Szűkre szabták az interjúkat a Petőfi Csarnokba tartott Helloween koncert előtt, de ennek ellenére kellemesen elbeszélgettem a csapat egyik “őstagjával”, a máig ugyanolyan bongyor hajú Markus-szal, akinek ugyan nőtt pár aprócska bőrönd a szeme alá, de kellemes csalódásként ért, hogy ő igenis még mindig odavan a rock’n’rollért és a koncertezésért.
Kezdjük azzal, amit bizonyára a legtöbben kérdeznek (legyünk túl rajta): miért most volt itt az ideje egy új Keeper lemeznek?
Azt hiszem, most volt erre a legalkalmasabb a zenekar felállása. Úgy éreztük, most mindenki egyfelé gondolkozik – amikor még Rolanddal (Roland Grapow, ex-gitáros) zenéltünk, volt két külön gitáros, két külön gondolkodásmóddal, most pedig van két gitáros de mégis egy irányvonal, amolyan közös tudat. Szóval, mikor a jelenlegi felállás megszületett, valaki felvetette az ötletet, hogy akár még egy új Keeper lemez is kijöhet a dologból, aztán azt vettük észre, hogy az ötlet nem hagy minket nyugodni, és csak terebélyesedik…
Szóval akkor nem rajongói nyomás miatt született a döntés? Mert folyamatosan mindenhol új Keepert követeltek tőletek…
Tény, hogy ezt követelték, de ezek általában azok az arcok, akik emellett Kai Hansent és Michael Kiskét is visszakövetelik. Az viszont túl könnyű út lett volna számunkra. Szerintem sokkal nagyobb kihívás volt nélkülük megcsinálni ezt a folytatást, egy olyan felállással, amivel még nem született Helloween lemez. Általában sosem követtük az egyszerű, egyértelmű, könnyű utakat. Ha néha megtettük a múltban, annak általában nagyon szar vége volt.
A történet mennyire kapcsolódik az előzményekhez?
A lemez ugyan konceptalbum, mégis amolyan nyitott történetet mond el. Egyébként az első két rész is ilyesmi volt annak idején, a jó és a rossz harcáról, valakiről, aki megmentheti az emberiséget… Ilyesmi. Ez viszont lehet mindenkinek más és más, Jézustól kezdve bárki megmentheti az emberiséget a te szemszögedből. Szóval, az ellentétek harca eléggé nyitott témakör, és mint egy mesélő, most folytatjuk, amit elkezdtünk. Andi (Deris, énekes) tökéletesen elkapta a fonalat.
Ezek szerint nem okozott neki problémát egy olyan sztorit folytatni, amit nem ő kezdett el anno…
Egyáltalán nem. A folytatás olyan, mint egy következő lépcsőfok, és mivel az előzmények is szabadon értelmezhetőek, nem volt nehéz a saját látásmódját beleépítve tovább írni a sztorit.
A régi tagok hallották már az új Keepert?
Nem tudom. Pontosabban fogalmazva, még nem kaptam tőlük visszajelzést róla. Azt hiszem, már hallották a lemezt, de még nem tudok olyasmiről, hogy mondtak volna róla bármit is.
Ez az első turné az új felállásban. Mik az eddigi tapasztalatok?
Nagyon jól működik minden. Egy olyan dobossal játszhatunk, aki amellett, hogy egy igazi, modern, képzett és technikás zenész, annak idején a mi zenénken nőtt fel, és vérbeli fanatikus.
Ezek szerint bevált az a rizikós húzás, hogy szinte hetekkel a lemezfelvétel előtt cseréltetek dobost.
Így van. Stefan nem volt annyira oda az irányvonalunkért, úgy érezte, ő “felnőttebb” ennél, másra vágyott. És ez bizony meg is hallatszott a teljesítményén, és ő is folyamatosan hangoztatta az új lemez megírása közben, hogy valahogy ez nem szívből jön már neki. De nagyon rendes volt, előre megbeszéltük a dolgot és velünk dolgozott addig, amíg meg nem találtuk a méltó utódját.
Mi a zenekar mai munkamegosztása? Ki írja a dalokat, ki a szöveget, törődik-e valaki a dolgok kereskedelmi részével…?
