Metallica, Megadeth, Slayer, Anthrax... Mindannyian tudjuk, ki hová jutott a nagy speed/thrash kvartettként emlegetett négy amerikai banda közül. Kétségtelen, hogy pusztán zenei kvalitásai alapján jóval előbbre is tarthatna a New York-i Anthrax (a név, tényleg csak a gyengébbek kedvéért, lépfenét jelent...), pályájukat azonban hihetetlen balszerencse-sorozat kísérte eddig.
Elmaradt turnék, kiadó-problémák, tagcserék hátráltatták őket. Scott Ian gitárost és társait viszont nem akármilyen fából faragták, mert minden pofon után erejüket megsokszorozva álltak fel a padlóról.Nézzük, mi volt az ábra a legutóbbi korong, a Vol. 8 óta. Röviddel a lemez megjelenése után összeomlott az eleve kicsi és behatárolt képességű kiadó. Alig néhány buli után otthagyni kényszerült a csapat a vártnál amúgy is gyengébben menő Megadeth-Mötley Crüe turnét. Aztán jött 2001 szeptember 11. és nem elég, hogy későbbre tolódott a Judas Priesttel közös portya, még a zenekar nevét is csaknem veszélybe sodorta a támadást követő lépfene-pánik... Ehhez képest 2003 elején újra itt az Anthrax, méghozzá ereje teljében, egy gyilkos új albummal (We've Come For You All), amelyet Európában és Amerikában egyaránt komoly cég gondoz – és itt van a Scott Iannal folytatott beszélgetésünk is...
Először is hadd gratuláljak az új lemezhez és meg kell hagyni, nagyon rátok fért már egy igazán erős terjesztés, illetve egy olyan lemezcég, amely valóban a banda mögé tud állni és megfelelő promóciót biztosít számotokra!..
Egyetértek! Bizakodóak vagyunk, reméljük, hogy most már működni fog a dolog. A kiadónál rengeteget dolgoznak, és valóban szívügyük az album. Amikor az Ignition (az Anthrax előző kiadója – T.V.) lehúzta a rolót, az nagyon döbbenetes és kiakasztó volt...
Milyen a jelenlegi közhangulat az Államokban? Nem tartasz attól, hogy a nevetek, illetve az új albumotok címe miatt megint kitör majd valami hiszti?
Ezt nem hinném. A legtöbb ember igenis tisztában van azzal, hogy már huszonegy éve létezik egy Anthrax nevű banda. Legalábbis azok, akik zenét hallgatnak. Szóval nem hiszem, hogy túl sok balhénk lesz emiatt. Persze mi is aggódunk az esetleges újbóli támadások miatt, hiszen nem akarjuk, hogy lépfene vagy bármi más által okozott halálesetekkel hozzanak összefüggésbe minket. Nem akarjuk, hogy a nevünkhöz bármilyen negatív jelenség kötődjön! Tudod, semmi sem garantálja számunkra, hogy nem lesz több támadás. A világ mostani helyzetét tekintve, az ember minden reggel úgy ébred, hogy bármi megtörténhet... Ha ismét elkezdődnek a támadások, akkor egyszerűen elveszik tőlünk a nevet, mert olyasmit sugallna, amivel nem akarunk kapcsolatba kerülni. Nem akarok egy Anthrax nevű csapatban lenni, ha negatív dolgok kapcsolódnak hozzá. Ez a zenekar nem erről szól!
Mi a helyzet azokkal, akik nem hallgatnak ilyen zenét?..
Nem érdekelnek. Tényleg nem izgat, ha kiakasztjuk őket. Ha valaki, aki még sosem hallott a bandáról, meglátja valahol a városban az új lemezünket reklámozó plakátot a nevünkkel és kiakad, azt bizonyos értelemben jónak is tartom, mert számomra ezt jelenti provokatívnak lenni. Az ilyesmin egyébként is a hülye emberek akadnak ki...
Rátérve a friss albumra, én a We've Come For You All-t a Vol. 8 egyfajta folytatásának tartom, ahhoz érzem a legközelebb állónak.
Szerinted is így van?
Nem. Úgy gondolom, egyik albumunknak sem volt sok köze az előzőhöz. Most is ugyanezt érzem: eltelt öt év, mi pedig ezalatt tovább éltünk és újabb dolgokat éltünk át. Történt az életünkben egy s más, ennek a lenyomata a lemez. Vagyis semmi köze a Vol. 8-hez.
Kiről szól a Superhero című dal?
