Shock!

Részletes interjúban mesélt szólózenekara létrehozásáról Kerry King. A Slayer volt gitárosa sem Tom Arayával, sem Dave Lombardóval nem tartja a kapcsolatot, és legalább tíz évre tervez a most összeállt önálló formációval.

A régi slayeres kolléga, Paul Bostaph dobos mellett Mark Osegueda énekes (aki egy posztban megerősítette: emellett továbbra is a Death Angel tagja marad), Phil Demmel gitáros (Machine Head, Vio-lence) és Kyle Sanders basszer (Hellyeah) alkotja Kerry King szólózenekarának felállását. A Kerry neve alatt futó formáció első nagylemeze From Hell I Rise címmel, május 17-én jelenik meg, és a gitáros a Rolling Stone-nak az első dal, az Idle Hands bemutatásával párhuzamosan részletes interjúban mesélt az utóbbi évek történéseiről, illetve az új csapatról. Utóbbiról immáron az első fotó is nyilvánosságra került a Slayer korábbi gitártechnikusa, Warren Lee jóvoltából.

Mint Kerry elárulta, a zenekar esetében eleinte fontolgatták a King’s Reign és a Blood Rain neveket, de különböző okokból mind kiesett a rostán, és végül a logó hatására döntött saját nevének használata mellett. „Tudtam, hogy Paul velem tart – mondta a tagság véglegesítéséről King. – Eredetileg Gary Holtot is be akartam vonni, de minél távolabb kerültünk a Slayertől, annál inkább úgy gondoltam, hogy akkor Slayer Lightnak vagy Baby Slayernek neveznék az emberek a zenekart. Eleve így is mindenki ezt mondja majd, ezért aztán nem akartam tovább táplálni a tüzet. De nem vesztem össze Garyvel, meg semmi. Demmel 2018 végén négy koncertre ugrott be Gary helyére, és nem hiszem, hogy én képes lennék bármilyen zenekar esetében arra, amit ott véghez vitt. Két napja volt arra, hogy figyeljen bennünket, és tudja, hol robban a piró, meg milyen a műsor ritmusa. Ezek alapján Bostaph vetette fel, hogy akár őt is bevehetnénk. Írtam neki egy üzenetet, és az a válasz érkezett, hogy benne van, épp tegnapelőtt lépett ki a Machine Headből… Mondtam is, hogy tökéletes. Sokkal technikásabb gitáros, mint gondoltam, és ugyanúgy a kaliforniai thrashszíntérről érkezik, mint én. Kérdezgette menet közben, hogy nem tartom-e ezt vagy azt a szólóját túl dallamosnak, de mindig azt mondtam: haver, a te szólód, hacsak nem bántóan béna, nem nyúlok hozzá. Nagyon tetszik, amit hozzátett a lemezhez, még ha ez nem is volt olyan sok, mert ritmusgitározni nem hagytam.”

Mindez persze nem újdonság. „A ritmusozás az én feladatom, nemcsak most, hanem nagyjából a ’90-es évek eleje óta minden ritmusgitárt én játszottam fel a Slayer-lemezekre is. A basszust pedig mindig én nyomtam fel, Tom nem igazán. Kyle Sandersnek viszont már küldtem korai demókat is, csak Paullal meg velem, basszus nélkül. Három nap múlva basszustémákkal együtt kaptuk vissza az anyagot. Na, ilyet sem csinált még nekem senki… Mintha hirtelen minden megvilágosodott volna.”

Énekfronton évek óta rebesgették, hogy King Phil Anselmóval alapít majd új zenekart, és a gitáros most megerősítette: valóban léteztek ilyen tervek. „Szó volt róla. A menedzsmentem, az ügynököm, a kiadóm egyaránt Philt akarta. Jó barátok vagyunk, én viszont az elejétől fogva úgy gondoltam, nem ő lesz az emberem. Ennek semmi köze a képességeihez, egyszerűen csak tudtam, hogy nem ő a megfelelő választás ide. És amikor hallod Markot a lemezen, tudni fogod, hogy ő kellett ezekhez a dalokhoz. Ugyanakkor kellő gondossággal kellett eljárnom, hiszen ha Philipet vesszük be, egyből kezdhettünk volna arénákban: akkor nyomhatjuk az új dalokat, Panterát, Slayert, és a rajongók is boldogok. Szóval igazából akkor dőlt el a dolog, amikor beütött a Pantera-dolog” – fogalmazott King. Amikor nekiszegezték a kérdést, hogy az ő bevonása felmerült-e a Pantera visszatérésébe, sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az értesüléseket.

Az interjúban természetesen a Slayer 2019-es leállása és az ehhez vezető út is szóba került. „Tom adott egy interjút valami kölyöknek turné közben, és azt mondta: le kell ülnöm Kerryvel dumálni, mielőtt a következő lemezről beszélünk. Mondhatta volna, hogy talán nem akar újabb albumot, vagy előbb megbeszélhette volna velem is a témát, mielőtt lenyilatkozza ezt… Én meg: na, bazmeg, ez vajon mi lesz? És akkor közölte, hogy részéről ennyi volt. Mondtam neki: nem erre számítottam, de ha már egyszer így döntöttél, nem akarlak lebeszélni róla, mert a szíved onnantól úgysem lesz benne. Szerintem egyszerűen csak belefáradt a turnézásba, és otthon szeretett volna maradni. Egyikünk sem keresi különösebben a reflektorfényt, de Tom különösen nem, Jeff pedig valódi remete volt. Én jól viselem az ismertséget, valakinek ezt is vállalnia kell.”

