Shock!

Sok nagyszerű beszélgetőpartnerünk volt, mióta csak a Shock! létezik, de Jakab Zoli a Newborn zenekarból közülük is az egyik legnagyszerűbb! Túl azon, hogy vele és csapatával állandóan történik valami és mindig készülnek valamire, a srác a gondolatokból is kifogyhatatlan.

Hogyan értékeled az elmúlt évet a Newborn életében? Milyen fontos dolgok történtek veletek?

A 2001-es év szerintem toronymagasan a legjobb éve volt a zenekarnak idáig. Tavaly adtuk a legtöbb koncertet, aztán kijött az új anyagunk is, a split a Catharsisszal LP-n és CD-n, és végre alkalmunk volt egy nagyobb turnéra. Hat hétig turnéztunk Európában. Most pedig már kezdjük írni az új számokat a nagylemezre. Plusz a nyáron végre kijött a tavalyelőtti kislemezünknek a CD változata és az is nagyon jó fogadtatásra talált. Szóval jó volt a visszajelzés minden egyes anyagra és kicsit fölfoghatatlan számunkra, de ahogy számoltuk, az utóbbi 3-4 hónapban közel 3000 Newborn hanghordozó ment el világszerte.

Az szép!!!

Mondjuk ebben nagy része van a splitnek a Catharsisszal. A Catharsis természetesen húzóerő. Egy hét alatt ment el talán 1000 darab a bakelit változatból, a CD is szépen csordogál és a saját anyagunkból is több mint 1000 darab ment el, úgyhogy közel 3000-nél tartunk.

Ilyen komoly visszajelzések mellett gondolom, a személyes reakciók is jönnek levélben, e-mailben a világ minden tájáról. Ti tudjátok ezt közvetlenül érzékelni?

Mindenképpen tudjuk érzékelni, hogy meg van oldva a terjesztés, pl. Japánból kaptunk már nagyon sok visszajelzést, hetente kapunk e-mailt Amerikából, tehát ott is pörög a lemez. Az emberek hozzájutnak a koncerteken és valaki mindig ír. Kaptunk levelet Alabamából, Pittsburgh-ből (Pennsylvania állam), New Yorkból, nagyon sok helyről. Szóval minden héten van egy-egy ilyen levél, amelyben visszajelzést kapunk arról, hogy a zene tényleg megérinti az embereket... Meg olyan egzotikus helyekről is, mint Izrael, ahova esetleg le tudnánk menni turnézni, amint tisztázódnak a körülmények (gy.k.: amint legalábbis enyhül a politikai feszültség - a szerk.). Van ott egy srác, akit érdekelne a dolog és valószínű, hogy az elkövetkezendő pár hónapban valamilyen módon ki fogják ott adni az anyagunkat. Az a srác otthon írja át a zenéket CD-re, csak csinál hozzá profi borítót, szóval teljesen non-profit jelleggel mozog az egész. Így legalább alkalma van az embernek eljutatni a zenéjét máshoz és mi nem is nagyon várunk el a sráctól semmit. Megbeszéltük, hogy kb. ugyanannyiért fogja árulni a CD-t, mint amennyit belefektetett, hogy mindenki jól járjon. Tőlünk ez csak egy gesztus. Egyszerűen jólesik, ha érdeklődnek.

Köztudott dolog, hogy rengeteget pörögtök és te magad is sokmindenbe belefogsz a zenekar mellett. Mennyire megterhelő neked mindez?

Egészségileg kezdem összeszedni magam...

Amennyire én tudom, ez veszélyeztette a gödöllői fellépéseteket is a Darkest Hour és a Catharsis előtt.

