Szerencsére minket is elért az Edguy frontember Tobias Sammet promóciós interjúhadjárata. A Mandrake lemez ismeretében eleve volt miről beszélgetnünk, de többek között Tobias egyéb zenei tevékenysége is alkalmat adott némi kíváncsiskodásra.
Először azonban egy kis visszatekintés. Hogy érezted magad Budapesten a Summer Rocks fesztiválon? Gondolom - remélem -, legalább annyira élvezted a fellépést, mint mi...
Persze, mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat! Jó móka volt az egész, mert rengeteg ember jött el és láthatóan tetszett nekik, amit csinálunk. Ráadásul remek, napos időt fogtunk ki.
Azóta kijött az új Edguy album is, amelyhez ezúton gratulálok! Érzeted esetleg, hogy itt az ideje némi zenei frissítésnek, tőletek eddig szokatlan elemek bevezetésének?
Nem éreztünk ilyesmit és nem is változtunk nagy mértékben ahhoz képest, amit idáig játszottunk. Egyszerűen tettük, amit eddig is tettünk, azaz írtuk az új dalokat. Aztán amikor befejeztük a munkát, rengetegen azzal jöttek oda hozzánk, miért változunk ennyire. Holott szerintem nem változtunk olyan sokat, ez csupán egy logikus továbblépés illetve logikus előrelépés. Előzőleg ugye az Avantasia projekten dolgoztam, ami egy nagyszabású konceptalbum volt a maga sztorijával, a seregnyi vendégénekessel, az összes szervezési melóval és ezek után elég fura volt úgy visszatérni a próbaterembe és a stúdióba, hogy most egy heavy metal lemezt készítünk. Talán ezért sem lett annyira földközeli az egész. Ettől függetlenül persze kibővítettük a zenének néhány új elemmel, de ez mindig jellemző volt ránk. Ezért azt gondolom, lényegében ez egy olyan Edguy album, amilyet azelőtt nem hallhattál tőlünk, és amelyen megtalálható az Edguy valamennyi ismertetőjele, meg néhány új dolog is.
Oké, én se radikális változásokról beszélek, de tény, hogy az eddigieknél szerintem változatosabba sikerült a Mandrake, és a hangod, az énekstílusod is színesebb, erőteljesebb, mint valaha. Ez vajon a turnézás, a koncertek hatása, netán van valami/valaki más is a háttérben?
Őszintén szólva nem tudom. Talán csak annyi a titok nyitja, hogy idővel egyre jobban bele lehet jönni a dologba. Ugyanakkor tanul is az ember az évek múlásával és minél tovább csinálod, minél hosszabb ideje vagy a szakmában, annál jobban megy...
Van-e valamilyen elvárásod a lemezzel és a soron következő turnéval kapcsolatban?
Hát, nagyon nagy elvárásokkal nem lehet nekivágni, mert mi van, ha nem valósul meg, amit az ember szeretne?.. A legjobb, amit tehetsz, hogy törekszel a maximális teljesítményre és bízol abban, hogy az embereknek tetszik majd az új albumod. Lényegében mi is így állunk a dologhoz. Persze sohasem lehet mindenki teljesen elégedett, de sok embernek már bejött, úgyhogy meglátjuk, mit hoz a jövő. Mi mindenesetre örülünk. Hamarosan turnéra indulunk, szóval minden nagyszerűen alakul, de az ember sose lehet biztos semmiben... Novemberben kezdjük a turnét német, olasz, svájci, francia, spanyol állomásokkal. Utána Belgium, Hollandia, Anglia, majd ismét Németország, Svédország és Finnország következik. Jövő év elején eljutunk Görögországba is. Egyelőre ez a fix. Magyarország a turné első részéből még kimarad, mert nemrég már jártunk nálatok. Kár, mert az új show sokkal nagyobb, látványosabb lesz annál, amit a Summer Rockson láttatok. Sok minden történik majd a színpadon, lesznek mozgó fények, díszletek satöbbi. Csupa olyan dolog, amit nálatok még nem tudtunk bemutatni. Talán majd jövő nyáron... A lényeg, hogy remekül alakulnak a dolgaink, és nagyon várjuk már, hogy úton lehessünk és játszhassunk, hiszen a heavy metal erről szól, nem csak a stúdiózásról. A lemezfelvétel sem egy utolsó dolog, de mégiscsak az az igazi, amikor fenn állsz a színpadon és élőben nyomod!