A kereskedelmi feladatokat teljes egészében felvállalta a menedzsmentünk, ami még nekünk is új, de annál kényelmesebb dolog. A tavalyi nyári fesztiválok óta dolgozunk velük, és nagyon pozitívak a tapasztalataink. Három ember dolgozik nekünk, és tényleg nagyon pontosak, ráadásul a kérdéseinket is hihetetlenül gyorsan megválaszolják.
A zenei részt Andi, a gitárosok és jómagam megosztva csináljuk – általában mindenki nagyjából megírja a dalokat otthon, és négyesben véglegesítjük, próbálgatjuk élesben. A szövegek nagy része Anditől jön, de Michael is belefolyik a koncepcióba. Néha még jammelés is belefér, az új lemezen is alakultak úgy dalrészletek, hogy nem tudtuk, mivel kössünk át bizonyos tételeket, nekiálltunk csak úgy játszogatni, és magától kialakult a megoldás a hiányzó helyekre.
Az első két Keeper óta megváltozott minden – a zenei szakma, a stílusok, a bandák… Ti odafigyeltek újabb hatásokra?
Tulajdonképpen igen. Az egyik kedvenc albumom a Soilworktől a Figure Number Five például. Nagyon újszerűen kombinálnak különböző stílusokat, és ez tetszik igazán, ilyen a Helloween hőskorában még elképzelhetetlen lett volna. Nem vagyok oda azokért a zenekarokért, akik csak üvöltöznek, de a Soilwork valahogy még az üvöltözős részeket is fifikásan oldja meg, és mindenhol ott van feloldásként egy dallamos refrén, egy énekelhető kórus. A zenei része is izgalmas, egyrészt ott a súly riffelés, aztán hirtelen valami ikergitáros dallammá változik, közben egy csomó modern effektet használnak, aztán hirtelen valami Hammond orgona, vagy más vintage szinti szólal meg – ez az a kombináció, amit nagyon izgalmasnak tartok.
Jársz még koncertekre csak úgy rajongóként?
Naná. Persze.
És mi a véleményed a ti közönségetekről? Mi változott annyi év alatt?
Például felnőttek. De baromi jó, hogy sokan közülük még mindig eljönnek, ráadásul sokan hozzák a gyerekeiket is.
Annak idején azon kevés európai csapat között voltatok, akik angol nyelvterületen is komoly sikereket értek el, no és többek között ti indítottátok el az európai csapatokat övező japán őrületet is. Mostanában mi a helyzet ezen a fronton?
Jó kérdés, mostanában nincsenek pontos adataim erről, már ha az eladott lemezeket nézem. Európában koncert-szinten iszonyatosan megerősödött Spanyolország és Olaszország, de nagyon büszkék vagyunk a dél-amerikai eredményeinkre is, ahol folyamatosan sok ezer ember előtt játszunk. De persze mostanában Európa a fő bázis, na meg persze Japánra még mindig számíthatunk.
A turné után mit terveztek?
A turné után rögtön jönnek a nyári fesztiválok, amit tulajdonképpen időben így egybe is lehet mosni a turnéval. De a fesztiválok közötti időszakokban már szeretnénk nekiállni új daloknak, megmutogatni egymásnak az új ötleteket, elszórakozni különböző lehetőségekkel. Így nagyjából összeállna az a kép, amilyenre a következő lemezt szeretnénk formálni. Vannak egyébként olyan ötletek is, hogy esetleg felvehetnénk pár koncertet és kihozhatnánk egy koncert DVD-t, de ez még egyáltalán nem biztos. Sokismeretlenes ez a koncertfelvétel-dolog, kell egy megbízható hely, jó közönség, egy profi csapat, akik felvennék…(Közben feltűnik Sascha, az új gitáros, aki a mellettünk lévő bordásfalra lógatja magát, és érdeklődve hallgatja kollégáját.)
Látod? Koncert előtt ki kell lógatni száradni.
Hm, akkor már csak egy kérdés, és lóghattok együtt: Mi az élet értelme?
Kemény kérdés…
(Kaja, pia, hehehe – szól közbe a “lógós” gitáros)
Szóval, az élet értelme… hogy hagyd, hadd menjen.