Átmentem egy-két orvosi vizsgálaton és nem próbáltunk. Nem éreztük magunkat felkészültnek hozzá, de mindenképpen akartunk valamit adni az embereknek és jó volt, hogy végül tudtunk is négy számot játszani. Így mindenki jól járt: mi is jól éreztük magunkat és szerintem a közönség is. Visszatérve az egészségügyi dologra, nem egy könnyű csata volt meg talán van is: ez onnan ered, hogy eléggé túlpörögtünk, főleg én. Mindamellett, hogy próbáltunk meg stúdióztunk, én szerveztem a Catharsis turnéját, a saját turnénkat, plusz az ember hajlamos arra, hogy összecsúsznak a dolgok az életében és mindez végkimerültséghez vezetett, tehát a szervezetemen csapódott vissza. Stressz és nyugtalanság hatására volt egy speciális szívritmus-zavarom, ami nem szervi betegség, tehát fizikálisan teljesen egészségesnek mondhatom magam. Mentálisan voltak és vannak problémáim, amelyeket nehéz feldolgozni. Október-november egy rendkívül nehéz időszaknak bizonyult egyéb okokból és úgy érzem, most kezdek egyenesbe jönni. Tegnap próbáltunk megint és nagyon jó érzés volt. Úgy érzem, most megint együtt van a zenekar, mindenki elszántabb lett.

Jó hallani, hogy túl vagy a nehezén! Akkor váltsunk témát: mit jelent számodra a hardcore/punk?

Egy hozzáállást. Ezt nem lehet zenéhez kötni, értelmetlenség. Mindenki nevezze úgy, ahogy akarja. Nagyon sok ember próbálja megtalálni rá a helyes definíciót, de szerintem ez totál fölösleges. Ez igenis egy hozzáállás, ez igenis egy kritikus hozzáállás a világhoz. Mindenképpen egy eltérő dolog. Ez is ugyanúgy egy underground szubkultúra, mint nagyon sok más, pl. a metal zenék vagy bármi egyéb. Egyszerűen talán annyiban különbözik, hogy helyenként kritikusabb. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy nem feltétlenül kéne dobálózni mindenféle címkékkel. Az lenne a jó, ha megtalálnánk mind a metal, mind az elektronikus zenei színtéren az olyan arcokat, akik a mi harcunkat a magukénak tudják vallani... Nagyon sok barátunk van a metal színtéren és ők azt mondják, náluk közel sem érezhető, hogy a zenekarok összetartanak. Itt tényleg van valami lényeges különbség, ami felénk billenti a mérleg nyelvét.

Mi lehet szerinted ennek a magyarázata?

Komolyan mondom, nem tudom! Itt azok az arcok csapódtak le nagyjából, akik képesek valami eltérő gondolkodásmódot képviselni és mindezt a hozzáállásba és a mindennapokba is átvinni. Megpróbálunk túllépni a zenén és mindenféle olyan aktivitást is elvállalni emellett, ami el tudná mozdítani a dolgokat egy jobb irányba. Hogy ez miért pont a HC színtéren lett így, nem tudom. Lehet, hogy ez az a különbség, amely a HC és a metal színtér között fennáll, bár mindig is voltak metal zenekarok, akik politikailag ugyanúgy érzékenyek voltak, vagy mondhatnám a Fun-da-mentalt, amely politikailag szintén rendkívül aktív, mégsem HC zenekar. Nehéz egyértelmű magyarázatot adni. Az az igazság, hogy szerintem a metal színtéren nagyon sokan várnak másra ahelyett, hogy önmaguk cselekednének és ez az, ami ezt a HC/punk színteret igazán egyénivé teszi: ez a "csináld magad" hálózat, amely világszerte létezik. Ezért van az, hogy a Newborn tud turnézni a Catharsisszal, a Dawncore meg a Darkest Hourral: ezek nem marketing-döntések és néha úgy érzem, a metalban nagy szerepet kapnak a marketing-döntések. Talán tényleg ez a "csináld magad"-dolog az, ami egy abszolút más síkra tereli a mozgalmunkat, a közösségünket. Ha ebből indulunk ki, ezzel tudunk megtenni bizonyos dolgokat és ezzel tudjuk inspirálni a másikat.

Itt Magyarországon milyen látható jelei vannak ennek a mozgalomnak?

Mi szervezzük a saját koncertjeinket, a saját turnéinkat. Ha külföldi zenekar játszik Magyarországon, egészen a legnagyobb nevekig, azt nem üzletemberek csinálják, hanem HC-rajongó srácok. Történetesen ezeket is nagyrészt én szoktam szervezni a Nonkonformist crew-val. Magunk csináljuk a fanzine-jeinket, magunk intézzük a terjesztést... Vagyis ténylegesen aktívak vagyunk és nem várunk másra. Ha nincs olyan médium, amelyben hallathatnánk a hangunkat, akkor igenis törekszünk arra, hogy kikerüljön valami a kezünk alól, legyen az a Nonkonformist, a rádióműsorok, lemezterjesztés vagy bármi, amin keresztül kommunikálni tudunk a külvilággal.

