Napjaink egyik legnépszerűbb énekesnős metalcsapata kétségtelenül a holland Epica. A zenekar az év első felében egy igen súlyos, modern módon megdörrenő új albummal, a The Quantum Enigmával nyűgözte le táborát, amely meg is hálálta a törődést: hazájukban a listák negyedik helyén kezdtek a lemezzel, de Németországban is mindössze egy helyezéssel maradtak le a Top 10-ről. A zenekar az őszt eredetileg a Machine Head és a Children Of Bodom társaságában töltötte volna egy észak-amerikai turnén, ezt azonban a főzenekar csúszó lemezkészítése miatt elhalasztották. Januárban ugyanakkor már biztos, hogy Budapesten köszönthetjük őket a Dragonforce társaságában. Mark Jansen gitáros/üvöltősnek, a zenekar főnökének tettük fel kérdéseinket.
Igazi baby boom volt nálatok tavaly a zenekarban. Miként csapódtak le ezek a jelentős változások a dalszerzésben, illetve milyen hatással voltak a felvételekre?
Igen, Simone-nak és Coennek is kisfia született. Nagyon boldog vagyok én is, hogy minden rendben ment, és egészséges gyerekek érkeztek. Ami a felvételeket illeti, ettől nem igazán változtak a dolgok: végeztünk némi pre-produkciós munkát Simone nélkül, és az éneksávok felvételének erejéig – négy napot leszámítva – az ő házában dolgoztunk vele, Sascha Paethtel és a producerünkkel, Joost van den Broekkel. A stúdióban egyébként minden simán ment, és Simone is tudott az énekre koncentrálni, mivel Isaac ilyenkor boldogan figyelt a kissrácra! (nevet) Szóval számunkra nem voltak komoly változások, de hát aki szülő, annak nyilván kiemelten sűrű időszakot jelentett ez a szakasz.
A napi működésetek változott valamit attól, hogy Simone anya lett?
Nem igazán. Továbbra is lemezeket készítünk és turnézunk, viszont messze előre kell terveznünk, hiszen Simone-nak biztosítania kell, hogy valaki mindig otthon legyen ilyenkor is a gyerekkel. Megértjük ezt, és próbálunk olyan megoldásokat találni, amik mindenkinek jók: Simone-nak, és a zenekarnak is. Megoldás márpedig mindig van.
Beszéljünk akkor egy kicsit a The Quantum Enigma lemezről, ami számomra új fejezetnek tűnik a zenekar életében. Egyetértesz?
Igen. Bizonyos változásokat szándékosan eszközöltünk, és Joost személyében eleve új producerrel álltunk neki a munkálatoknak. Ő is javasolt pár módosítást a munkamódszereink tekintetében. Ezek lényege elsősorban az volt, hogy többet tudnánk kihozni magunkból, ha még inkább csapatmunkában dolgoznánk. Azelőtt néhányunk felelt a dalokért, most azonban Joost gondoskodott róla, hogy tényleg mindenkit bevonjon a folyamatokba. Ettől még persze írt mindenki magában is, de már a korai időszakban is leültünk közösen, és elkezdtünk foglalkozni egymás ötleteivel. Emellett magának Joostnak is támadtak remek ötletei, amelyek közül sokat mi is felhasználtunk és beépítettünk a nótákba. A hangzás tekintetében pedig szintén roppant kemény munka folyt: más és más összeállítású dobfelszereléseket, gitár- és basszuserősítőket, mikrofonokat próbáltunk ki, hogy ráleljünk a lehetséges legjobbra. Ez beletelt némi időbe, de miután összeállt a kép, már tudtuk, hogy a legmegbízhatóbb alapokra építkezhetünk. A keverést is új ember végezte Jacob Hansen személyében, aki pedig azt a modernebb hangzásképet teremtette meg számunkra, aminek létrehozására törekedtünk. Mindezek eredőjeként a The Quantum Enigma pontosan olyan lett, amilyennek terveztük. De keményen meg is dolgoztunk ezért.
Szerinted amellett, hogy modernebb, miben más ez a lemez, mint az előző albumok?
Hangzásban, produkciós szempontból, meg persze a költségeket tekintve! (nevet) Messze ez a legdrágábban elkészített album, amin valaha is dolgoztunk. Például három napra volt szükségünk a vonósok rögzítéséhez az eredetileg tervezett kettő helyett, és csak ezek a felvételek 10 ezer eurót emésztettek fel. De azt akartuk, hogy a végeredmény tényleg olyan tökéletes legyen, amilyen csak lehetséges, így mindent meg is tettünk ennek érdekében, ami csak módunkban állt.
Említetted a csapatmunkát. Hogyan születik meg egy Epica-dal manapság, az első hangoktól kezdve a befejezett számig?
Nézzük a dolgot az egyik saját dalomat, a Victims Of Contingency példáján! Az alapötlet itt akkor született, amikor kipróbáltam egy szokásostól eltérő tempót. Vannak tempók, amik kényelmesek számodra és éppen emiatt gyakran is alkalmazod őket, itt azonban kihívás elé akartam állítani magamat. Elkezdtem írni, és gyakorlatilag egyből összeálltak a főriffek a refrénnel együtt. A következő napokban pedig összeraktam a középrészt a barátaim, Jack és Frank segítségével, akikkel a másik zenekaromban, a MaYaNban dolgozom együtt. És miután ez megvolt, befejeztem a dalt. Joosttal még dolgoztunk egy kicsit a szerkezetén, aztán már Saschával és Simone-nal közösen raktuk össze az énektémákat hozzá. Végül a teljes zenekarral is összepróbáltuk, és akkor már Coen javasolta, hogy a közepén alakítsunk egy kicsit. Ennek következtében a téma inkább súlyos lett, mint progresszív. És mivel ez is nagyon jól működött, ezután már csak fel kellett venni. Joostnak egyébként ebben a szakaszban is folyamatosan voltak ötletei, tanácsai. Egy jó producernek persze eleve amolyan mentálhigiénés szakembernek is kell lennie, hogy kezelni tudja a sok hülye zenészt a sok hülye ötletével! (nevet) És remekül teljesített ebben a minőségében is.
