Shock!

Több, a '90-es években népszerű hazai zenekar is újjáéledt az utóbbi években, az egyik legmeglepőbb visszatérést azonban az Action produkálta. A zenekar annak idején a Sex Action utódjaként tört be a köztudatba, és az 1994-es Összeomlás, illetve az 1995-ös Terror lemezekkel igen komoly hatást gyakorolt az akkori hazai színtérre. Az eredeti felállás ezután megbomlott, de a banda még éveken át menetelt tovább, és ugyan a 2000-es évek első felében beszüntették tevékenységüket, kultuszuk ezután is tovább élt a régi hívekben. Mint azt a Shock!-nak adott interjújában Szendrey Zsolt énekes, azaz Szasza elárulta, elsősorban ez a kitartás adta nekik az erőt a visszatéréshez és a tavaly ősszel kiadott új lemez, a Pokolból elkészítéséhez is.

Kezdjük szerintem a személyi változásokkal. Hová tűnt Budavári Vili, és hogy került a helyére egyből két gitáros?

Vilivel lejátszottunk egy évet, de hosszabb távon nem nagyon működött a dolog, és eljutottunk arra a pontra, ahonnan nem akartuk tovább folytatni. Borzasztóan nehéz valakit visszarángatni ebbe az egészbe, aki az elmúlt tíz évben nem a zenéléssel foglalkozott, ő sem nagyon tudott visszaállni. Az utódlása érdekes, összetett történet, mert hihetetlenül gyorsan ment le a váltás. Szombaton megbeszéltük a dolgot, viszont vasárnapra volt egy lekötött koncertünk a MetalWar fesztiválon. Ekkor jutott eszembe Vilkó, akit ezer éve ismerek a Junkies sörkertekből, rengetegszer találkoztunk, és tisztában voltam vele, hogy tudja az Actiont. Szombat este felhívtam, hogy segítsen. Mondta, hogy oké, csak fél ötkor ér haza hajnalban! (nevet) De ott volt az este hatkor kezdődő koncerten, és próba, gyakorlás nélkül frankón lenyomta az egészet. A zenével foglalkozó ismerősök és a közönség is egyként mondta, hogy állati jó volt a buli. Az ezutáni héten egyébként stúdiómunka is volt, ott Hartmann Ádám segített a Depresszióból, ő gitározta fel a maradék témákat.

Mi a helyzet Szabó Tamás leigazolásával?

A MetalWar után következő hétvégére szintén lekötöttünk egy bulit, de nem igazán tudtam, mi legyen. Ez már nem a '90-es évek, amikor mindenki otthon ül és lógatja a lábát, miközben arra vár, hogy bekerüljön egy frankó zenekarba... Aki zenél, az nem ér rá, akinek meg nincs csapata, az három helyen dolgozik egyszerre. Szóval felhívtam Csövest az Alcoholból, hogy ajánljon valakit, és ő javasolta Szabó Tomit, aki egyből rábólintott. Ez szintén vasárnap volt, és kedden már több számot tudott, mint mi! (nevet) Hétvégén pedig lenyomta ugyanazt, amit előzőleg Vilkó. Két napot játszottunk vele, Zabával meg Gáborral, és megállapítottuk, hogy Tomi tökéletesen megfelel a gitárosi posztra: felkészült volt, lazán, gátlás és mindenféle idegesség nélkül nyomta a nótákat, meg persze emberileg is passzolt a képbe. Azt hittük, itt akkor véget is ért a sztori, pár nap múlva viszont bejelentkezett Vilkó is, aki közben megnézte a videófelvételeket a MetalWarról, és azt mondta: átgondolta, nagyon szeretné csinálni ezt. Tudni kell, hogy évek óta szerettem volna együtt zenélni vele, de soha nem jutottunk egyről a kettőre, így most elérkezett végre az alkalom. Ilyen kétgitáros Action még úgysem volt, és komolyan mondom, azóta csoda a történet, minden próba és minden koncert fantasztikus. Márpedig ismerek elég gitárost, és nem egyszerűek. Pont, mint a dobosok! (nevet) Azt hittem, heteken át papírokon vázolják majd egymásnak, ki mit játszik, meg egyeztetnek, de úgy nyomják együtt, mintha világéletükben ezt csinálták volna: halál egyszerűen, lazán. Nyugodtan mondhatom, hogy ez minden idők egyik legdurvább Action felállása.

