Megjelent és végighallgatható John Petrucci új, második szólóalbuma. A Terminal Velocityt Mike Portnoy dobolta fel.
Digitálisan tegnap jelent meg John Petrucci második szólóalbuma, a Terminal Velocity, amely fizikai formátumban október 30-án jön majd ki. Az anyagon Dave LaRue basszusgitározik és Mike Portnoy dobol. „Dumáltunk párszor a dologról Mike-kal, és beültette a bogarat a fülembe”, mondta Petrucci Portnoy szerepléséről egy hosszas online beszélgetés során, amely a Dream Theater hivatalos rajongói klubjával készült. „Megemlítettem neki, hogy új szólólemezt tervezek, ő pedig egyből mondta, hogy ha szükségem van rá, szóljak neki. Magamban pedig egyből jegyeztem is, hogy ezzel a felajánlással élni fogok.”
A lemez hangzásáért Andy Sneap felelt. „Egyedül írtam meg a dalokat, beprogramoztuk hozzájuk a dobokat, és a hangmérnököm, illetve én is basszusgitároztunk közben. Aztán jött Mike, mindent megtanult, és hozzátette a saját stílusát, a saját szája íze szerinti apróságokat. Óriási, látványos munkát végzett. Nagyon élveztük, hogy ismét együtt zenélhettünk, és közösen dolgozhattunk. Mindez nagyjából hat napot vett igénybe, és Mike tényleg nagyon odatette magát. Állati jól is szólnak a dobok. Most dolgoztam először Andyvel, aki szintén elképesztően érti a dolgát.”
A lemez időzítése sem véletlen. „Már azelőtt is terveztem az albumot, hogy kitört volna a világjárvány. A Dream Theaterrel persze voltak turnéterveink, de azért minden évben akad pár szabad hónap, én meg azt mondtam: ha most nem kezdek bele, soha nem fogom megcsinálni. Aztán jött a járvány, mindent lezártak, minden elcsúszott, nekem pedig végül a nyakamba szakadt az idő ehhez az egészhez. Miután hazaértem a legutóbbi Dream Theater-turnéról, megkezdtem a munkát a lemezen: két hónapon át dolgoztam rajta heti öt napot. A teljes munkálatok végül három hónapot vettek igénybe. A lemezen szereplő kilenc dalból kettőt, a Happy Songot és a Glassy-Eyed Zombies-t már a korábbi G3-turnékon is játszottam. Aztán van egy nóta még a ’90-es évek elejéről, amikor gyakran tartottam gitárklinikákat. Gemini a címe, és a ’95-ös Rock Discipline videómban is elhangzik egy részlete. Érdekes visszatekintés ez arra az érára, amit igazából soha nem volt ezelőtt lehetőségem megfelelően rögzíteni. A The Way Things Fallt nagyjából akkor írtam, mint a Happy Songot és a Glassy-Eyed Zombies-t, de aztán nem kezdtem vele semmit. Őszintén szólva megfeledkeztem róla… Most, amikor átnéztem a fájljaimat, megtaláltam egy teljes demóját, és nagyon jónak találtam, így most ezt is felvettem rendesen. A maradék öt szám pedig vadonatúj.”
A dallista az alábbi:
01. Terminal Velocity
02. The Oddfather
03. Happy Song
04. Gemini
05. Out Of The Blue
06. Glassy-Eyed Zombies
07. The Way Things Fall
08. Snake In My Boot
09. Temple Of Circadia
A lemez most elejétől végéig, hivatalosan meghallgatható. Ha hihetünk Jordan Rudess billentyűsnek, előbb-utóbb könnyen előfordulhat, hogy a Liquid Tension Experiment projektben is megint találkozhatunk Portnoy és Petrucci párosával. A Dream Theater februárban Budapesten is fellépett.
Hozzászólások
10 pont, nem is kérdés. Vagy mit lehet ennél többet és jobban rockgitározni 2020-ban? ;)
Szórakoztató, invenciózus, fütyülhető, és persze napokig tart majd vele ismerkedni. Petrucci mellett természetesen Portnoy és LaRue is hozza a tőle elvárt magas színvonalat. Vannak jó dallamok, megjegyezhető kiállások, a hangzás is rendben. Sokáig a lejátszóba ragad annak, aki szereti az ilyen zenét.
Igen. :)