Ezt jó is, hogy említetted, mert úgy vettem észre, hogy ti egy kevésbé tájékozott külső szemlélő számára alig észrevehető fórumokon nyomultok...

Igen és ez az, ami nekem nagyon fáj. Van egy nagyon komoly előítélet a HC-arcok iránt. Lehet, hogy ez onnan fakad, hogy emberek előszeretettel nevezik HC-nak az olyan zenekarokat, mint a Limp Bizkit vagy a Linkin Park, holott ezeknek semmi közük az egészhez. Sokszor játszottak együtt HC és metal zenekarok és sokszor volt balhé. Sokszor éreztük azt, hogy a metalos srácok lenézik a HC-arcokat. Amikor mondjuk a Blind Myself vagy a FreshFabrik játszott együtt a Dawncore-ral, mindig akadt valami kisebb dolog, legalábbis a múltban volt ez egyfajta tendencia. Most már valamilyen szinten javult. Sőt úgy gondolom, nagyon sok metalos arc lenn volt ezen a bizonyos gödöllői Trafós bulin és fantasztikusan jó volt a hangulat. Az emberek kezdenek összébb jönni, tehát kezdik megtalálni az összekötő kapcsot és erre csodálatos dolog a zene. Szóval tényleg elszigetelt, kicsi mozgalom ez, de sokan igyekszünk azon, hogy ne legyen ennyire izolált a többitől. Mindenképpen fontos, hogy más rétegeket is megszólaltassunk. A Newbornnak pl. egyértelmű célja, hogy megpróbáljon más közösségeknek és közönségnek bemutatkozni. Csakúgy, mint a Nonkonformisttal csináljuk: igenis legyen ez egy underground kötőanyag. Tehát minden olyan médiumot, ami a kezünkben van - nevezem egy médiumnak a Newbornt, a Nonkonformist és az új rádióműsorunk is egy médium -, megpróbáljuk arra felhasználni, hogy az embereket összébb hozzuk underground szinten. Meg kell próbálni a metalos srácokhoz is beszélni azokról a dolgokról, amelyekről mi beszélünk, hátha valakinek megfogja az érdeklődését és tudunk valami pozitívat csinálni.

Vagyis számodra nem jelent problémát olyan zenekarokkal együttműködni, amelyek nem a "csináld magad" mozgalom részei.

Nem. Nagyon várom pl., hogy játsszunk a Casketgardennel. Nagyon szimpatikus srácok. E-mailezek a gitárosukkal és tényleg várom... Én metalos srác voltam, mielőtt bekerültem ebbe a HC-mozgalomba, imádom az olyan metal zenéket, mint a The Haunted, a Carcass, az At The Gates, az In Flames. Ez a Newborn egész tagságát jellemzi: nagyon szeretjük az ilyen zenéket és minden zene felé abszolút nyitottak vagyunk. A Dying Wish-sel van még nagyon jó kapcsolatom. Jancsika, a dobos srác az egész metal mozgalomból az egyik legszimpatikusabb srác. Ők is Newborn fanatikusok és nekem is nagyon tetszik, amit csinálnak. Aztán vannak a metal mozgalomnak természetesen hátulütői is, egyes zenekarok teljesen fölöslegesen arcoskodnak. Volt erre is példa: játszottunk a Káosz fesztiválon Székesfehérváron és úgy érzem, ott is kicsit lekezeltek minket. Nagyon sok zenekar jött össze... De inkább nem is mondok neveket, mert nem szeretném ezt az interjút erre felhasználni. Ott láttam egyébként először a Dying Wisht és velük maximálisan korrekt volt a kapcsolat: onnantól kezdve, hogy cuccot kérünk, esetleg cserélnünk kell, mert valaki késik, teljesen rugalmasak voltak és Jancsi nagyon-nagyon isten srác! Akiket még nagyon szeretek és nagyon közeli barátok, az a Superbutt zenekar. Velük is játszottunk. Úgyhogy mindenképpen fontos, hogy játsszunk egymás közönségének. Esetleg meg lehet fogni az embereket...