Így igaz! Ez lesz amúgy az Edguy első önálló turnéja?
Volt azelőtt néhány kisebb önálló bulink Skandináviában és Németországban is, úgyhogy van már ilyen tapasztalatunk. Máskor co-headlinerek voltunk, vagyis az est egyik főbandája, pl. Spanyolországban, Olaszországban meg pár fesztiválon. De ezektől eltekintve valóban most először turnézunk főzenekarként. A svéd Nostradameus, a francia Heavenly és a finn Lullacry tart majd velünk.
Beszélj egy kicsit a kiadótokról is! Nem tudom, mennyire felel meg nektek az AFM, miközben egyre ismertebbekké, népszerűbbekké váltok. Elégedett vagy velük?
Minden okunk megvan az elégedettségre, hiszen egyre nagyobb és nagyobb zenekar lettünk náluk. Remek munkát végeztek és nem is tudom, megkapnánk-e ugyanezt a hatalmas segítséget egy nagyobb kiadótól, mert az AFM abszolút mértékben képes ránk összpontosítani. Ezért is tudtunk annyi lemezt eladni. Szóval nem panaszkodhatunk. Azt viszont nem tudjuk, hogyan alakul majd az együttműködésünk, ha a szerződésünk lejár. Pillanatnyilag teljesen elégedettek vagyunk velük, és jó esélye van annak, hogy maradunk az AFM-nél, de ki kell ismernünk a lehetőségeket, a távlatokat. Szétnézünk a különböző kiadóknál, aztán döntünk. Nem tervezzük, hogy kiadót váltunk, de sosem lehet tudni...
A következő kérdést biztosan ezerszer feltették már neked, de én is kíváncsi vagyok, mit jelent a zenekar neve?! Ha egyáltalán van valami jelentés az Edguy név mögött.
Nos, nem jelent semmit. Még sulizenekar korunkban választottuk. Éppen nevet kerestünk magunknak, olyasmit, ami korábban még nem létezett. 13-14 évesek voltunk akkoriban és olyan neveket agyaltunk ki, mint Warguy, meg hasonló ökörségeket. Végül az Edguy-nál maradtunk. Az egyik tanárunkat Edgarnak hívták és lényegében ez a nevünk eredete. Megváltoztathattuk volna, de valahogy ránk ragadt. Nem is tudom, hogy jó ez a név vagy rossz, de legalább egyedi! (nevet)
Hát igen, ezzel egyetértek. Vegyük csak pl. a Hammerfall nevét, abból egyértelműen kiderül, milyen zenéről van szó. Nálatok nem ez a helyzet...
Így van, a Hammerfallról mindenki tudja, hogy heavy metalt játszik. Nekem meg a kezdeti időkben olyanokat mondtak, hogy az Edguy név egy punk bandára is ráillene! (nevet)
Ha már a Hammerfallnál és a heavy metal műfajnál tartunk, mi a véleményed a jelenlegi európai színtérről? Nem érzed úgy, mintha túl sok együttes játszana már ugyanabban a stílusban?