Gondolom, ez majd hallatszik is a következő lemezen.

Olvastam a kritikátokat, és egyetértek azzal, hogy kicsit szerteszét-jellegű ez a mostani lemez, ilyen is, olyan is. Elkészítettük a zenei alapokat még Vilivel, a Hammer felvállalta a kiadást, így nem volt kérdés, hogy ha van ez a lehetőség, akkor meg kell csinálni, de az is érezhető kicsit, hogy az előző felállással nem tudtunk egyről a kettőre jutni. Az ott akkor tényleg káoszbrigád volt! (nevet) De a lemez útkereső jellegében az is közrejátszott, hogy egyrészt tíz év után tértünk vissza, másrészt az Actionbe régen is mindig minden belefért. A korai vonal ugyanúgy benne van ebben a mostani zenében, mint a hatos-hetes album iránya.

Az elsőre is leginkább feltűnő változás mégis az, hogy mennyit finomodott a nyelvezeted. Ezt most nem is feltétlenül emelném ki külön, ha nem lett volna az Actionnél mindig is híres ismérv a szókimondó szövegvilág.

Sokaknak tényleg a mai napig az ugrik be elsőként az Actionről, hogy „atyaúristen, basszameg, de csúnyán beszéltek azok!" A '90-es években borzasztóan helyénvaló történetnek tűnt odaszólogatni, az egy ilyen időszak volt: belefért, sőt, benne is volt a levegőben ez az egész. Ma azonban már tényleg százszámra működnek olyan zenekarok, akik nem is tudnak másképp megszólalni, mint az utca nyelvezetén. Én viszont enélkül is meg tudom fogalmazni a mondanivalómat, és így is mindenki érti. Ez most nem azt jelenti, hogy mindenáron a rádiós játszásra hajtunk rá, de mi is változunk. Elmondhatjuk, hogy volt egy ilyen időszakunk, most meg más korszakot élünk. Akkor ezerkilencszázkilencven-kibaszott-négyet írtunk, most pedig kétezer-kibaszott-tizennégy van! (nevet)

Bevallom, engem némiképp meg is lepett, amikor tíz év szünet után ismét összeálltatok.

Sokan kérdezték, miért is kellett tíz év után megint megcsinálni ezt az egészet, az Action viszont közben is élt tovább a rajongókban. Én ugye folyamatosan zenével foglalkoztam a Zorall révén, és akárhová is mentünk az országban, mindig találkoztam olyan arcokkal, akik a mai napig magukban hordozzák ezt az egészet. Az FTC-ben dolgozom, és a múltkor a Videoton egyik kisegítő embere is azt mondta nekem, hogy ő bizony a mai napig actionös, és még a csengőhangja is a Fekete ló! Szóval az Action nagyon mély nyomokat hagyott a közönségben, mostanában is rendszeresen dedikálom a lemezeket. Rengeteg szöveg adott erőt annak idején az embereknek a túléléshez, a hétköznapi élethez, és ezt nem is felejtették el, így aztán mindenki kérdezgette, lesz-e valaha folytatás. „Jó a Zorall, szeretünk, de te igazán az Action vagy", mondták Mezőtúrtól Szombathelyig. És ez egyébként igaz is, mert az Actiontől a Sex Actionön át a Zorallig tényleg minden belefér A-tól Z-ig, de azért mégis leginkább az Action vagyok én. Itt tudom magamat a legjobban kiélni alkotó emberként és frontemberként is. Hiányzott a dolog, ezért is jöttünk össze megint. Ez az egész persze fizikailag, ének és technika szempontjából is teljesen más felkészültséget igényelt, mint mondjuk a Zorall, de hamar megoldottuk.

