Újra Magyarországon, ezúttal Budapesten köszönthettük a mai hardcore mezőny egyik legmarkánsabb bandáját, az amerikai (delaware-i) Boysetsfire ötöst. Az idén megjelent Tomorrow Come Today album alighanem komoly áttörést hoz a banda számára, hiszen nem kisebb cég, mint a Sony Music terjeszti világszerte. A srácok zenéje mára érettebb, kidolgozottabb és dallamosabb lett, mégse kell azonban attól félni, hogy a jövő plaza-himnuszait ők írják majd.
Nem ez az első alkalom, hogy Budapesten játszotok. Hogyan emlékszel vissza az előző koncertre?
Remek buli volt! Nem is csak a koncert sikerült nagyszerűen, de legutóbb, amikor itt Európában jártunk, és nem tudtunk Magyarországra eljutni, vagy kétszáz magyar ült buszra és lendült át a bécsi koncertünkre!
Az új albumotok igen komoly cégnél jelent meg. Érezteti már a dolog a hatását? Miben látod az előrelépést?
A terjesztésben, na meg abban, hogy a zenénk mellett az üzenetünk is több emberhez jut el. Ott lehetünk a nagyobb fesztiválokon és koncerteken, egyáltalán többet játszhatunk élőben...
Az Államokban és Európában egyaránt?
Igen! Nagyszerűen alakulnak a dolgaink, és úgy tűnik, így is folytatódik majd minden.
Mennyire éreztek még rokonságot a hardcore színtérrel?
Bizonyos mértékig. De akár részei vagyunk a hardcore színtérnek, akár nem, mindig tisztelni fogjuk. Nem csupán azért jutottunk ugyanis idáig, mert nagy kiadóhoz szerződtünk – a Wind-up valójában az egyik legerősebb független kiadó Amerikában –, hanem mert rajongóink vannak, akik támogatnak minket. Nem pusztán arról van szó, hogy egyik pillanatról a másikra odakerültünk egy nagy céghez. A lényeg, hogy a hardcore színtér tett minket azzá, ami vagyunk. Lényegében innen kerültek ki a rajongóink, meg azok, akik szeretnek minket. Szóval ma is nagyra értékeljük, amit a színtér tett értünk, függetlenül attól, hogy oda tartozunk-e még.
Hogyan tudnál átfogó képet adni a mai amerikai hardcore mezőnyről?
Ugyanúgy, mint bárhol a világon, nálunk is térségenként változó a helyzet. Egyes helyeken igen erős a hardcore mozgalom, másutt gyenge, megint másutt egyenesen nevetséges, de van ahol nagyszerű. Lehetsz bárhol a világon, mindenütt ugyanúgy találsz hasonlóságokat, mint különbségeket.
Zeneileg milyen döntő változásokat említenél az idei Tomorrow Come Today korong kapcsán, az előző lemezeitekkel összevetve? Én az énekdallamok terén érzek komoly minőségi ugrást, és magát a zenét is homogénebbnek tartom.
Ennek annyi a magyarázata, hogy több időnk volt az anyag kidolgozására, tovább tudtunk agyalni rajta. Nem kellett rohammunkában, kevés pénzzel a zsebünkben dolgoznunk szoros határidőre. Ugyanazt csináljuk, mint eddig, csak egységesebben. Ki tudja, a következő lemezünkön talán végig polkát fogunk nyomatni. (nevet)
De legalább megőrzitek a művészi szabadságotokat.
Pontosan! Vagy régi német kocsmadalokat játszunk majd...
Térjünk át a Boysetsfire szövegi mondanivalójára, üzenetére! Köztudott, hogy politikailag igen határozott nézeteket vall a zenekar.
Számos különböző kérdésben igyekszünk áttekintést adni dióhéjban. Most azzal foglalkozunk, ami az Államokban zajlik. A háborúval, amelybe George Bush a közelmúltban vitt bele minket, és amelyet most mindenütt folytatni akar. Így adjuk tudtára mindenkinek azt a megvetést is, amivel az eseményeket figyeljük, mert úgy gondolom, nem csak az Egyesült Államokban kell hallaniuk az embereknek, hogy vannak, akik nem értenek egyet George Bush-sal és rablóbandájával, de a világ többi táján szintén tudatni kell, hogy Amerikában is él a tiltakozás. Őszintén hiszem, hogy még ha George Bush nem is figyel arra, amit mondunk, más országokban igenis lesznek, aki felfigyelnek. Az Államokban sokan feladják a tiltakozást, mondván, úgyse figyel fel rá senki. Nálunk talán nem, viszont a mi tiltakozásunk lényegében az utolsó védővonal a terrorizmussal szemben, mert nem hagyjuk, hogy más országokban úgy gondoljanak ránk, mint gonosz emberekre. A terrorizmus rendszerint azzal kezdődik, hogy az Egyesült Államok egy másik országot bombáz. Ott persze úgy reagálnak erre, hogy "azok a szarháziak megölték a fiamat, az anyámat és még sokakat, úgyhogy most én is odabaszok nekik"... Az egész itt kezdődik! Nekünk amerikai polgárokként tudatnunk kell az emberekkel, hogy nem pártoljuk ezt. Nem akarjuk, és a lehető legkeményebben küzdünk is azért, hogy meggátoljuk. Szerintem igen könnyű meghatározni, mi is a terrorizmus. Elég, ha megnézed a világ legnagyobb terrorszervezetét, az amerikai kormányt, és amit az idők kezdete óta művel – na, ez a terrorizmus meghatározása: a terror, az emberölés és hasonló dolgok alkalmazása az emberek befolyásolására. Nem úgy irányítják az embereket, hogy az igazat mondják, én nem is együttműködés útján, hanem azt mondják: "Nem úgy gondolkodsz, mint én? Bumm! Nem tiszteled az én istenemet? Bumm! Nem tetszik valami? Bumm! Halott vagy!" Ez ellen tiltakozni kell!
