Olyan interjút adott a brazil Roadie Crew magazinnak az Atheist frontember Kelly Shaefer, ami garantáltan megosztja majd a durva zenék híveit. Kellyt a brutális muzsikák technikás ágáról kérdezték, és mint kiderült, az énekes korántsem rendelkezik azonos véleménnyel a Death vagy a Pestilence zenéjéről, mint a többség...
„Chuck Schuldiner szuperfontos minden zene szempontjából, amin ott virít az extrém metal címke", mondta Shaefer. „Ebbe a technikás metal dolgok is beletartoznak, de ezek azért lényegesen eltértek attól, aminek ő igazából a keresztapja volt. Ismertem Chuckot, akárcsak az összes barátom. Roppant szenvedélyes volt, és tényleg amolyan pionír... Elég tökösnek bizonyult ahhoz, hogy Death-nek nevezze a bandáját a '80-as évek közepén, és már ez önmagában akkora dolog volt, amit egyszerűen muszáj értékelni. De amikor elkezdtük, ugyanaz volt a menedzserünk, és hallottunk sztorikat... Amikor Tampában a Death-tel játszottunk, Chuck olyanokat mondott rólunk, hogy túl zajosak vagyunk, olyan a hangzásunk, mint egy vasútállomásé. Furcsa volt hallani ezt, hiszen akkor még csak demós csapat voltunk, és nem értettünk, miért fikáz le minket. Szerintem egyszerűen csak nem értette, amit csináltunk, akkoriban ugyanis még egyáltalán nem gondolta azt, hogy a jazznek helye lehet a metalban. Ezt egyébként többször mondta is."
Shaefer szerint Chuck bírálatainak hátterében némi rivalizálás húzódott meg. „Azt hiszem, aggódva óvta ezt a zenét, tényleg kiállt mellette, és ennek így is kellett lennie. Aztán persze idősebb lett, és miután egyszer jammelt Paullal és Seannal a Cynicből, megváltoztatta a nézőpontját, mert rájött, hogy a zenélés mindenről szól. Az Iron Maiden, a Judas Priest és a többi korai kedvencünk tagjai mind remek zenészek, Chuck is rajtuk nőtt fel. De felismerte, hogy a technikás muzsika és az eltérő hatások zenébe építése nem feltétlenül rossz dolgok. Szóval nagyon fontos, hogy a fiatal metalosok is tudják: Chuck Schuldiner nagyban felelős azért, hogy létezik extrém metal, de az Atheist más közegből származik, és ahhoz a közeghez Chucknak eredetileg nem volt sok köze. És ezt most nem azért mondom, hogy bántsam őt. De mi a saját dolgunkat csináltuk, és még mindig egyedül állunk a metal azon utcasarkán, amit senki sem fogadott el, amikor elkezdtük játszani ezt a fajta zenét. A Death pályafutásának sok éve alatt Chuck is egyre technikásabbá vált. Mindenkinek megvan a maga ága a fán, és Chucké egyértelműen vastagabb a többiekénél, hiszen roppant fontos része mindannak, amit mindannyian csinálunk. Nagy hálával tartozunk neki az úttörő munkásságáért, hatalmasra értékelem, amit tett és elért. De az igazság akkor is az, hogy a technikás metalt nem Chuck Schuldiner teremtette."
Kelly a Pestilence-ről is elmondta kendőzetlen véleményét. „A Pestilence nagyszerű visszatérő lemezt csinált, de nem hinném, hogy a technikás metal mozgalom képviselői közé kellene sorolnunk őket. Szerintem amit ők játszottak, abban soha nem volt semmi igazán előremutató vagy technikás, hogy őszinte legyek... Ezt már Patrick Mamelinek is mondtam, mert ez a véleményem. Senkit sem akarok megbántani, egyszerűen csak így érzek. Sokan talán nem értenek egyet velem, de a Sieges Even vagy a Watchtower szerintem jóval több elismerést érdemel, mint a Pestilence. A Watchtower talán az első olyan banda volt, amelynek hallatán mind felismertük, hogy a metalban is lehetséges érvényesíteni azt a fajta zenészi hozzáállást. Mi csak egy kicsit továbbvittük és jóval súlyosabbá tettük ezt az egészet..."
Az Atheist tavalyi visszatérő albumáról, a Jupiterről itt olvashatsz, a klasszikus Piece Of Time debütről pedig itt írtunk.
Hozzászólások
Ahh, tényleg, a Nocturnus! Na, ez egy jó ötlet, fel is teszem. Zseni bagázs volt az is.
Szegény Chuck egyszer azt nyilatkozta, hogy utálja a kategorizálást.
Az Atheistre pedig nem mondanám azt, hogy több a Deathnél, akár zeneileg is, csak némileg más irányból közelítették meg ugyanazt: a tökéletes (death) metalt. Szerencsénkre végül mindkét banda sikerrel járt.
Azt sem mondtam, hogy nincs igaza.
Namost én a Death-ben egy szemernyi jazzt sem hallok, szal valószínű, hogy később sem gondolta úgy... Még Paulék hatására sem, pedig a Cynic-ben viszont hallani a jazzt...