És ezek az arcok, akik hiányolták a zenekart az elmúlt tíz évben, nem sírják vissza mondjuk a régi tagokat? Leginkább az alapfelállásra gondolok Matyival, Zolival és Miksával.

Dehogynem, ez kivédhetetlen. De az akkor volt, ez meg most van. Matyi és Zoli csinálja a saját dolgát, Miksa meg nem zenél aktívan, és már nem is akar. Egy ideig még Matyi ötvenéves születésnapi A38-as koncertje előtt is kérdéses volt, miként tudja majd megoldani a szereplést. De eleve azért tud működni a szerkezet, mert így is igény van rá. Ez a mostani formáció pedig – amellett, hogy mindenkiben mélyen ott gyökereznek a régi dolgok – tud is újat mutatni.

Tényleg érdekes egyébként, hogy annak idején mennyire mélyen beivódott a köztudatba az Action. Pedig emlékszem, hogy amikor megjelent az Összeomlás, elég kétesélyesnek tűnt a sztori a váltás miatt.

Tény, hogy a Sex Action a legjobb idejét élte a váltás előtt, így sokan nem is értették, miért fordulunk másfelé. Csak azt azért látni kell, hogy amikor 1993 környékére az emberek kezdték megérteni a Vörös a szádat, nekünk az már a könyökünkön jött ki, hiszen 1989 novemberében íródott, és azóta játszottuk... A Sex Action pedig mindig azt csinálta, amihez kedve volt. Az EMI persze kiakadt, amikor vázoltuk nekik a terveket: mit képzelünk, itt aztán nem lesz semmi Action, western lemez kell, mert az működik. Mi viszont azt mondtuk: nehogy már a kiadó döntse el, mit csináljunk! Ez a düh, ez a dac amúgy is nagyon összekovácsolt bennünket, hihetetlenül egységes volt a zenekar akkoriban. És csakazértis megléptük a váltást. Ez a zenei bedühödés amúgy is nagyon aktuális volt akkor, külföldön is abban az időszakban indult be a hardcore. A Sex Action bármeddig elmehetett volna bármilyen vizen, az általunk üresen hagyott hullámot nagyon sokan meg is lovagolták, mi azonban mást akartunk csinálni, és átalakítottuk magunkat. Más közegnek kezdtünk el játszani, ami lehet, hogy kisebb volt, mint a korábbi, de amit csináltunk, az nagyon odabaszott. Na látod, most jólesik mondani! (nevet)

A közönség igényei miatt szerepelnek az Összeomlás dalai a legnagyobb súllyal a koncertműsorban?

Az egyik oldalról igen, hiszen az Összeomlás nagyon meghatározó lemez volt a maga idejében. Nonszensz, hogy nem lehet kapni... Sajnos a nagyszerű EMI kiadó annak idején bezúzatta a megmaradt lemezeket ahelyett, hogy odaadták volna nekünk őket mondjuk bizományiba. Tizenkét évet töltöttünk náluk, és amikor egyszer később visszamentünk tárgyalni, gyakorlatilag már semmi nyoma nem is volt annak, hogy korábban valamikor ott dolgoztunk... Na mindegy, a lényeg, hogy egyértelműen mindenkinek ezek a dalok a kedvencei az Actiontől, nekünk is. A másik részről viszont az is benne van a koncertprogram összeállításában, hogy eddig jutottunk. Nem kerget a tatár, idővel variálunk majd a műsoron, lesz majd később több nóta a Terrorról meg a többiről is. 2014 tavaszán mindenképpen lesznek további bulik, és amikor a Zorall és a Hollywood Rose is ráér, akkor az Actiont pörgetjük majd. Mindent egyébként nem lehet eljátszani. A Zorallnál is rendszeresen jönnek oda az emberek, hogy ezt és ezt miért nem játszottuk, de van vagy százharmincöt Zorall szám, szóval teljesen egyértelmű, hogy csak a repertoár töredéke fér bele egy estébe. Ez a hiányérzet-keltés egyébként még jó is lehet. Én legalábbis örülök neki, ha valaki úgy megy haza, hogy na, ez patent volt, és remélhetőleg legközelebb majd lesz még ez meg az a szám is. Mert lehet, hogy tényleg lesz is.