Nem aggaszt, hogy sokan félreért(het)ik a Boysetsfire erősen baloldali gondolkodásmódját?
Hát igen, ez jó párszor előfordult már, és igen furcsa félreértések adódtak a dologból. Tény, hogy együttműködünk a Kommunista Párttal. Viszont nem vagyunk a párt zászlóvivői, csak együtt dolgozunk a párttal. Van olyan tagja a zenekarnak, aki belépett a pártba, de nekünk ez csak egy módja annak, hogy egyesítsük a baloldalt. Több különböző csoporttal próbálunk együttműködni: anarchistákkal, szocialistákkal, kommunistákkal. Őket akarjuk közel hozni egymáshoz, mert a baloldalon most nincs egység, és emiatt a mozgalom harcképtelen. A jobboldal olyan nagy, hogy ott már megy is a csoportok közötti széthúzás. Szóval próbáljuk kivenni a részünket mindebből, és ránk is sütötték ezt a "komcsi banda" bélyeget, holott nem vagyunk kommunisták. Még ha azok is volnánk, komolyan azt gondolnák az emberek, hogy mi itt diktatúráról, szabadságról papolunk, megpróbáljuk megváltani a világot, és a Szovjetuniót akarjuk visszaállítani?! Ugyan már, ez nevetséges! Nem szeretnék lenézően gondolni senkire, de ha valaki tényleg így fogja fel a dolgot, az hülye!.. Számomra felfoghatatlan, amikor az emberek a "kommunizmus" szó hallatán a diktatúrára asszociálnak, és elkezdenek fasisztázni. Nem is értem, hogy gondolhatja bárki is, hogy ez így rendben van. De hát az emberek inkább csak feltételeznek dolgokat, és nem tesznek fel kérdéseket: "Milyenek valójában a nézeteid? Szerinted mit tud nyújtani a Kommunista Párt? Miben, milyen eszmékben hiszel?" Ehelyett azzal jönnek, hogy: "fasiszta vagy, meg akarod ölni a családomat". Esküszöm, szó sincs ilyesmiről! Ennek semmi köze a kommunista eszmerendszerhez! Az egész történet arról szólt, hogy egy gazdasági rendszer rossz kezekbe került, és valami gonosz dologgá változott. Mert a kommunizmus valójában egy gazdasági rendszer. Vannak, akik úgy mondják: "a demokrácia jobb, mint a kommunizmus", holott a kettőt nem lehet összehasonlítani. Az előbbi egy gazdasági rendszer, utóbbi pedig egy morális kérdés. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ha valamivel össze akarod vetni, hát a kapitalizmus egy olyan gazdasági rendszer, amelyről a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy rossz, hiszen rögtön létrehoz egy alsó és egy felső osztályt. Van, aki vezető pozícióban ül, és van, aki a McDonald's étteremben takarít. Akármit is hangoztat a kapitalista társadalom, nem igaz, hogy ha keményen dolgozol, bármit elérhetsz. Lószart érhetsz el! Szóval azért fordulunk a szocializmus, illetve a kommunizmus felé, mert az alapelve jó. Szemben a kapitalizmussal, ahol az alapelv már kezdettől fogva hibás. Vagyis egy másfajta gazdasági rendszer a cél, amely szerintünk jobban működne – ha megfelelően működtetnék. Ha nem is működne tökéletesen, mert szerintem semmi nem tökéletes, de JOBBAN, mint a ma fennálló rendszer! Tiszta szívemből hiszek ebben. Ha nem hinnék benne, nem ezt csinálnám.
Végül egy személyesebb kérdés: mit jelent a karodra tetovált héber nyelvű felirat?
Ezt afféle emlékeztetőül varrattam fel. Az üzenete annyi, "ne hátrálj meg, ne figyeld tétlenül az eseményeket, és tégy különbséget, amikor cselekszel".