Araya és King persze sosem voltak barátok, és ennek még az utolsó években is akadtak következményei. Így például komoly feszültséghez vezetett, amikor Araya a zenekar közösségi felületein megosztott egy mémet, amin Donald Trumpot a Slayer tagjai mellé montírozták. „Rohadtul feldühített. Annyira persze nem, hogy emiatt kilépjek a saját kibaszott zenekaromból, de azért szóltam neki, hogy haver, az ilyesmire ott vannak a saját felületeid, a zenekarban egyedül te foglalkozol ezzel az idiótával, de ha kiteszed, onnantól mindenki azt hiszi, hogy mindannyian őt támogatjuk. Miközben sem én, sem Gary, sem Paul nem támogattuk Trumpot, ez kizárólag Tom véleménye volt, nem a miénk. Én biztosan nem csináltam volna vele ilyet. De Tommal valójában sosem pendültünk egy húron. Ha én csokis shake-et kérek, ő tuti vaníliásat akar. Ha megkérdezik tőlem, milyen színű az ég, és azt mondom, kék, Tom azt fogja válaszolni, hogy fehér. Egyszerűen más emberek vagyunk, és ahogy teltek az évek, egyre inkább kiütközött a dolog. Kicsit ő is kedveli a tequilát, én meg nagy tequilás vagyok, szóval iszunk egy felest közösen, aztán mindenki megy a maga dolgára. Sosem lógtunk együtt, mert nagyon mások vagyunk, de nagyszerű zenét alkottunk együtt, és remek koncerteket adtunk.”

Ennek megfelelően nem különösebben meglepő King válasza, amit arra a kérdésre adott, hogy beszélt-e Arayával a Slayer búcsúkoncertjei óta. „Semmit. Még egy üzenetet vagy e-mailt sem váltottunk. Mindenki mással beszéltem telefonon, üzenetet vagy e-mailt küldtünk, de vele nem. Persze ha megkeresne, valószínűleg válaszolnék, bár ez talán attól is függ, mi a téma. De pillanatnyilag nem kívánom a halálát.”

Ennél súlyosabb a helyzet Dave Lombardóval. „Lombardo számomra halott – zárta rövidre a zenekar volt dobosával kapcsolatos érdeklődést Kerry. – Épp úton voltunk Ausztráliába, amikor telehisztizte a médiát, és rohadt kellemetlen helyzetbe hozott vele. Miközben kizárólag én tartottam a zenekarban. Tom már korábban is meg akart válni tőle, Jeffet meg épp akkoriban csípte meg a pók, szóval nem játszott velünk. Én viszont azt mondtam: szükségünk van Dave-re, a rajongók nem fogják megérteni, ha pont most válunk meg tőle. Aztán jött ez a dolog Ausztráliával. Nagyon megnehezítette a dolgomat. Egyből arra gondoltam: haver, csak és kizárólag miattam lehetsz itt! Úgyhogy én is odáig jutottam, hogy menjen a picsába. Lombardóval az a baj, hogy roppant befolyásolható. Csakis az akkori ügyvédjére hallgatott, és az a nő azt hitte, annyit keresünk, mint a Metallica. De hát bazmeg, sosem kerestünk annyit. Szóval teledumálta a fejét baromságokkal, Dave pedig egyből azt hitte, többet kellene kapnia, mint amennyit kap. Elég lett volna megkérdeznie valakit, aki tényleg tisztában volt a helyzettel, és nem csupán azért nyalja a seggét, hogy rajta keresztül több pénzt facsarjon ki magának. Végül Jeff szavazata döntött Paul visszavétele mellett.”

A fentiek fényében nem nagyon érdemes a Slayer visszatérésében reménykedni. „Van egy új zenekarom, ami ugyan nem a Slayer, de úgy szól, mint a Slayer. Ma is élvezem, hogy ilyen zenét játszom, szóval nincs szükségem a Slayer visszahozatalára. Ma már úgysem fogynak a lemezek… Csak kell, hogy legyen egy produktumod, és az emberek tudják, mit játszol, ha mész hozzájuk koncertezni. Hogy lesz-e még Slayer-turné? Eléggé biztosra veszem, hogy nem. Hogy egy koncertet el tudok-e képzelni? Bizonyára létezik forgatókönyv, ami szerint igen. De hogy lesem-e az alkalmat? Nem. Épp most készülök beindítani a pályám új szakaszát. Szóval ha összejön, összejön. De most a következő legalább tíz évben ezt fogom csinálni.”

A Josh Wilbur producerrel készített album dallistája az alábbi:

01. Diablo
02. Where I Reign
03. Residue
04. Idle Hands
05. Trophies Of The Tyrant
06. Crucifixation
07. Tension
08. Everything I Hate About You
09. Toxic
10. Two Fists
11. Rage
12. Shrapnel
13. From Hell I Rise