Ez azt jelenti, hogy akár a legendás 1997-es albumról is előkerülhetnek majd dalok?

Én szívesen játszanék bármit bárhonnan.

Mit gondolsz mai fejjel arról a lemezről?

(nevet) Tény, hogy elég töményre sikeredett. Nem véletlen, hogy az új albumnak az a címe, hogy Pokolból, mert elvégeztük az önpusztítás magasiskoláját annak idején. Sokan beleálltak volna a földbe a helyünkben, sőt, voltak olyanok, akik bele is álltak, hiszen nekünk is akadt olyan cimboránk, aki belehalt az akkori életmódjába. De felálltunk. Ami a zenét illeti, jó szerzemények, jó számok voltak azon a lemezen, meg a későbbieken is, amiket simán lehetne játszani ma is. Persze nem könnyíti meg a helyzetet, hogy László Viktor egyes helyekre négyzenekarnyi samplermintát pakolt! (nevet) A '97-es albumon is akadnak nóták, amiket elég sűrű lenne úgy megszólaltatni élőben, mint a lemezen, de mondom, én szívesen játszanám bármelyiket. Végigéltem azt az időszakot, mind az enyém. Sőt, egyébként az is lehetséges, hogy elég gyorsan további új dalok is bekerülnek majd a programba, mert annyira jók a próbák, hogy pillanatok alatt elérhetünk idáig. Van egy olyan elképzelés, amely szerint akár tavasszal kijöhetne egy Illetve című lemez, ötletek már most is vannak. A cím arra utal, hogy ugye volt a Pokolból, Illetve most már valami más is jöhet! (nevet) Meggyőződésem, hogy tízszer jobban össze fog állni, mint ez a mostani anyag.

Szerinted milyen kifutás rejlik ebben a mostani Actionben?

Nem tudom. De ha Mike Muir még most is a színpadon ugrál, akkor nekem is van jövőm. Ez egy széles játéktér: a dirty rockból nem lehet akármit kiszedni, az Actioné viszont egy olyan műfaj, amiben újra meg újra meg lehet újulni, főleg ilyen tehetséges zenészekkel, mint a mostani társaim. Simán belefért például az MR2-s akusztikus műsor, amiből ugye szintén kiszedtem a csúnyaságokat, ezzel önmagunknak is egyfajta fricskát mutatva... És az embereket vonzza is a dolog, az új lemezre is nagyon pozitív reakciók érkeznek. Szóval szerintem én a színpadon állok majd, ameddig csak tolókocsiban kell oda felsegíteni.

Ez parádés végszó volt, szóval most már csak a kötelező kérdéseink maradtak. Mi minden idők három legjobb lemeze?

Az összes Suicidal Tendencies mindenképpen, óriási hatással volt rám a zenekar, és nagyon jó volt látni őket Budapesten is az utóbbi néhány alkalommal. Aztán az összes Slayer, meg az összes Action! (nevet) De Rob Zombie-t is sokat hallgatom, és például a Skindredet is nagyon szeretem mostanában.

Mi az élet értelme?

Az, hogy élni kell, és nyomni a gombot, ameddig csak lehet.

Az Action március 1-jén Budapesten, egy egyelőre meg nem nevezett helyszínen közösen lép fel a Sex Actionnel, illetve a Ganxsta Zolee és a Kartellel. További részletekért a zenekar facebookos oldalát érdemes figyelni.