...És ezáltal szélesebb körökhöz is eljuttatni a mozgalom szellemiségét.

Így van.

Te ezen a mozgalmon belül hová helyezed a Newbornt zeneileg és szövegileg?

Szövegileg szerintem maximálisan HC/punk zenekar vagyunk. A szövegek mind személyes élmények, megtörtént dolgok. Tényleg van, ami nagyon mélyről jön és nagyon személyes, és vannak általános, politikai vagy társadalmi hézagokra, problémákra felhívó dolgok a szövegeinkben. Megpróbálunk képviselni egy markáns véleményt, ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy ez ne csapjon át papolásba. Vannak szilárd elképzeléseink, vannak dolgok, amelyekben hiszünk és ezt az emberek elé tárjuk. Nem mondjuk azt, hogy ez az egy igazság van, ezt szeretnénk elkerülni. Nagyon sok HC zenekar beleesik ebbe az "Állj fel, kelj fel, ülj le, gyere ide, egyél ezt, egyél azt, csináld ezt, csináld azt" dologba. Mi ezektől abszolút elhatároljuk magunkat. Nekünk tényleg van egy markáns véleményünk, amelyért mindig, bármilyen helyzetben kiállunk. Ez ugye a szövegekben csapódik le. Zeneileg mindenki annak nevez minket, aminek akar, engem nem érdekel. Mi egy hardcore zenekar vagyunk szerintem, méghozzá progresszív HC zenekar, amely képes arra, hogy fejlődjön és elmenjen más irányba. Én már nem kis ideje tevékenykedek itt, de nagyon megkaptuk olyan arcoktól, akik pár hónapja vannak benne az egészben, hogy nekünk semmi közünk a HC-dologhoz, mert metalt játszunk - egyszerűen nevetséges! Tény, hogy nagyon sok HC zenekar volt ránk hatással, de imádjuk a metalt. A zenénkben megtalálható mindenféle hatás: régi vágású és modernebb HC hatások és természetesen a svéd metal. Mondom, én zeneileg HC zenekarnak tartom magunkat. Aki metalnak nevez, nevezzen metalnak, én leszarom. Nem hiszem, hogy ennek igazán számítania kellene.

Amikor színpadon vagytok, mi a hajtóerő? Mik azok az érzelmek, egyáltalán azok a dolgok amelyek ilyenkor motiválnak?

Gyűlölet, szeretet, bármi. A szövegek maguk. Meg a zene energiája. Azt tudom, hogy van egy olyan hajtóerő ebben a zenekarban, amely számomra helyenként megfoghatatlan. Nagyon nehéz elmagyarázni másnak, egy kívülállónak, hogy milyen az az érzés, amikor három év együtt zenélés után is odaállsz a próbaterembe és megszólal a gitár... Van egy olyan magával ragadó ereje a zenének, ugyanakkor ott vannak az érzelmek is: düh, harag, gyűlölet, szeretet, öröm, bánat. Mindezek a dolgok megfogalmazódnak a szövegekben és ez igenis hajtóerő.

A felállásotok mióta stabil?

Ez a felállás 2000. novembere óta működik így. Második gitárosunk, Gábor lépett be akkor. Mi négyen '98 májusában indultunk, azóta van együtt ez a mag. Szabi a Dawncore-ból segített ki egy évig, '99 augusztusától nagyjából 2000. novemberéig. Úgy érezzük, eléggé fix most a felállásunk. Ha mindenki keményen odateszi magát, azzal lehet hosszú távra tervezni.

Régen voltak ezek az összetartó HC-közösségek egyes városokon belül: Savaria Colonia, Alba Regia HC stb. Mi van ma ezekkel?

