Elég keveset hallani mostanában rólatok!
R.P.: Januárban készült el egy magunknak szánt felvétel, amin már Orbán Szabolcsot lehet hallani, ő az új basszusgitáros. Az azóta született számokat szeretnénk rögzíteni, és szélesebb körben tolni magunk előtt. A nyarat végigkoncerteztük, nem szűnt meg a zenekar!
Attila neked van kedvenc zenekarod?
A.A.: Annyira nincs. A Staind amit hallgatok, de nem kedvencem csak elég erőteljes zene! Egyébként Faith No More, Mike Patton a kedvencem, akit utánozni nem lehet. Inspirál rendesen, főleg a Fantomas, amiben a faszi olyanokat énekel, hogy az félelmetes!
R.P.: Annál extrémebb zenét én még nem hallottam.
A.A.: Dave Lombardo (ex-Slayer, ma Grip inc.) a dobos.
R.P.: Összegyúrtak mindenféle zenét és olyan kerekedik ki belőle, amit nem is gondolnál.
A.A.: Visszatérve a kérdésre, nem a hangja inspirál, hanem ahogyan énekel.
A demós korszakhoz képest mennyit változik a nagylemez?
R.P.: Alapvetően már a stúdióban is változnak a dalok…
A.A.: Szeretnénk megtartani ezt a nyers hangzást, a steril ehhez a zenéhez abszolút nem illik! A stúdióban persze másképp fog szólni.
Mikorra tervezitek a stúdióba vonulást?
A.A: Én már holnap mennék, ha lehetne!
R.P.: Most még csak tervek vannak, előtte szeretnénk még egy próbahelyi felvételt, aminek jobban neki fogunk ülni.
Attila, zenei múltad a Tridentig nyúlik vissza! Mennyire köti egy Phaidon koncert közönsége a személyedet a Tridenthez?
A.A.: Van még kötődés rendesen. Sőt, olyan is volt, aki szinte kikövetelte, hogy játsszunk még Trident számot. Az igaz, hogy régen játszottuk, a Megöl a hideget, de a zenekar ma már nem erről szól…