Na igen, rengeteg banda van már, akadnak köztük jók is, rosszak is és nem tudni, jó-e ez így. A rajongóknak persze jó, mert megvan a választási lehetőségük, maguk dönthetik el, melyik banda kell nekik és melyik nem. Az mondjuk idegesítő, hogy a sok különböző név tök ugyanolyan zenét takar és pillanatnyilag minden bandát leszerződtetnek, de ez nem tarthat a végtelenségig. Az igazán erős csapatok megmaradnak majd, ez biztos... De itt senki nem szívja el a levegőt a másik elől, egyszerűen ugyanazt a levegőt szívja mindenki, hogy megmaradjon. Ha egy zenekarra igény van, akkor annak a csapatnak jó oka van a létezésre. Van olyan banda, amelyik több lemezt ad el, ezért nem is mondhatom, hogy ők rosszabbak, mert hát ki határozza meg, mi a jó és mi a rossz? Ha egy csapat 350.000 albumot ad el Európa-szerte, akkor valamit jól csinálnak, legalábbis okuk van létezni. Még akkor is, ha valakinek nem tetszik, amit játszanak. Ezt nem szabad elfelejteni. Itt a piac dönt arról, van-e szükség az adott zenekarra vagy nincs. Ha a csapat lemezei jól fogynak, senki nem mondhatja azt, hogy rájuk semmi szükség. Hogyne lenne, ha egyszer van rájuk kereslet. Ellenkező esetben nem lenne miért létezniük.
El tudod képzelni, hogy valamivel később más stílusban is kipróbáld magad - nem feledkezve meg az Edguy-ról és a metalról?
Az ilyesmit sosem lehet előre tudni. Most csak annyit tudok mondani, hogy azért szerettem volna és kezdtem is ilyen zenét játszani annak idején, mert ez a szenvedélyem. Nem azért vágtunk bele, mert azt gondoltuk volna, hogy ez az egész olyan nagyon menő. A 90-es évek eleje óta csináljuk ezt, amikor a grunge volt a divat. Az folyt még a csapból is, a mi zenénkre meg azt mondták, hogy elavult szar. Ezért kezdtünk tehát ilyen zenét játszani és tényleg megszállottan csináltuk eddig is, úgyhogy nem is fogjuk abbahagyni. Persze ki láthatja előre, mi lesz 10 vagy 15 év múlva? De pillanatnyilag kijelenthetem, hogy nem fogunk szakítani ezzel a stílussal, mert túlságosan sokat jelent nekünk ahhoz, hogy leálljunk vele.
Nincs szándékodban mondjuk az Ayreon projektben részt venni?
Passz, ez eddig eszembe se jutott. (nevet) Azért ha megkeresne valami javaslattal, lehet, hogy belemennék...
Most talán nem időszerű a kérdés, de van elképzelésed a következő Avantasia anyagról?
Persze, tavaly már el is kezdtem dolgozni rajta. Mialatt az első részt csináltuk, már megírtam ezt-azt a folytatáshoz. Azt hiszem, 2002 augusztusában vagy szeptemberében jelenik majd meg a második rész. Néhány dolgot már fel is vettünk hozzá. Zeneileg az első lemez vonalát viszi tovább és ez lesz egyben a történet vége is. Ugyanazok a zenészek és egy-két kivételtől eltekintve ugyanazok az énekesek lesznek hallhatók rajta. Pár dalban Eric Singer dobos játszik, aki azelőtt Alice Cooper és a KISS ütőse is volt. Aztán új szereplőként itt lesz Bob Catley a Magnumból, néhány gitárszóló pedig Timo Tolkkié lesz. De alapvetően ugyanaz a sztori folytatódik, ugyanazokkal a szereplőkkel.
Lehetséges, hogy egy új műfaj alakul most ki a heavy metal opera képében? David DeFeis a Virign Steele-ből már színpadra is állította a saját művét, aztán itt a Nikolo Kotzev-féle Nostradamus is, és persze az Avantasia...