A Savaria Colonia nyomokban megvan még. A Social Free Face létezik, a United Side Speak Up! néven fut, ott van az Embers... Az Alba Regiáról nem tudok semmit. Ott a Septic Pain, tőlük Dezsőt ismerem, a basszusgitárost, ő egy rendes srácnak tűnik. Azon kívül nem tudok Fehérváron HC zenekart mondani... Egyértelműen kommunikálnak egymással ezek a közösségek, szerintem Pest mindenképpen központ. De hát ez az élet minden terén így van Magyarországon, nem kivétel ez alól a HC/punk sem. De nagyon sok barátunk van szerte az országban, akik segítenek: Eger, Miskolc, Fehérváron is vannak arcok. Nem kimondottan HC-arcok, pl. Lukács Tünde meg a Káosz, ők iszonyú aranyosak és imádjuk őket. Győrött ott vannak a Kevésék, akik jó barátaink, Szombathelyen a Social Free Face, Sárváron van még egy csapat, egy rakat srác, akik tényleg segítőkészek. Tehát egyértelműen kommunikálnak és nem szigeteljük el egymást. Ha koncert van, az ország minden tájáról föllelhetsz arcokat. Ez az egész szerintem országos szinten létezik. Tény, hogy most egyértelműen Budapest a legerősebb. A nyugat-magyarországi mozgalom pár hónapja annyira együtt volt, hogy irigylésre méltó, de most sajnos úgy vettem észre, hogy kezdenek szétesni. Pest viszont az állandóságot képviseli.

Mégis alig van rendes klub a fővárosban...

Igen, ez a probléma minden szubkultúrát megöl. A Jailhouse-ban tudunk bulit csinálni, a gödöllői Trafóban és a Süss Fel Napban. Jóformán ezek a klubok vannak egyelőre, bár úgy tudom, a Tizedes most lassan fog csinálni egy új helyet, a Hardball klubot. Nem tudom pontosan, hol lesz a hely, mindenesetre nagyon várom, hogy legalább azzal is bővüljenek azok a helyek, amelyek segítik az underground zenekarokat a bemutatkozásban. Nagyon sok koncertet csinálunk és tényleg nem könnyű néha, de szerencsére pl. a Süss Fel Napban most kialakult egy egészséges munkaviszony. Ugyanez a Trafóval már nagyon régi keletű dolog, csakúgy, mint a Jailhouse-szal. Most tavasszal, sőt januártól kezdve, nagyon nagy pörgés lesz, rendkívül sok zenekarral. Olyanokkal, akiket maximálisan lehet a metal közönségnek is ajánlani.

Mondanál egy-két nevet?

Lesz a bostoni Converge. HC arcok, de én azt mondom, ők az igazi extrém metal. Keverj össze egy HC zenekart a Slayerrel... Nagyon nehéz bekategorizálni, amit ők csinálnak. Olyan szélsőségesen brutális zene, hogy az tényleg E-X-T-R-É-M! Magyarországon szerintem van egy ilyen félreértelmezése az extrém metalnak: sokan azt hiszik, hogy ha páros lábbal szökdécselnek, meg egyen-behajolgatást végeznek, mert ezt látták a Korn videókon, az az extrém metal. Pedig a Korn sem extrém metal, az is populáris zene a Converge-hez képest. Lesz a Drowningman nevű zenekar még, amely ugyanúgy tele van kaotikus részekkel, sikítós énekkel, disszonáns gitárokkal és az az egyik legnagyobb fegyverük, hogy ebből hirtelen át tudnak váltani popzenébe, akusztikus-éneklős részekbe egy számon belül. Lesz az Ensign New Jersey-ből, amely old school zenekar, tehát a HC régebbi ágát favorizálják és nagyon jó arcok. Jön a szintén bostoni Bane, ismét csak egy modern old school zenekar. Március elsején lesz egy Garrison nevű pop-punk zenekar, negyedikén lesz egy abszolút őrült német zenekar, a Tidal, ez is egy kisebb zenekar, nyolcadikán pedig lesz valószínűleg egy eléggé durva crust-punk fesztivál a Trafóban. Aztán lesz májusban a Black Hand zenekar Kanadából. Ők nagyon jók, olyanok, mintha a korai Catharsist kevernéd az Entombed-dal. Nem túl gyors, inkább a középtempónál egy fokkal gyorsabb zene, de rendkívül gonosz és nagyon-nagyon jó a zenekar! Szóval tervek vannak bőven. Nagyon erős lesz ez a tavasz és ha erre van érdeklődés, akkor igenis érdemes csinálni, viszont ha nem, akkor nagyon sok embernek el kell gondolkoznia, hogy miért is harcolunk...

