Jóformán a semmiből érkezve, egy roppant erősnek tűnő turnécsomag részeként pár nap múlva újból hazai színpadon üdvözölhetjük az atmoszférikus black metalban utazó norvég Borknagart, akiket legfeljebb csak nagyobb európai fesztiválszínpadokon lehetett az elmúlt években elcsípni. A szokásosnak mondható felállásbeli kavarások után, egy remekül sikerült visszatérést követően megerősödve, újult lendülettel koncertező zenekarból Jens F. Ryland gitáros állt rendelkezésünkre, hogy néhány gyors válasszal felvázolja számunkra a jelen és a közeljövő terveit.
Különös módon nem egy új kiadvány adja beszélgetésünk apropóját, hanem a nemsokára Budapestre érkező Niflheim fesztiválturné, mely egyben az első hasonló megmozdulásotok lesz a 21. században. Mi adta az inspirációt az újbóli turnézáshoz ennyi év után?
Valóban, a legutóbbi olyan turnénk, mely három napnál tovább tartott, és nem kizárólag hétvégi koncertekből állt, az Emperor vendégeként futott észak-amerikai körünk volt, még 1999-ben. Ezt követően is volt persze pár fellépésünk, de azt nem hívhatjuk turnénak. Annak az oka pedig, hogy az ezredforduló után visszafogtuk magunkat e téren, alapvetően személyes természetű, és a zenekar egyes tagjainak munkahelyi, iskolai vagy családi elfoglaltságaira vezethetők vissza. Eljutottunk arra a pontra, ahol a turnézás már nem volt kifizetődő, ezzel pedig a prioritásaink is megváltoztak. Az évek során lassanként aztán visszatért a vágy, hogy aktívabban zenéljünk, és jobban kiéljük e szenvedélyünket. Az elmúlt néhány évben már főleg csak Vintersorg számára jelentett problémát, hogy a munkahelyi kötelezettségei alól mentesülni tudjon, megkértük hát Atherát (Chrome Division, Susperia), hogy ugorjon be és segítsen ki minket átmenetileg. Így aztán újra itt lehetünk!
Azzal, hogy a tavalyi koncertek után ismét Atherát hozzátok magatokkal a turnéra, adja magát a kérdés, hogy mennyire lehet stabil Vintersorg helye a zenekarban?
Vintersorg helye rendíthetetlen a tagságban, a beugró énekes ötlete is részben az övé volt.
Nemrég az első énekesetek, Garm (Ulver, Æthenor) is újra felbukkant mellettetek a színpadon. Személy szerint mennyire érzed tehernek a zenekar folyton kísértő múltját?
Egyáltalán nem! Eljutottunk egy olyan szakaszába az életünknek, amikor már nem a versengés és a bizalmatlankodás határozza meg a cselekedeteinket, és az emberek kizárása helyett azok bevonására is képessé váltunk. Mivel hazai pályán lehetőségünk volt Garmot is meghívni, éltünk az alkalommal. Ez nem a nosztalgiáról szól, hanem inkább arról, hogy jól érezzük magunkat együtt, és amikor úgy adódik, akcióba lépünk.
Számos zenész megfordult nálatok az évek során. Közülük kivel tudtál a legkönnyebben együtt dolgozni személyes és zenekari szinten?
Azok közül, akik már nincsenek a zenekarban, talán Asgeir Mickelsonnal (God Of Atheists, Sarke) találkozom a legtöbbet. Azt hiszem, ő az, akivel valaha a legtöbb időt eltöltöttem a próbateremben. Az Inferno Fesztivál (melynek Jens az egyik alapítója) indulása óta rengeteg designnal kapcsolatos és egyéb gyakorlati témában segített nekem. Nemrégiben újra együtt dolgoztunk az Artisan projecten, és azóta is gyakran találkozunk.
A zenekar alapításának huszadik évfordulója kapcsán van-e már valami konkrét tervetek a jubileum megünneplésére?
Semmi konkrét tervünk nincs, egyelőre szeretnénk eljutni odáig, hogy egyáltalán tervezhessünk a jövőre nézve. Nemsokára 10 napra össze leszünk zárva a turnébuszban, ez pedig a leghosszabb idő, amit 1999 óta együtt töltöttünk. Lefogadom, hogy amikor két hét múlva hazatérünk, lesz már néhány dolog a tarsolyunkban!
Úgy tűnik számomra, hogy Øystein (Øystein Garnes Brun, alapító gitáros) játéka képviseli a Borknagarban az állandóságot, minden más folyamatos változásban van körülöttetek. A dalszerzési folyamat mennyiben alakult át az évek során?
