Február 22-én jelenik meg a Dream Theater új albuma, a Distance Over Time, amelyről most a második szerzemény is meghallgatható. A zenekar júliusban ismét Magyarországon koncertezik.
Distance Over Time lesz a Dream Theater tizennegyedik nagylemezének címe, amely februárban jelenik meg a csapat új kiadójánál, az InsideOutnál. A 2016-os The Astonishing folytatását már jóelőre hagyományosabbnak ígérte a zenekar, mint a rengeteg vitát kiváltott dupla konceptalbumot. „Sok embert lelkesít majd a zene stílusa”, mondta James LaBrie énekes egy előzetes videóban még nyár elején. „Súlyos, van benne agresszió, de valamit említettél, amikor beszéltünk erről, mit is mondtál? Az öt alappillér…” „A Dream Theater öt alappillére”, így Petrucci. „Szerintem mindenki egy húron pendül azt illetően, milyen lesz ez a lemez. A zene eddig súlyos, progresszív, dallamos, tekerős, de epikus is. Benne van mindez, amit nevezhetünk akár a Dream Theater öt alappillérének is.” Petrucci egy korábbi nyilatkozata szerint az a tematikus turné, amely tavaly májusban Budapestet is elérte, és amelynek koncertjein a csapat elejétől végéig eljátssza az 1992-es Images And Words lemezt, mindenképpen hatással volt a csapatra. „Az, hogy ismét felfedeztük az akkori zenéinket, illetve felidéztük a ’90-es évek elejének hangulatait, ismét összekapcsolt bennünket a Dream Theater akkori korszakával, ha fogalmazhatok így”, mondta a gitáros.
A dallista az alábbi:
01. Untethered Angel (6:14)
02. Paralyzed (4:17)
03. Fall Into The Light (7:04)
04. Barstool Warrior (6:43)
05. Room 137 (4:23)
06. S2N (6:21)
07. At Wit's End (9:20)
08. Out Of Reach (4:04)
09. Pale Blue Dot (8:25)
10. Viper King (4:00) (bónusz)
A Fall Into The Light dal máris meghallgatható. A zenekar március 20-án induló észak-amerikai turnéja nem kizárólag a Distance Over Time-ot helyezi a fókuszba, hanem az 1999-es Scenes From A Memory húszéves jubileumáról is megemlékezik majd. Egyelőre még nem tudni, hogy Európában is ilyesféle műsorra lehet-e számítani tőlük, de az már biztos, hogy ezúttal is eljutnak hozzánk: a csapat július 25-én Székesfehérváron, a FEZEN Fesztiválon koncertezik. Részletek itt.
Hozzászólások
Szerintem amúgy sokkal jobb mint az Untethered Angel, a legnagyobb bajom ott is pont az előbb említett énektémákkal volt. Na meg az unalmas dobbal, ahogy -rátérve a mostani dalra- itt is. Szeretnék negyed annyira jól dobolni mint Mangini, de egy Britney Spears alatt sokszor érdekesebbek a dobtémák (komolyan). Viszont végre javítottak a hangzáson, ehhez gratula. A középső instrumentális részt pedig nem győzöm visszatekerni, minden más kb. közepes. szerintem ez egy vállalható lemez lesz, az utóbbi évek talán legjobbja tőlük, ha az eddig hallotakra hagyatkozunk.
Kb. ezt érzem az új(abb) DT dalokban is. LaBrie agyonfoltozott, editált hangja kilóg az összképből. Mintha nem lenne a nagy egész része.
Raskulinecz simán gatyába tudná rázni őket
Pontosabban nem kérdés. Már annak idején ,,megmutatta", hogy mennyire ért a témához. Vagyis sz@rt sem ér a véleménye.
Kérdés, mit szólna a mostanihoz?[
Igen ez elég vicces, bár én is ismertem olyan metálarcot, aki szerint csak az első lemezük volt jó. Egyébként hangzás ide, furább énekhang oda, az első lemezüket én is zseniálisnak tartom, nálam bőven a Top 5-ben van tőlük.
Ez teljesen igaz, anno az IAW megjelenésekor, az MHH kritikában Cselőtei László azzal kezdte az ismertetőt, hogy a német MH kolléga - aki az első DT lemez nagy rajongója volt - "alapvetően szar"-nak véleményezte a második DT albumot.
Kérdés, mit szólna a mostanihoz?
Emlékszem anno a Rockinform nevű szép emlékű magazin oldalán milyen tépelődés ment az Awake!! megjelenésekor, hogy a zseniélis IAW után miért kellett ilyen nyomasztó, depresszív, borongós hangulatú lemezt készíteni, jóval keményebb, agresszívebb zenei alapokkal. Azért az a lemez mindenképpen közmegegyezéses alapmű...
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a DT még a legattraktívabb korszakában is ki volt téve a vájtfülűek folyamatos kritikájának. Persze, egy olyan zenekar, amely elkészít egy akkora alapművet, mint Ők 92-ben, kénytelen lesz szembenézni azzal a ténnyel, hogy azt a színvonalat felülmúlni szinte lehetetlen, /szerintem nem is sikerült nekik/, megközelíteni is csak párszor /Awake, SFAM/ tudták.
Későbbi lemezeiken vagy az aktuális kedvenceik hatása volt tetten érhető, vagy a korai munkásságuk legjobb pillanataihoz próbáltak visszanyúlni, valódi progresszivitás nélkül. Az IAW megszületett, a későbbieket egyre inkább csak legyártották.
Én a magam részéről hálás vagyok nekik azokért a katartikus pillanatokért, amit főleg 92-94 között okoztak, olyat már rég nem várok tőlük, de azért azt nem vitatnám el tőlük, hogy szeretnek és nagyon tudnak zenélni, a zsenialitás és a legmagasabb szintű ihletettség elmúltával is okozhatnak kellemes pillanatokat.
Mit keresnek annyian Anetten?