Shock!

Továbbra is csak úgy sorjáznak a megemlékezések Neil Peartről. A Rush dobosát ritkán látott egységben gyászolja a teljes zenészszakma.

Kanada miniszterelnöke is megemlékezett a Rush január 7-én elhunyt dobosáról, Neil Peartről. „Egy legendát veszítettünk el", írta a Twitteren Justin Trudeau. „De hatása és öröksége örökké tovább él majd a zeneszeretők szívében Kanadában és szerte a világon. Nyugodj békében, Neil Peart."

„Köszönöm, Neil", írta az Instagramon Lars Ulrich. „Köszönöm, hogy inspiráltál, és köszönök minden segítséget és tanácsot, amit az évek során kaptam tőled. Különös tekintettel a korai időszakra, amikor időt szántál egy fiatal, zöldfülű dán dobosra, és beszéltél vele a lemezfelvételekről, a felszerelésekről és az előtte álló lehetőségekről. Köszönöm mindazt, amit világszerte a dobosokért tették a szenvedélyeddel, a hozzáállásoddal, az elveiddel és a hangszer iránti megingathatatlan elkötelezettségeddel. Nyugodj békében!"

„Neil Peart igazi reneszánsz ember volt", így Rod Morgenstein, a Winger dobosa. „A legtöbben a Rush ikonikus dobosaként és szövegírójaként ismerjük őt, de kivételes zenei tehetsége mellett Neilt életkedve, tudásszomja és kalandvágya számos úton végigvezette. 1985-ben abban a megtiszteltetésben és örömben volt részem, hogy találkozhattam vele, amikor a Steve Morse Banddel a Rush nyitózenekara voltunk a Power Windows turnén. A legtöbb turnézó muzsikus egyetért majd velem abban, micsoda örömöt és izgalmat jelent a közönség elé vinni a zenénket, és többségük azt is tanúsítja majd, hogy a végtelen turnézás fizikailag és érzelmileg egyaránt komoly súlyt helyez az emberre. Egy átlagos koncertnap utazásból, hangbeállásokból, meet-and-greetekből, interjúkból és magából a koncertből áll, amit további meet-and-greetek követnek. Ha mindez nem lenne elég, Neil átlagos napja a szóban forgó turnén általában hajnalban kezdődött, amikor is biciklin indult útnak a következő városba – amennyiben utóbbi 150 mérföldön belül volt az előző állomáshoz képest. Gyakran órákon át a biciklijén ült, de mindig időben megérkezett a Rush beállására. Ezután megvacsorázott, amit azonnal egyórás francia nyelvlecke követett egy helyi franciatanárral. Miután ezzel végzett, elvonult egy privát gyakorlóhelyiségbe, ahol egy kis dobcuccon bemelegített a csapat kétórás koncertjére. Neil Peart a carpe diem jelmondta tankönyvi definíciója. Tényleg élete minden pillanatát kihasználta, hogy valami fontos dolog mellett kötelezze el magát, legyen az zene, olvasás, filozofálás, kerékpározás, motorozás, külföldi utazások, a legmagasabb hegycsúcsok megmászása, és persze emellett is a családjának szentelte magát. Nagyon inspiráló személyiség volt, akinek embersége világszerte milliókat érintett meg. Örökké hálás leszek, amiért ismerhettem ezt a kivételes és különleges embert. Nyugodj békében, Neil."

„Sosem fogom megszokni, mennyire keményen mellbevág mindannyiunkat, ha elmegy egy hős, még akkor is, ha nem igazán ismertem az adott embert", írta Sebastian Bach. „Szerencsés voltam, és kétszer is találkoztam Neil Pearttel. Örökké megőrzöm ezeket az emlékeket. Amikor tegnap meghallottam a hírt, hogy már nincs közöttünk, feltettem a Permanent Wavest, és két órán át zokogtam egyvégtében. Testi válasz volt ez, nem volt rá befolyásom. Annyira szomorú voltam, hogy fogalmam sem volt, mihez kezdjek a nap további részével, így aztán kocsiba ültem, és elhajtottam a Record Parlourba, ahol aztán egész éjjel Rusht bömböltettünk. Ez egy olyan hely, ami mindent tud, amit csak egy lemezboltnak tudnia kell, és ez volt a legmegfelelőbb hely számomra, miközben a valaha élt leghatalmasabb dobost gyászoltam. Elvileg elmentem volna vacsorázni is utána, de nem volt rá szükség: a két tulajdonos, Chad és Chris pizzát rendelt, aztán órákon át beszélgettünk a rock'n'rollról. Neil Peart... Köszönöm neked, amiért könnyűnek láttattad a lehetetlent. Köszönöm, Neil, hogy megmutattad nekünk, mi mindent jelenthet a zene. Köszönöm, hogy az életünk ennyire fontos része voltál. Tényleg olyan, mintha családtag lettél volna. A zenéd örökké élni fog tovább a szívünkben."

A Shock! szerkesztősége a napokban egy személyes hangvételű összeállítással is megemlékezik majd a valaha élt egyik leghatalmasabb rockzenészről.