Megdöbbentő hírek érkeztek a Katatoniától: a zenekar megvált alapító gitárosától, Anders Nyströmtől, azaz Blakkheimtől.
Távozott a Katatona soraiból a zenekar egyik alapembere, Anders Nyström. „Andersszel elválnak az útjaink – tette közzé a csapat közösségi médiás felületein Jonas Renkse énekes. – Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, de ez maradt az egyetlen reális opció ahhoz, hogy mindenki eredményesen tovább tudjon lépni a saját kreatív preferenciái mentén, nem is beszélve a személyes időbeosztásokról. Andersszel 1991-ben közösen alapítottuk ezt a zenekart. Elvitathatatlan mindaz, amit hozzátett a Katatonia védjegyszerű hangzásához. Bármilyen lehangolóan is hangzik ez az egész, mint ahogy egyébként az is, azt bizonyítja, hogy az élet néha keresztbe húzza az emberek dédelgetett terveit.”
Renkse minden jót kíván Andersnek a jövőre nézve. Egyelőre nem tudni, ki kerül a zenekarban a gitáros helyére.
Hozzászólások
Egyébként azóta megjelent neki is egy bejelentése, miszerint kifogásolta, hogy nem kerülnek elő a régi számok koncerteken, amit én is kifogásolok - felejthetetlen élmény volt pár évvel ezelőtt Londonban a Gateways of Bereavementet hallani élőben, de a Murderen kívül nem is hallottam soha semmit.
Szóval ha ez azt jelenti, hogy Jonas megy tovább a Katatoniával, Anders meg elkezd koncertezni a régi számokkal, legyen!
És akkor kicsit billenjen a mérleg, nekem kicsit minden AC/DC lemez egyforma, véleménynek tűnnek az előbbiek. A Viva Emptiness a kétezres évek elejének szimplán egyik legjobb lemeze, szürkének csak a borító mondható, a tíz évvel későbbi remixtől pedig abszolút csúcs amit azon hallani.
A Night is the New Day is baromi jó hangulatú, az talán érzelmileg a legmélyebb albumuk, a City Burials, itt is kapott egy tízest, a Sky is jól sikerült, az újat is várom.
És ez nem csak a "régen minden jobb volt" faktor....
Nagyon sok más zkr-t is így látok. Pl: My Dying Bride Paradise Lost. Bár a Lost elég jól magára talált az utóbbi időben....
Ugyanezt gondolom én is. Amúgy az első lemezüket is bármikor meghallgatom és szeretem a maga kiforratlanságá val, bénaságával és óriás hangulatával együtt, de a csúcs a második és a harmadik lemezük volt, azok után szerintem is egyre semmilyenebb lett.
A Brave Murder Day-t bármikor szívesen meghallgatom, valami hatalmas hangulata van, és a Discouraged Ones is 10 pontos album, pedig teljesen más. A későbbi lemezeik számomra unalomba fulladnak, pedig mindegyikkel többször megpróbálkoztam .