Ez a dal konkrétan a vallásról szól, illetve azokról, akik egyfajta kapaszkodót keresnek a vallásban és Jézusban ahelyett, hogy maguk vennék kézbe a dolgaikat. Az én értelmezésem szerint tehát ez a szöveg Jézus Krisztus szemszögéből készült, mintha azt mondaná az embereknek: "Szálljatok már le rólam, ne imádkozzatok hozzám! Nem vagyok a szuperhősötök!" Gyűlölöm a szervezett vallást. Szerintem ez a fő oka annak, hogy annyi gond van ezen a világon.
És mi a Black Dahlia témája? Milyen szöveget sikerült kiagyalni ehhez az őrült váltásokkal teli nótához?
Egy gyilkosság. Egy Elisabeth Short nevű nőt öltek meg 1947-ben Los Angelesben. Ez egy igen jól ismert ügy, amelyet máig sem sikerült felderíteni. Nagyon érdekelt az eset és sok könyvet olvastam róla. Már elkészült a dal zenei része és a muzsika brutalitása ezt a fekete dáliás gyilkosságot juttatta eszembe, úgyhogy sikerült összepárosítanom a kettőt. Igen, a zene tökéletesen passzolt ehhez a témához.
Egy másik zenei érdekesség: a Strap It On végén ott az a kis Judas Priest részlet (Love Bites)...
Azt Dimebag (Darrell, Pantera gitáros) követte el. Ő játszotta fel a szólót a dalban ő is biggyesztette a végére azt a kis dallamot. Aztán néhány héttel később felhívott azzal, hogy hallottuk-e, mit rakott oda? Mi visszakérdeztünk, hogy miről van szó. Erre ő: hát arról a dologról a szám végén. Ja igen, mondtuk, elég Judas Priestesen hangzik. "Igen, és melyik dal?" – így Dimebag. "Ja, a Love Bites!" – kapcsoltunk végre... Szóval ez volt az ő kis meglepetése.
Dimebag visszatérő vendégnek számít az utóbbi néhány Anthrax albumon. Volt-e más vendégművész ez alkalommal?
Roger Daltrey a The Who-ból, aki a Taking The Music Back-ben vokálozik.
Mi mindent emelnél még ki, mit tartasz még fontosnak elmondani a koronggal kapcsolatban?
Hogy én mit tartok fontosnak? Hát, ezt inkább a hallgatóra hagyom. Szerintem fontosabb az, amit a hallgató tart fontosnak. Nekem az egész lemez fontos. Számunkra kihívást jelent albumokat készíteni. Ezért is csináljuk ezt mind a mai napig, a kihívás miatt. Tény, hogy képesek voltunk megcsinálni, amit megcsináltunk, nevezetesen fel tudtuk pakolni egy lemezre a szerintem valaha írt legjobb nótáinkat – én ezt tartom fontosnak.
Hol vettétek fel a lemezt?
New Yorkban, néhány különböző stúdióban: Backtrack, Avatar... A Vol. 8 annak idején a saját stúdiónkban készült, szintén New Yorkban.
Ki gitározik most melletted a csapatban?
Rob Caggiano. Előzőleg egy Boiler Room nevű New York-i bandában játszott. Egy kiadónál voltunk velük a Vol. 8 idején és ők is ugyanúgy megszívták, amikor a cég csődbe ment. Aztán a Boiler Room feloszlott, ő pedig két éven át producerként dolgozott. Ekkor felhívtuk és megkértük, hogy gitározzon nálunk. Először visszakozott, mondván, már két éve nem gitározott, mi meg azt mondtuk neki, ne törődjön vele, csak jöjjön és meglátjuk, mi sül ki a dologból.
Itt Magyarországon olyan pletykákat lehetett hallani egy időben, hogy politikai aktivista vagy ilyesmi lettél. Igaz ez?
Nem.
Mi lehet egyáltalán a pletykák alapja?
Passz. Baromság az egész.
Egyébként, ha már a politika szóba került, emlékszem, hogy nem voltál valami jó véleménnyel George Bushról. Mit gondolsz a mostani elnökről, George W. Bushról?
Még rosszabb! Olyan, mint az apja, csak tök ostoba. Számomra ez rémisztő. Az öreg legalább értelmes arc volt, intelligens. Ez meg sík hülye, szóval még ijesztőbb.
Szerinted lenne jobb megoldás az Egyesült Államok, illetve a világ számára, vagy az egész rendszer úgy gázos, ahogy van?..