Nem is tudom, eddig is születtek már konceptalbumok. Ott volt a Tommy, a Jézus Krisztus Szupersztár, az Operation: Mindcrime... Általában véve ma több lemez jelenik meg és több konceptalbum is születik, ahogy talán punk albumból is több jön ki, ha-ha! Szóval nem hiszem, hogy a metal opera vagy a konceptalbum reneszánszát élnénk, egyszerűen mindenből több van most a piacon. Mondjuk, hogy 20 esztendeje évi 150 lemez jött ki és ebből kettő volt konceptalbum, ma pedig évi 1500 lemez jelenik meg és ebből 20 a konceptalbum. Szóval az arányokat tekintve ma is kábé ugyanannyi konceptanyag jön ki a többi kiadványhoz képest. Az is lehet, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy világosan lássam, több vagy kevesebb ilyen jellegű anyag jelenik-e meg, de általánosságban eleve több lemez kerül piacra manapság.
Nem akarod színpadra vinni az Avantasiát?
Nem. Az Avantasia úgy jött létre, mint egy stúdióprojekt és így is marad. Az én elgondolásom egy stúdióproduktum volt, nem egy színpadi mű. Az már túl bonyolult feladatot jelentene, és sok energiát emésztene fel, úgyhogy nem is lennék képes 100%-osan az Edguy-ra koncentrálni.
És mi újság az Edguy-hoz kapcsolódó másik projekttel, a Taraxacummal? Valódi zenekarról van szó vagy egy újabb stúdióprojektről?
Erről inkább Eggit (Tobias Exxel), a bőgősünket kellene kérdezned, de azt hiszem, ő rendes zenekarként próbálja működtetni. Ezt persze nem könnyű megvalósítani, hiszen az énekesük (Rick Mythiasin a Steel Prophetből) amerikai, a billentyűsük (Ferdy Doernberg) meg a Rough Silkben, Axel Rudi Pell csapatában, a Screamerben és még ki tudja hol játszik. Szóval nehéz ezt a társaságot igazi zenekarként együtt tartani, de úgy néz ki, többről van szó egy projektnél, mert jövőre új lemezt készítenek majd.
Az Edguy-nál viszont nem jelent gondot a tagság összefogása...
Dirk, Jens (a két gitáros) és jómagam 10 éves korunktól kezdve egy suliba jártunk. 13-14 évesen alakítottuk meg a zenekart és attól kezdve rengeteget lógtunk együtt. Így őket már 14 éve ismerem. Felix, a dobos csak később csatlakozott hozzánk, ő 1997 óta tagja a csapatnak és Eggi is ugyanabban az évben szállt be 3-4 hónappal később.
Hogyan jellemeznéd önmagadat? Az eddigiek alapján abszolút munkamániásként ismertünk meg téged...
Igen, ez igaz, bár van úgy is, hogy inkább a kikapcsolódást választom. Attól függ. Talán valóban megszállott vagyok, de tudom, hogy mikor elég és olyankor könnyen ki is tudok kapcsolni. Ilyenkor jöhet a Playstation. Szóval igyekszem megtartani az egyensúlyt a munka és a lazítás között. De az a tény, hogy imádom a munkámat, nagyon megkönnyíti a helyzetet számomra. Sok mindenre nyílik lehetőségem ily módon, mert szeretem, amit csinálok. Nekem ez nem egyszerűen a munkám: ez a hobbim, az életem, a szenvedélyem. Ennyi mindent egyszerre csak úgy lehet csinálni, ha tényleg szereted és nem munkaként, kötelességként fogod fel az egészet. Azzal csak ártasz magadnak.
És mivel foglalkozol, ha éppen nem zenélsz?
Olyankor motorra ülök és megyek, amerre jónak látom. Máskor koncertekre járok, vagy számítógépes játékokat játszom. Vagyis minden olyasmiben benne vagyok, amiért érdemes élni! (nevet)
Végül pedig jöjjön Tobias üzenete a magyar metal- és Edguy rajongóknak:
Szeretném mindenkinek megköszönni a Summer Rocks-on átélt nagyszerű pillanatokat és reméljük, újra lesz majd alkalmunk nálatok játszani egy nagy heavy metal bulin. Köszönet a kitartó támogatásért, erre mindig emlékezni fogunk!