Csak azt tudom hozzáfűzni, lenyűgöző, hogy ezen a kicsinek mondott színtéren mennyi minden fér el zeneileg! Ehhez képest itt Magyarországon sajnos még mindig az az általános felfogás, hogy mindenképpen tartoznod kell ehhez vagy ahhoz a stílushoz, hogy érvényesülj. Te hogyan látod ezt?

Én úgy érzem, hogy a külföld felé lényegesen könnyebb nyitni a HC közösségből. Tényleg nagyon sokan vannak, akik szeretnének ide tartozni, bár nemigen vannak közös vonások. Szerintem hülyeség ez a címkézés! El kéne fogadni, hogy van jó zene és van rossz zene és kész.

De vajon Magyarország mennyire nőtt fel ehhez a felfogáshoz?

Semennyire! Olyan nagy a széttagoltság a zenei színterek között, hogy az rendkívül idegesítő. Néha nagy az érdektelenség, a beszűkültség. Semmi rossz dolog nincs abban, ha valakinél ott van egymás mellett egy Carcass és egy Youth Of Today CD meg populárisabb zenekarok. Külföldön mindenki hallgat mindent, ami jó és igényes. Miért ne hallgathatnám én is?! Attól még hardcore gondolkodású srác vagyok, hogy teszem azt Jennifer Lopezt hallgatok és ezt nem szégyellem! Nagyon sokan szégyelltek dolgokat kimondani...

Hogyan sikerült a évek során ezeket a roppant stabil külföldi kapcsolataitokat kiépíteni egészen odáig, hogy most már külföldön tudtok koncertezni, külföldi kiadónál vagytok?

Végül is ez az egész egy láncreakció. Ha egyszer bekerült a neved, az megy körbe-körbe. Koncerteket akartam szervezni, kaptam telefonszámot egy svájci sráctól. Felhívtam és így valósult meg a második magyar Catharsis koncert. Az emberek csak adják tovább és tovább a számokat. Felhívsz egy arcot, aki azt mondja: "Jelenleg nem tudok bulit csinálni, de adok még hármat." Ezeket ki kell próbálni és utána leszűröd, hogy ki az, akire hosszú távon lehet számítani. De mindenképpen vannak ilyen kapcsolataink, akikkel már nagyon hosszú ideje csinálunk egymásnak koncerteket oda-vissza alapon. Ilyen a német Highscore zenekar. Háromszor jártak itt, mi is jártunk háromszor-négyszer náluk... Így megy az egész: kérsz egy telefonszámot, azt fölhívod, ott adnak még hármat, azokat fölhívod és egyszer csak azt veszed észre, hogy pár hét alatt ott van a kezedben egy rakat e-mail cím és egy rakat telefonszám. Próbálkozás kérdése az egész. Azt kell tudnod mondani, hogy: "Igen, leülök, rászánom az időt, rászánom a pénzt, rászánom az energiát, hogy ezt megcsináljam!"

Ti amúgy milyen feltételekkel tudtok kint koncertezni?

Kaja, szállás adott, a koncertpénzünk meg mozog. Olyan szinten, hogy kaptunk pl. 3-4000 forintnak megfelelő pénzt Csehországban és kaptunk 10 fontot Skóciában, de kaptunk 100.000 forintnak megfelelő svájci frankot Zürichben. Átlagban el tudunk kérni 30-60.000 ezer forintot koncertenként. Ha ezt az összeget megkapod, már el tudsz lenni: ki tudod fizetni a buszt és talán marad is valami, ha nem is minden esetben.

Melyik volt a legemlékezetesebb bulitok külföldön?