Nem tudok semmilyen megoldást. Nem vagyok mindentudó vagy mindenható lény, aki átlátja ezeket a dolgokat, úgyhogy nincs megoldásom. Hacsak nem ébred holnap mindenki arra, hogy nincs szervezett vallás vagy bőrszín szerinti megkülönböztetés meg ilyenek... Ez lehetne a megoldás. De hát ez nem lehetséges. Vagy ha mondjuk űrhajók jönnek a kib...ott Marsról, hogy megtámadják a Földet, a világ népeinek pedig együtt kellene visszaverniük őket, mi meg persze talán akkor se lennénk képesek összefogni... Nincs megoldás. Az ember végső soron egy nagy rakás szar.
A zene mellett a legendás humor az, ami az Anthrax-et olyan híressé tette. Megvan még pl. az a piros bermudád az I'm The Man időkből?
Fogalmam sincs. Talán megvan még valamelyik útitáskám mélyén a kamrában...
Mit gondolsz, megtalálható valahol az új albumon is az Anthrax humor?
Mindenütt megtalálható a lemezen, csak el kell olvasni a szövegeket.
Maradva a mókásabb témáknál, ugye a Simpson család a kedvenc TV-sorozatod?
Így van!
Még mindig megy ez a sorozat? Csinálnak újabb epizódokat?
Hogyne, persze.
Ti viszont egy másik halhatatlan vígjátéksorozatban, az Egy rém rendes családban szerepeltetek anno...
A rendezők hívtak fel minket azzal, lenne-e kedvünk szerepelni az egyik részben, mi pedig lelkesen igent mondtunk, mert ennek a sorozatnak is rajongói vagyunk. Óriási élmény volt, mindenki nagyon rendesen állt hozzánk! Bárcsak többször is átélhettünk volna ilyesmit! De hát televíziós vígjátéksorozatokban nemigen látni heavy metal bandákat. A Simpson családba szeretnénk egyszer bekerülni, próbálkozunk is egyfolytában, de nincs szerencsénk velük...
Mi a helyzet az S.O.D.-vel illetve az Armored Sainttel?
Nincs helyzet. Jelenleg mindannyian az Anthrax-re összpontosítunk.
Az Entombed feldolgozta és meg is jelentette a Sargent D And The S.O.D. feldolgozását. Hallottad esetleg?
Nem. Hallottam a csapatról, de a feldolgozásukat nem ismerem.
Tudsz olyan zenekarról, amely különösen jó Anthrax feldolgozást csinált?
Nem mondhatnám. Nem tudok ilyenről.
A mai amerikai bandák zömére tagadhatatlanul hatással volt az Anthrax. Ismered a mostani mezőnyt?
Nevezz meg nekem egy csapatot, mert nem hallgatok túl sok amerikai zenét.
Pl. az egyik Papa Roach klipnótában szinte egy az egyben hallani egy Anthrax riffet...
Soha nem hallottam egyetlen Papa Roach anyagot sem, így nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Ha valakire hatással van az Anthrax, az O.K. Rám a Motörhead, az Iron Maiden meg a Black Sabbath volt hatással. De szerintem mindenkinek vannak hatásai. Ha valaki az Anthrax hatását hallja azokban a csapatokban, akkor azt hallja...
Egy internetes hír szerint a Maiden dobos Nicko McBrain és Dave Ellefson volt Megadeth bőgős új projectet akar indítani egykori gitárosotokkal, Danny Spitz-cel. Erről mit tudsz?
Valószínűleg te többet tudsz, mint én! (nevet) Ha valaki felhívott volna, hogy ezt elmondja, akkor tudnék róla. Dannyvel semmilyen kapcsolatom nincs, Dave Ellefsonnal régóta nem beszéltem, Nickoval meg vagy egy éve találkoztam, de nem mondott semmi ilyesmit... A netes dolgokból én kimaradok. Túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ebbe beleássam magam.
Beszélgetésünk idején még igen kevés európai turnédátum volt ismert és egyébként se tűnt ez egy alapos koncertsorozatnak, de sebaj, mert ahogy Scott ígéri:
Visszajövünk a nyári fesztiválokra, később pedig megpróbálunk olyan helyekre is eljutni, amelyek az első körben kimaradtak... Büszkék vagyunk erre a lemezre, és alig várjuk, hogy az emberek meghallják! Ha Anthrax rajongó vagy, akkor szeretni fogod, nem érhet csalódás. Azt is nagyon várom már, hogy ismét Magyarországon játsszunk, mert hét év borzasztóan sok idő! (Ennyi telt el ugyanis az előző – az első – hazai Anthrax buli óta, egyébként jobb végszót aligha találhatott volna ki ide Scott – T.V.)