebb és a lassúbb részek között, amely a lemez messze legnagyobb hibája volt. A DT DT, nem Pink Floyd. Ne is akarjon az lenni! És akkor nagyobb szünetekre sem lenne szükség.
El tudom képzelni hogy teszem azt Petrucci erölteti ezt a két évente lemez dolgot amibe nyilván az elején még egy darabig belement Portnoy is de aztán azt mondta hogy köszi de neki ez igy nem megy. De nem is értem mi a francnak kell ilyen tempoban haladni mikor látványosan nem müködik.
Azt úgy hívják, hogy Mike Portnoy..