Volt jó pár fantasztikus koncertünk. Belfast volt nagyon jó, meg Dublin. Aztán ott volt a két legnagyobb európai HC fesztivál, ahol közel ezer ember vagy talán több is nézett minket! A csehországi Pilsenben és Belgiumban volt a két hatalmas buli, utóbbi számít Európa első számú underground HC fesztiváljának. Ott is délután 2-3 felé játszhattunk és tele volt a nézőtér, szóval egyszerűen hihetetlen! Így utólag megnéztem a képeket és magam is csodálkoztam, hogy annyian voltak, amennyien. Szóval ezek voltak a legemlékezetesebbek, bár helyenként a kis klubos bulik sokkal személyesebbek. Eindhoven és Zürich volt még nagyon jó - és hát Graz, a második otthonunk! Ott egy, a Jailhouse-nál nem sokkal nagyobb helyre be volt zsúfolva több mint 300 ember, az valami elképesztő élmény volt!

Ezekre a külföldi koncertekre készültök bármilyen írott anyaggal, programfüzetekkel, szórólapokkal, ilyesmivel?

Nem. Az interneten kívül soha semmit nem használtunk. De most, hogy van saját számítógépem, mindenképpen nagyobb promóció lesz a Newborn mögött. Lesz homepage-ünk, január folyamán valószínűleg elkészül. Tehát lesz plusz információ, szeretnénk szórólapozni... Most relatíve könnyű dolgunk volt, mert a Catharsis vonzza a tömegeket külföldön, tehát nagyon sok ember előtt nyílt alkalmunk bemutatkozni. Tulajdonképpen mindig a helyiek szórólapoznak és plakátoznak, de mi is szeretnénk. A nagylemezünk a német Join The Team Player Recordsnál fog kijönni. Mögöttük van egy turnészervező iroda, nekem meg nagyon sok kontaktom van, tehát valószínű, hogy közösen fogjuk csinálni és talán be is fogjuk hirdetni a turnét, bár nem biztos, hogy ez annyit számít, nem látok lényeges különbséget. Úgy gondolom, a "csináld magad" támogatottság mellett van sok ember és minden helyen megtettek mindent, hogy jó legyen a buli.

Nyilván nyelvi problémáid sincsenek a külföldi közönséggel való kommunikáció során...

Én nem kerítek ennek akkora feneket, mi inkább a programra próbálunk koncentrálni. Én is szeretek beszélni és nekünk nagyon fontos a mondanivaló, de inkább más helyen mondjuk el: aki koncert után jön oda és nem érti, azzal bármikor szívesen leülünk és beszélünk róla. Úgy gondolom, ha az ember sokat beszél, az az intenzitás kárára megy. Én se szoktam keveset beszélni, de még mindig a törtrészét annak, amit pl. Brian (Catharsis). Minden városban, ahol esetleg csak kevesen beszélik az angolt, valaki fordít neki. Mondjuk Magyarországon ez a dolog nagyon a visszájára ütött, mert sokan azt hitték, hogy teljesen hülyének nézi az embereket. Pedig tény, hogy nem mindenki beszél angolul és neki fontos, hogy a mondanivalója eljusson a közönséghez, ezért minden helyen van, aki fordít neki. Én angolul, németül és olaszul beszélek, de az angolt szoktam előnyben részesíteni. A többi nyelvet nem használom annyit. Helyenként amúgy én is használtam fordítót.

Azért is érdekes ez a kérdés, mert bizony vannak európai országok, ahol az emberek inkább azt várják el a külfölditől, hogy az ő nyelvükön szóljon hozzájuk és az angolt nem annyira kultiválják...

Igen és ez valahol jó dolog. Egészségtelennek tartom, hogy az emberek pont az angolt részesítik ennyire előnyben. Nevetséges számomra, hogy angolul mindenkinek kell tudnia. A magyar nyelv is gyönyörű és értékes, csak az angolt könyvelték el "A" nemzetközi nyelvként, ami egy hülyeség. Sajnos abszolúte az angol az a nyelv, amelyet a legtöbben beszélnek és emiatt az ember bizonyos szinten csapdába van kényszerítve.

Vannak egyébként magyar szövegeitek?

Nincsenek.

Tehát külföldön se játszotok semmit magyar szöveggel? Akár érdekesség gyanánt...

Nem. Sokszor gondoltunk rá, hogy ezen lehetne változtatni, de majd meglátjuk, hogyan hangzik. Ki tudja, lehet, hogy egyszer ez is meg fog történni.