Rengeteget változott. Amikor 1997-ben a zenekar tagja lettem, a próbák kedvéért egy időre Bergenbe kellett költöznöm, mert csak így tudtunk működni. Vortex (Simen Hestnæs, énekes/basszusgitáros) csatlakozása után, a The Archaic Course felvételei előtti hónapokban ugyanez ismétlődött meg, majd rögvest két hónapos európai turnéra indultunk. Idővel aztán visszatértünk Oslóba, és Øystein jött át hozzánk a próbákra és a stúdiómunkák idejére. Az internet és a Cubase szintén sokat könnyített a dolgunkon, a zenei file-ok küldözgetése egyszerűbbé vált, így később már az sem jelentett problémát számunkra, hogy Vintersorg Észak-Svédországban él.
A legutóbbi albumon visszatért Vortexet nagy lelkesedéssel fogadta a rajongótáborotok. Mi az, amit kizárólag ő képes hozzáadni a Borknagar hangzásához?
Vortex rendkívül fontos szerepet játszott a zenekar „növekedési" fázisában, 1997 és 2000 között, így aztán nem is volt vitatéma a visszahívása. A Dimmu Borgirban töltött tíz éve alatt zenészként is fejlődött, professzionális tapasztalatot szerzett, mely most a Borknagarnak is hasznára válik.
Az Urd album zeneileg a korábbi lemezeitek szintéziseként is értelmezhető. Mire számíthatunk a következőkben?
Ahogy én látom, a Borknagar története addig folytatódik, amíg Øystein úgy akarja, függetlenül attól, hogy kik alkotják aktuálisan a zenekart. Ahogy most majd egyre több koncertet adunk, a közönség egyre összeszokottabbnak láthat minket, és magam is rendkívül kíváncsi vagyok rá, hogy mindennek milyen kihatása lesz a jövőre nézve. Egyértelműen többre vágyunk, nem akarunk megállni kilenc koncertnél, majd eltűnni újabb tíz évre. Reményeim szerint jó móka lesz ez, amit a rajongóink is hasonlóképpen lelkesen fogadnak majd.
Baard Kolstad dobos az In Vain soraiban is feltűnik majd a turnén, vagyis a Solefald turné után ismét rendkívül elfoglalt lesz. Az ő érkezése beváltotta a hozzá fűzött reményeiteket?
Egy olyan tehetséges ifjúval, mint ő, néhány próba után gyakorlatilag bármi megvalósítható. Szóval a válaszom: igen, maximálisan beváltotta a reményeinket.
Mit gondolsz a Niflheim turné további fellépőiről?
Előzetesen csak az In Vaint, Lazare (Lars Are Nedland, billentyűs) öccsének zenekarát ismertem, de a teljes Niflheim csomag nagyon erős, tele olyan bandákkal, melyekhez tudunk valamilyen módon kapcsolódni. Remélhetőleg a közönség is érdekesnek fogja találni a fellépőket. Nagyon várom már, hogy találkozhassak ezekkel a srácokkal, jobban megismerjem a zenéjüket, és újra átélhessem mindazt, ami turnézással együtt jár.
Vortexszel és Vintersorggal is felléptetek már nálunk. Milyen érzésekkel tértek most vissza, csaknem egy évtized után?
Nagyon kedvelem Budapestet, nagyon szívesen elvinném oda a srácaimat is vakációzni! Remélem, lesz időnk enni egyet a Sir Lancelotban (lovagi étterem a VI. kerületben), és persze remélhetőleg az időjárás is kegyes lesz hozzánk, hogy legalább egy rövid kirándulást tehessünk a belvárosban. A közönség mindkét említett alkalommal nagyszerű volt, szóval most is hasonlóra számítunk!
A zenekari felszerelésen túl mit visztek magatokkal otthonról a turnébuszra?
Ruhákon kívül igazából nem sok mindent. Nem is szoktam hosszan a buszon időzni, inkább szétnézek, elmegyek egy kávézóba vagy valami ilyesmi, amikor el akarok tűnni egy időre a koncert helyszínéről.
Melyek voltak az elmúlt év legjobb lemezei számodra, és mely megjelenéseket várod leginkább az idén?
Tavalyról Devin Townsend Epicloudját mondanám, bár az még 2012-es album, azt hiszem. Az oslói koncerten mindenesetre elszállt tőle az agyam! Várakozások? Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mi sül ki az At The Gates és az Emperor reunionból.
Mi az élet értelme?
Bár tudnám...
