Shock!

Mivel épp idén jelentkezett a megújult floridai négyes visszatérő lemezzel, keresve se találhattunk volna jobb alkalmat arra, hogy e rovat hasábjain felelevenítsük kicsit a legendás csapat korábbi műveit. Kezdjük hát időrendben a debütáló albummal, mely az első három közül, hozzáállásában talán leginkább hasonlít az új műre.

Az 1984-ben alakult Atheistet a máig csapatvezér Kelly Shaefer vokalista/gitáros és a ma is szintén tag Steve Flynn dobos indította be, és először Oblivionként, majd R.A.V.A.G.E. néven ténykedtek, s ez utóbbi név alatt még egy demót is kiizzadtak a srácok. Basszusgitárosi fronton egy Roger Patterson nevű zenésszel erősítettek be, aki már ekkoriban is rendkívüli tehetségnek számított a szakmában. Másodgitárosként Rand Burkey került be a képbe, s 1988-ban már Atheistként vette fel ez a négyes a debütáló korongját, méghozzá nem is akárhol. A Morrisoundot híressé tevő producermágus, Scott Burns még csak ezidőtájt vált igazán elismertté az extrém zenei színtéren, olyan csapatok lemezein hagyva ott jellegzetes hangzásnyomát, mint például a szintén ekkor debütáló Obituary, a harmadik lemezével jelentkező Death, a Sepultura vagy a Nasty Savage.

A lemez hangzásának kultikussága tehát már csak látatlanban is borítékolható, de Shaeferék annyi kiváló ötlettel s mindent elsöprő vehemenciával rugaszkodtak neki a dalírásnak és aztán a felvételeknek, hogy végül egy minden ízében zseniális alkotás született. Már az érdekes borító is előrejelzi a csapat elgondolkodtató mondanivalóját, mely igen távol állt az akkoriban is már divatosabbnak számító hulladarabolós koncepcióktól. S bár az Atheist zenéje alapvetően mogorva és szélsőséges, összetettsége és páratlan technikai megoldásai révén tökéletesen alátámasztják Shaefer érdekes szövegeit.

A Piece Of Time-on hallható zene gerincét virtuóz basszusjáték és a folyton változó tempókat hozó dobjáték adja, de egy ilyen újító felfogású ritmusszekció szinte elengedhetetlen az efféle muzsikához. Shaefer és Burkey pedig egymással karöltve olyan emlékezetes riffeket és többkörös szólóorgiákat vezetnek elő, amit hallva a kortársaknak bizony igencsak fel kellett kötniük a bőrgatyáikat. A lemez talán legklasszikusabb dala a Room With A View, a technikás death metal egyik gyöngyszeme. Egy azonnal ható, a stílust szigorú végzet-hangulatával tökéletesen leíró főtéma köré épül a szerzemény, alaposan kimunkált szólóval feldíszítve, Shaefer kevésbé extrém, ám jellegzetes acsarkodásával kísérve, a csapat ebben az egy darabban tökéletesen definiálta azt, ami aztán a részben általuk is felfuttatott és tökélyre fejlesztett irányzatot jelentette.

Az On They Slay hagyományosabb témáiból azért kiviláglanak a csapat zenei gyökerei, vagyis a '80-as évek eleji, klasszikus brit heavy metal csapatok munkássága, de itt-ott még némi thrash hatás is felsejlik egy-egy riff erejéig. A Piece Of Time hallgatása közben egyébként az ember újra és újra elámul Patterson tehetségén. Az I Deny káprázatos basszusfutamait hallva például lefogadom, hogy nem egy kezdő zenész vágta sutba frissen vásárolt hangszerét, ám az is tény, hogy jónéhány muzsikus épp Patterson játéka nyomán ragadott négy- vagy öthúrost.

Már csak emiatt is lesújtó, hogy épp a második lemezük írása közben vesztette életét egy autóbalesetben az akkor mindössze huszonhárom éves basszusgitáros. A csapat azonban nem adta fel a küzdelmet, s a szintén kitűnő Tony Choy-jal fejezték be az Unquestionable Presence munkálatait. Öt éve egyébként a Relapse újra kiadta az első három Atheist lemezt, bőven megtoldva bónuszdalokkal, demófelvételekkel, ínyencségekre vágyóknak tehát érdemes ezeket a kiadványokat keresniük. Persze a lényeg így is magán a kilencszámos korongon van, amin egy rendkívül feszes és határokat nem ismerő zenekar kibontakozásának lehetünk fültanúi.

Az Atheist 2010-es visszatérő albumáról, a Jupiterről itt olvashatsz.