Januártól a Dragonforce-szal turnéztok majd Európában. Mit gondolsz róluk?
A Dragonforce nagyon népszerű csapat, mi pedig igyekeztünk valami olyan turnépartnert találni, akinek a stílusa eltér a miénktől, hogy érdekesebb legyen a csomag. A közönség számára is jobb a változatosság... Élőben még csak egyszer láttam őket eddig, de a turnén biztosan több tapasztalatot gyűjtök majd róluk! (nevet)
Kik voltak egyébként a kedvenc és legkevésbé kedvenc turnépartnereitek az évek során?
A kedvenceink az Insomniumék, akik nagyon jó srácok, meg persze a zenéjük is nagyon jó. A legrosszabbat inkább megtartom magamnak...
Hogyan jellemeznéd a mai holland metalszínteret? Kiket tartasz a legjobb zenekaroknak, és baráti viszonyban vagytok-e a többi roppant népszerű, énekesnővel felálló hazai csapattal, például a Within Temptationnel?
A „baráti" elég erős szó, de tény, hogy a két zenekar tiszteli egymást és a másik eredményeit. Az is biztos, hogy Hollandia mindig is erős volt énekesnős metalcsapatokban: a Within Temptation mellett ott van még a The Gathering, az Orphanage, az After Forever, a Stream Of Passion meg a Delain is, csak hogy megnevezzek egy párat... Szerintem igazán büszkék lehetünk arra, hogy ennyi nagyszerű zenekar érkezett egy ilyen kicsi országból! (mosolyog)
És az Epicával kapcsolatban mire vagy a legbüszkébb? Vannak-e még olyan álmaitok, amelyek nem váltak valóra?
Nagyon büszke vagyok például arra, hogy tizenkét év után még mindig itt vagyunk, és ma is képesek vagyunk olyan lemezeket készíteni, amelyek boldoggá teszik az embereket. Ami az álmokat illeti, természetesen jó lenne egyszer a legnagyobb fesztiválok headlinereként játszani, és azért elég sok olyan ország is akad még a világban, ahová eddig nem jutottunk el.
Európában nagyon népszerűek vagytok, de mi a helyzet az Egyesült Államokban?
Keményen dolgozunk és turnézunk arrafelé is. És nagyjából ennyit tehetünk. Majd az idő eldönti, rejlik-e annyi potenciál az Államokban is, mint Európában... De igazából azt kell mondjam, hogy már most is elégedett vagyok az amerikai rajongói bázisunkkal. Eddig öt turnét nyomtunk le ott, amiből hármon mi voltunk a főzenekar, és a koncertek látogatottsága minden alkalommal emelkedett.
Kérlek, jellemezd a zenekar tagjait emberként, személyes szempontból!
Isaac munkamániás, aki kőkeményen dolgozik azért, hogy eljuttassa a zenekart a következő szintre. Ő az Epica egyik motorja, a színpadon pedig igazi vadállat. Coen nagyon sokat fejlődött: egyre felelősebb személyiséggé vált, és szintén nagyon tud dolgozni. Emellett pedig roppant humoros személyiség is. Simone-ra szegeződik a csapatban a legtöbb reflektorfény és ezáltal nyomás is, de remekül viseli, és ő is rengeteget fejlődött fronténekesként. Rólunk is roppant kedvesen gondoskodik a turnékon például azzal, hogy gyümölcsös turmixokat készít nekünk. Ariennek bizonyosan elemek lehetnek a seggében (mosolyog), mert folyamatosan kicsattan az energiától a cucc mögött. Amúgy meg roppant empatikus személyiség. Rob pedig az új ember, de két éve már annak, hogy ő is velünk van, és nagyon jó arc. Arról a környékről származik, ahonna én is, és az ilyesmi mindig egyfajta extra kapocs! (nevet) Nagyon professzionálisan dolgozik, és rendkívül segítőkész.
Ki volt a legőrültebb rajongó, akivel valaha találkoztál?
Egyszer kimentem a nézőtérre egy francia fesztiválon, és találkoztam egy lánnyal, aki nem akart minket elengedni az aktuális amerikai turnéra. Fogalmam sincs, mi volt erre az oka, de azt mondta, nagyon hiányoznánk neki, vagy valami ilyesmit hadovált... Amikor a dolog kezdett kicsit túlzásnak tűnni, meg akartam pattanni a backstage-be, de nem engedte. Az lett a vége, hogy a lábamba kapaszkodott, miközben megpróbáltam elmenni, és ott húztam magam után a fűben... Na, ez például elég őrült helyzet volt!
Milyen zenéket hallgatsz mostanság?
Elég keveset, mert többnyire inkább pihentetni szeretném az agyamat... A minap a repülőn Hans Zimmert hallgattam, a kocsiban pedig épp a legutóbbi Stream Of Passion van bent mostanában.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A Megadethtől a Rust In Peace, ami az első metallemezem volt. Aztán az Ayreontól a The Final Experiment, és a Dream Theatertől a Scenes From A Memory.
Mi az élet értelme?
Tanulni és tapasztalni.
Az Epica január 24-én a Petőfi Csarnokban játszik a Dragonforce társaságában, a Concerto szervezésében. További információk itt.
Hozzászólások