Igen izgalmas, egyedi színfoltot jelent a mai mezőnyben (és valóban nem csak saját hazájukban!) az olasz DoomSword dallamos doom metal zenéje. Nagy kérdés, mekkora hírnévre tehet szert a társaság ezzel a stílussal, mindenesetre sokat segíthetne az ügyön, ha élőben is kilépnének a közönség elé.
Ám amíg ez bekövetkezik, jöjjön egy kis betekintés a viking lelkületű taljánok viselt dolgaiba az énekes Deathmaster segítségével...
Bemutatnád nekünk a zenekart és zenésztársaidat?
A DoomSword 1997-ben alakult, akkor adtuk ki az első demónkat, a "Sacred Metal"-t, igazi epikus metal stílusban. Azonnal szerződéshez jutottunk az Underground Symphony kiadónál, ők hozták ki a zenekar nevére keresztelt első albumunkat. A második lemezünk 2002-ben jelent meg a Dragonheart kiadásában, a címe pedig "Resound The Horn".
Nagy meglepetést okoztatok számomra ezzel a klasszikus dallamos doom metallal. A banda neve, származása és a kiadó alapján nem éppen ezt vártam. Amúgy sincs túl sok mai banda, amely hasonló zenét nyomatna, vagy tévednék?
Nem tévedsz, valóban nincs valami sok olyan csapat, amely a metalnak ezzel a fajtájával próbálkozna. Én pl. a Thunderstorm, a Solstice, a Solitude Aeturnus, a The Lord Weird Slough Feg, a Skullview nevét tudnám említeni. Olaszországban szerintem mi vagyunk az egyetlen zenekar, amely igazán epikus és old-school zenét játszik.
Visszatérve a Dragonheartra, nekem eddig úgy tűnt, ők csak az olasz ún. true metal bandákra szakosodtak... Hogyan kerültetek ehhez a kiadóhoz?
A Dragonheartos Enrico az egyik legnagyobb rajongónk, aki valóban hisz a DoomSwordban. Régi barátok vagyunk, így ajánlatot tett nekünk, mi pedig hamar el is fogadtuk.
Mit jelent számodra a "true heavy metal" kifejezés? Feltételezem többet, mint a Kai Hansen-stílusú európai dallamos speed metal vagy valamifajta Manowar-kópia heroikus vagy fantasy szövegekkel...
A “true heavy metal” kifejezés számomra nem bír nagy jelentőséggel: szerintem ezt a címkét csak azért találták ki, hogy így különböztessék meg azokat a bombasztikus, szimfonikus trallala metal bandákat azoktól, akik tényleg hisznek a heavy metal gyökereiben. Én egyedül a HM nagyságát dicsőítem: a felséges Heavy Metalt! Mindaz, ami nem tartozik ebbe a kategóriába, az egyszerűen nem is metal!
Gyanítom, az egyik legfontosabb hatásotok a svéd Candlemass. Örültök annak, hogy most visszatértek a színre? (A nyáron mind Balingenben, mind Wackenben láttam őket!.. - T.V.)
Nem csupán örülök a dolognak, de a balingeni fellépésük egyenesen megzúzott! Nem hiszem, hogy ezzel a felállással lemezt is készítenek majd, de az élmény akkor is csodálatos volt.
Bizonyára nagy Manowar rajongók is vagytok, különösen, ami a régi albumaikat illeti. Hogy tetszik az idei anyaguk?
Igen jó eresztés, de a régiek minőségétől azért eléggé elmarad szerintem. A hangzásvilágukat ilyen könnyebben hallgatható irányban fejlesztették tovább, és teljesen elfelejtették a doomos vonalat. Ettől függetlenül Eric Adams énekest továbbra is a világ legnagyobbjai közé sorolom, csak sajnálom, hogy nem írnak már olyasmi nótákat, mint a "Secret of Steel" vagy a "Bridge of Death".
A Shock!-nak adott interjúban a Dominés Enrico Paoli nemrég nagyon dicsért benneteket. Jó viszonyban vagytok más olasz zenekarokkal is?
Enricoval régi barátok vagyunk, az olasz bandákkal azonban nincs semmiféle kapcsolatunk. Volt alkalmam beszélgetni a Thunderstormos srácokkal az egyik bulijuk után. Elmentem megnézni őket, mert úgy gondolom, ők a legjobb olasz zenekar. Közöttünk egyfajta kölcsönös távolságtartó tisztelet van…
Honnan a kelta, illetve viking mitológia és kultúra iránti vonzódásotok? Az ember általában azt várná, hogy nálatok, olaszoknál mondjuk a középkori hagyományok, a reneszánsz kora és/vagy a fantasy irodalom iránti érdeklődés a jellemző. Egyébként jártatok már Skandináviában?
