Helyszín az E-Klub, néhány órával koncertkezdés előtt járunk. A Nevermore tagok közül Jeff Loomis gitáros töltötte be egy személyben a "sajtó-és társadalmi kapcsolatok osztályának" szerepét, azaz ő válaszolt a színfalak mögött ólálkodó újságírók kérdéseire (a szokásos dedikáláson és fotózáson túl).
Rögtön a beszélgetés elejére kívánkozott az akkor még tök frissnek számító hír, mely szerint a fiúk egy rövid koncertrészlet erejéig szerepelni fognak a Tetthely c. német sorozat egyik új epizódjában...
Nos, eredetileg egy másik zenekarnak szánták ezt a szerepet, de az utolsó pillanatban mégis ránk esett a választás. Azt hiszem, ez az egyik legnézettebb műsor Németországban, talán olyasmi, mint az X-akták sorozat, rejtélyes gyilkosságokkal?..
Krimisorozat.
Na igen. Így közel kilencmillió tévénéző láthat minket, szóval rengeteg ember! Ez nagyszerű reklám az együttesnek. Nem tudom, melyik dalunk hangzik majd el a filmben, talán a Believe In Nothing vagy az Evolution 169, de az biztos, hogy kábé egy percig leszünk benne, a színpadon mutatnak minket. Fasza lesz!
Ti melyik számot választanátok, ha a tiétek lenne a döntés?
Én valószínűleg a Believe In Nothing mellett döntenék, mert ahhoz már van videoklipünk. Los Angelesben forgattuk és nagyszerűen sült el. A dal meg amolyan rádióbarát téma, a szövegét is mindenki ismeri...
És melyik a jelenlegi kedvenc dalotok, amelyiket a legjobban szeretitek játszani? Nem muszáj feltétlenül a legutóbbi album számai közül választanod.
Pedig pont azon van a mostani kedvencünk. Ez a The River Dragon Has Come nóta. A közönség is nagyon bemozdul rá. Jó súlyos.
Ha jól tudom, volt egy turnétok egy igazi seattle-i legendával, a Metal Church-csel.
Igazából négy koncertünk volt csak velük, meg fesztiválokon is játszottunk együtt.
Azért kérdeztem, mert a Metal Church is ott van ugyebár a fő hatásaitok között...
Én sosem voltam akkora rajongójuk. Warrel az, aki imádja őket, az első albumaikat. De tudom, hogy seattle-iek, a korai metal időkben bukkantak fel, és a Sanctuary is innen indult. Két nagy seattle-i csapat...
Azóta persze alaposan átrendeződött a helyzet Seattle-ben...
Ha a seattle-i zenei életről beszélünk, a '90-es évek elején tűnt fel az a rengeteg grunge banda, Alice In Chains, Soundgarden, Pearl Jam stb. Ezernyi csapat jött, tök ugyanolyan hangzással. Ezért közel négy év elteltével az egész vonulat hirtelen ki is fulladt, így most ott tartunk, hogy Seattle-ben zenei színtér, mint olyan nem is létezik. Az Alice In Chains sincs már együtt... Tisztára kihalt minden! (nevet) Nem vagyok túl büszke erre az egészre.
Szerinted hogyan lehet a leghatékonyabban védekezni a média agymosó tevékenysége, a trendek ellen? Éppen arról az időszakról beszélünk ugyanis, amikor a metal műfaj nagy öregjei közül is rengetegen hitték azt, hogy ha nem igazodnak az új irányhoz, senki nem fogja már hallgatni őket...
Pontosan ez az, amit mi soha nem akarunk megtenni. Ha beállsz a sorba és azt teszed, amit mindenki más, akkor már nem is önmagad vagy. Mi csak ülünk lenn a próbateremben és azt csináljuk, amiről úgy éreztük, hogy az a legjobb nekünk meg a rajongóknak. Így a seattle-i zenei környezet, a metal scene vagy nevezd ahogy akarod, soha nem is befolyásol bennünket... Én elsősorban magamnak csinálom ezt az egészet, úgy értem először nekem magamnak kell elégedettnek lennem azzal, amit írtam. Aztán Warrelnek is elégedettnek kell lennie, mert mi vagyunk ketten a fő dalszerzők a zenekarban. Rendszerint ha nekünk tetszik valami, akkor az a rajongóknak is tetszeni fog.
A Dead Heart In A Dead World kijött box set formájában is, három bónusz felvétellel, méghozzá nem sokkal a hagyományos CD megjelenése után. Nem tartod ezt kicseszésnek a rajongókkal szemben a Century Media részéről?
Dehogynem, tökéletesen igazad van. Fogalmam sincs, miért csinálták ezt, és nekem se tetszik, hogy más csomagolásban, extra számokkal kiegészítve is piacra dobják ugyanazt az anyagot. Kiadói politika...
Egyébiránt meg vagytok elégedve a kiadóval?
Igen, nagyon is, mert biztosítja számunkra a művészi szabadságot. Amikor a Sanctuary az Epic Records-hoz szerződött, ott állandóan belepofáztak a zeneszerzésbe. Ezt én ellenzem, minden zenekarnak meg kell adni a szabadságot, hogy azt játsszák, amit szeretnének.
Warrelről tudjuk, hogy rengeteget lóg az interneten. Veled és a többiekkel mi a helyzet?
Én az utolsók között vagyok a bandából, aki ezzel foglalkozik, csak nemrég óta van internet hozzáférésem. Az első alkalommal egész álló nap fenn voltam a neten! (nevet) Nem lehetett levakarni róla! A végére behánytam tőle. Azóta azért mindig megnézem a weboldalunkon, hogy mit írnak az emberek a vendégkönyvbe.
Nem valami új a téma, de Jeffnek az internetről való letöltögetéshez is volt hozzáfűznivalója:
Két nappal azután, hogy befejeztük a stúdiózást, az egész Dead Heart... album fenn volt a Napsteren! A teljes album!!! Ha csak két-három számról van szó, az még hagyján. De ha egy teljes kibaszott albumot raknak fel, azzal elcseszik annak az izgalmát, hogy az emberek közvetlenül a megjelenése után megvegyék a lemezt. Jó, megvan a lehetőséged, hogy belehallgass az anyagba, viszont a lemezeladások visszaesnek. Én magam is meg szoktam így hallgatni néhány számot, de utána többnyire úgyis megveszem az adott albumot. A teljes lemez letöltése nem oké! Persze ez csak az én véleményem...
További fotók:
Nevermore
