Közzétette szólócsapata felállását Kerry King. A debütáló lemez első dala is meghallgatható, az album májusban jelenik meg From Hell I Rise címmel.
A régi slayeres kolléga, Paul Bostaph dobos mellett Mark Osegueda énekes (Death Angel), Phil Demmel gitáros (Machine Head, Vio-lence) és Kyle Sanders basszer (Hellyeah) alkotja Kerry King szólózenekarának felállását. A Kerry neve alatt futó formáció első nagylemeze From Hell I Rise címmel, május 17-én jelenik meg. „Amennyiben valaha is ki akarnék próbálni valami mást, a mostani lenne ehhez a megfelelő alkalom, de nem, igazság szerint nem szeretnék kipróbálni semmi mást – szögezte le a gitáros pár hete, a brit Metal Hammernek adott interjújában. – Ha nem játszottam volna a Slayerben, Slayer-rajongó lennék. Vagyis szerintem a zene a Slayer továbbvitelét jelenti, és szerintem sokaknak az jut majd eszébe a lemezről, hogy akár a következő Slayer-album is lehetne. Úgy gondolom, ez úgy az anyag 80 százalékára egy az egyben igaz is. A Slayer egyértelmű meghosszabbításaként, a Repentless folytatásaként tekintek a dologra.”Mindez a tempók tekintetében is irányadó. „Természetesen akadnak gyors témák a lemezen. Nem ez a valaha írt leggyorsabb lemezem, de lesznek rajta nagyon tempós, veszélyesen gyors dalok, meg persze súlyos, punkos és doomos dolgok is. Mindenki megtalálja majd a lemezen a Slayer története során játszott zene gyakorlatilag összes aspektusát. A leglassabb dal hangulata bennem a Repentless When The Stillness Comesát idézi fel, az nagyon ütősre, ijesztőre sikeredett. És van egy másik nóta, ahol azzal a szándékkal ültem neki írni, hogy összehozom a Scorpions Animal Magnetismjének ízeit a Hell Awaits zakatolásával. Ez még viszonylag korai fázisban született, és nagyon szeretem. Mármint, mindegyiket nagyon szeretem, de annak az egy dalnak garantáltan roppant jellegzetes lüktetése van.”
A dallista az alábbi:
01. Diablo
02. Where I Reign
03. Residue
04. Idle Hands
05. Trophies Of The Tyrant
06. Crucifixation
07. Tension
08. Everything I Hate About You
09. Toxic
10. Two Fists
11. Rage
12. Shrapnel
13. From Hell I Rise
Hozzászólások
Én spec semmit nem akarok King nyakába varrni, ezek számomra száraz tények, h kettejük közül mindig is Jeff volt a jobb dalszerző. Nekem csont nélkül klasszik lemez a God Hates Us All is, aminek a legnagyobb húzódalát (Disciple) szintén Jeff írta. A Christ Illusiont sosem szerettem, a Jihad fasza róla, az is Hanneman dala.
Mint írtam, a faszi a kitartásáért meg a hiteléért minden tiszteletet megérdemel, de ettől még a zene nem lesz kevésbé középszerű.
Mi a fene?! Meshuggah feldolgozas is lesz?
Beastie Boys – No Sleep Till Brooklyn
Annál nagyobb metal aztán nincs is! :-)
Az "értelmetlen zaj" szólókat kár, hogy nem ilyen egyszerű megjeleníteni, pedig az is óriási poén lenne!
Csak még így is 2 másodperc alatt felismerhető, hogy ő játszik, ami nehezen elvitatható erény.
A dal nekem nem túl izgalmas, egy-két jobb riffel, a hangzás atom és végre hallani jó röfögős basszust a slayeres riffek alatt. Az ének jellegtelen. Kíváncsi vagyok a lemezre, szerintem lesz benne anyag.
-----------------
-----------------
-----------------
-----------------
-0-0-0-0-0-0-
Közöm nincs a Slayerhez, Kinget egy kurva nagy morcos pozőrnek tartom, akinek még a reggeli széklete is metálvilla-alakú, de igazából hallgassa, aki akarja, aki meg nem, az nem.
Nekem ott ment el minden szimpátiám, amikor a Slayer 3/4-e beálláson nagy vigyorral nyomta a ZZ Top-tól a Tush-t, egyedül King mester volt az, aki tüntetőleg nem volt hajlandó beszállni, mert metál, vagy halál.
Nehogy már King nyakába varrjátok azt is!
Ez a dal olyan, amilyen. Kerry King metal. Ő ilyet tud. Jó arc, zenélni szeretne és nem nyugdíjba menni. Mi a gond?
Miért lenne izé? Szerintem biztos. Ozzy, Halford és Dickinson is játszottak dalokat szólóban az eredeti bandáiktól.
Szóval akkor Phil Demmel csak kirakatgitáros a csapatban?
Mindenesetre majd meglátjuk, hogy milyen lesz a teljes lemez....
Hát, ez gáz.
Mondjuk csak három ember hiányzik, hogy jó zene legyen, Tom, Dave és persze Jeff....
Kerry hozza a szokásos eszköztárat, bingózni is lehetne a Slayer tipikus stílusjegyeit, de mégis simán elmegy az ember mellett. Tök jó, hogy nyomja, nem is bántóan szar a végeredmény, de ettől már senki nem fogja letenni a haját. Máshogy fogalmazva, egy Power Trip bármikor kifújja az orrát ennek a dalnak.