Először is megszállottai vagyunk a középkornak és ebbe a történelem iránti rajongásunkba egyaránt beletartozik a viking és a kelta kultúra. Azonkívül nem tudunk azonosulni a klasszikus római életfelfogással. Míg a vikingek király nélküli társadalomként váltak ismertté és erős szálak fűzték őket a természethez, amit mi csodálunk, a rómaiak életét a hierarchia, fegyelem, katonaélet és hasonló eszmék határozták meg, emiatt pedig olyan szélsőségekbe estek, mint pl. a 20 éves katonai szolgálat! Olaszországnak elsősorban művészetek szempontjából vannak tekintélyes hagyományai, de mint azt könnyen elképzelheted, mindenfajta művészetet az egyház irányított, így az alkotások vallási utalásokat tartalmaznak. Ez teljesen ellentétes a DoomSword filozófiájával! Nem nevezhetjük magunkat pogánynak, de lélekben igenis pogányok vagyunk, mivel a természet az életnek az egyik olyan része, amelyet csodálunk. Skandináviában még soha nem jártunk, de igazán szeretnék kirándulást tenni Észak-Európába. Nagyon vonzanak azok a végtelen, hófödte erdők.
A jelenleg Olaszországban állomásozó Ancient dobosával, Grommal való együttműködésetek is a fenti kultúrákhoz való vonzódásotok következménye?
Nem. Elég annyi, hogy Grom maga is olasz! Évek óta ismerjük már egymást és szombat esténként rendszerint együtt járunk sörözni!
Miért a művésznevek használata?
Azért, mert a mi bandánk a lehető legtávolabb áll a zenei üzlet fogalmától. Szeretnénk, ha a zenénk önmagáért beszélne és nem akarjuk, hogy az emberek a zenészekre gondoljanak, akik a zenét játsszák. Nagyon szeretjük azt a rejtelmet, amely a DoomSwordot övezi. Kicsit nehéz ezt elmagyarázni, mindenesetre inkább kultuszbandaként tekintsenek ránk az emberek, mint híres zenekarként.
Kevésbé emelkedett téma: hogyan kommentálnád a Squadra Azzurra, vagyis az olasz labdarúgó válogatott szereplését az ázsiai világbajnokságon?
Véleményem szerint Olaszországé volt az egész mezőny legjobb csapata, ragyogó játékosokkal. De a bírók ténykedése és a szövetségi kapitány félelme attól, hogy a legnagyobbakat együtt küldje a csatába, arcpirító vereséget eredményezett Korea ellen. Leginkább az keserít el, hogy számos mérkőzést a gyalázatos bírói döntések tettek tönkre és olyan remek csapatok estek ki, mint a spanyol vagy az olasz... Ennek a bajnokságnak az igazi vesztese maga a labdarúgás. A koreaiak azonban, úgy látszik, nem nézik a játékot, mert én biztosan nem merészkednék odáig, hogy örüljek egy olyan győzelemnek, mint Korea továbbjutása Spanyolországgal szemben, amikor a spanyolokat két góltól is megfosztották…
Mi a helyzet a koncertekkel, turnékkal? Ti nem tervezitek, hogy felléptek egyszer Balingenben a Bang Your Head fesztiválon vagy Wackenben, ahol idén a Domine is játszott?
A művésznevek használata a valódi neveink helyett az egyik ok, amiért kerüljük az élő szereplést. Nem akarjuk megmutatni az arcunkat a színpadon és lerombolni a zenekar körüli misztikus aurát. Nemrégiben azonban felkérést kaptunk a Manilla Roadtól, hogy itt Olaszországban játsszunk előttük és mivel a DoomSwordban mi egy emberként imádjuk ezeket az isteneket, már elgondolkodtunk néhány bulin. Nekem egyébként az is izgalmas lenne, ha olyan csapatokkal játszhatnánk együtt élőben, mint a Majesty, a Thunderstorm, a Slough Feg vagy a Twisted Tower Dire. Szóval nem lehet megjósolni, mit hoz a jövő számunkra, talán egyszer valóban fellépünk majd…
Mivel zárnád ezt az interjút?
Köszönet a Shock! Magazinnak, amiért lehetőséget adott az interjúra és köszönet az igazán lojális és hű rajongóinknak is! A DoomSword értetek él!
