Abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem a koncertet megelőző sajtótájékoztatón is, ahol az est két sztárfellépőjét két-két tag képviselte. Érdekes módon mindkét csapatból a gitáros és a billentyűs (azaz Timo Tolkki és Jens Johansson illetve Luca Turilli és Alex Staropoli) állt a sajtó embereinek rendelkezésére.
Milyen a hangulat a turnén és milyen fogadtatásban volt részetek az egyes városokban eddig?
Timo Tolkki: A hangulat óriási, eddig nagyszerűen megy a turné. Mindenütt rengetegen vannak, ez nagyon jó érzés. Ami az egyes városokat illeti, számunkra, azt hiszem, Hamburg volt eddig a legnagyobb...
Jens Johansson: Igen, ott nagyon jó közönségünk volt. Észak-Németországban különösen forró fogadtatásban volt részünk. Kíváncsian várjuk a mai estét is, hiszen mindannyian először játszunk itt Magyarországon. Érdekes lesz...
Milyen módszerek alapján írjátok a dalokat és a dalszövegeket?
Timo Tolkki: Munkamódszerek? Én fogom a gitárt... (nevet) Leülünk és megírjuk a dalokat, ha jön az ihlet. Mindenkinél más és más ez.
Miért vált ki Daniele a Rhapsodyból és ki fog dobolni helyette a mai bulin?
Luca Turilli: Daniele nem fogadta el, hogy mi vagyunk a vezetők a zenekarban. Az új dobost a producerünk, Sasha Paeth találta meg Németországban. Ő Alex Holzwarth, aki a Sieges Evenben játszott azelőtt. Jól jártunk vele, remekül kijövünk egymással.
Mit kell tudnunk a készülőben levő harmadik Rhapsody albumról?
Luca Turilli: Agresszívebb lesz, mint az eddigiek. Megpróbáljuk jobban megosztani a szimfonikus, epikus illetve a heavy metalos elemeket a zenénkben.
Mi a titka annak, hogy mind Finnország, mind Olaszország annyi minőségi bandát adott a világnak az utóbbi időben?
Jens Johansson: Talán az, hogy a srácok látják a honfitárs zenekarokat és azt mondják: "Ezt mi is meg tudjuk csinálni!" Másfelől a mi országaink között szinte nem is léteznek határok, nyugodtan létrejöhetnek olyan zenekarok, ahol a tagok különböző országokból valók, hogy mint egy nagy és boldog család legyenek együtt! (nevet)
Van-e valamilyen tanácsotok egy olyan elmaradottabb ország zenekarai számára, mint amilyen pl. Mao. is? Hogyan tudnának ezek a kisebb csapatok kitörni, nevet szerezni maguknak a világban?
Jens Johansson: Küzdeniük kell, folyamatosan csinálni a dolgokat, ez az egyetlen lehetőség. Sajnos, ez kemény meló, itt nincsenek könnyebb, rövidebb utak. És nagy szerencse is kell az ilyesmihez.
Timo, miről szól majd az a könyv, amely a szólólemezeddel együtt fog megjelenni a project részeként?
Timo Tolkki: Nem tudom, csak nekiülök írni és meglátom, mi sül ki belőle. Sok minden lehetséges: szó eshet spirituális dolgokról, önéletrajzi elemek is felbukkanhatnak... Számomra olyan, mint egy álom, hogy kiadhatom ezt a könyvet a CD mellett.
Milyen a viszony a Rhapsody és a többi olasz együttes között?
Luca Turilli: Baromi szar. Tényleg nagyon szar. Sok zenekar és újságíró - nem mindenki, mert nem akarok általánosítani - utál minket. Sokan féltékenyek ránk, ami tipikus olasz mentalitás. Külföldön teljesen más a helyzet. Olaszországban számos kis csapat van, amely nem ad el mondjuk tízezer CD-nél többet és ezek közül irigykednek egy csomóan. A bandák fantasztikusak, pl. ott az Eldritch, ők nagyon jó barátaink, de vannak bizonyos újságírók és társaik, egy csomó ilyen maffiózó, akik állandóan keresztbe tesznek nekünk, rossz fényben tüntetnek fel minket.
Az európai rajongók számára bosszantó, hogy a japán CD-ken mindig vannak sehol másutt nem hallható bónusznóták. Mit gondoltok erről?
Jens Johansson: Erről a japánoknak lehet panaszkodni, az ő hibájuk... Az a gond, hogy a japán CD-k rendkívül drágák, a japánok nagyon félnek az import CD-ktől, ezért van szükségük ezekre a bónuszdalokra. Nem ok nélkül csinálják ezt és nem is igazán tudunk mit tenni ez ellen. Nehéz ügy...
Divatos lett, hogy metal zenekarok metal, rock vagy éppen disco nótákat dolgoznak fel. Mi a véleményetek a feldolgozásokról?
Jens Johansson: Számomra akkor érdekes az ilyesmi, ha az adott feldolgozás eltér az eredetitől. Ha csupán annak lemásolásáról van szó, akkor az a feldolgozás talán nem is való a CD-re, inkább csak mint bónusz, egyfajta különlegesség. Amúgy nincs se pozitív, se negatív véleményem a dologról.
Timo Tolkki: Mostanában egyre-másra jönnek ki mindenféle tribute albumok. Viccelődtünk is azzal, mi jöhet legközelebb, talán egy ABBA tribute album? Szerintem az egésznek már inkább a pénzcsinálás a lényege a lemezcég részéről, mint az igazi tiszteletadás.
Várható-e dal a következő Rhapsody lemezről a koncerten?
Luca Turilli: Nem játszunk új számot. Maradjon valami meglepetés is. Először inkább megtanuljuk az új dalokat, aztán felvesszük a stúdióban, ahol még az utolsó pillanatokban is módosíthatunk rajtuk.
Hogyan jött létre a kapcsolat a Stratovarius és az Infinite album borítóját megalkotó Derek Riggs között?
Timo Tolkki: Telefonon! (nevet) Egyszerű elérni, lemezborítókat készít, így felhívtam, ennyi. Nagyon könnyű volt vele dolgozni. Azt hiszem, örült, hogy valami olyat csinálhatott, amiben nincsenek szörnyek... (Riggs elsősorban Iron Maiden borítók révén vált ismertté - T.V.)
Ezzel nagyjából ki is merítettük a mintegy félóra alatt felvetett legérdekesebb témákat a két zenekarral kapcsolatban. Ezenkívül Luca és Alex még hosszasan taglalta az olasz metal színtér ügyes-bajos dolgait, de szó esett a zeneiparról is általában (mindannyian feltűnően tájékozottnak bizonyultak a világ CD-piacait, a különböző országokban érvényes árakat illetően). Hallhattunk továbbá Timo (az ő albumán Jens tesója, Anders Johansson dobol majd, énekesként pedig Michael Kiske és az Edguy-ból Tobias került szóba, de maga Timo is fog énekelni pár dalban) Alex (Luca és Fabio után ő a harmadik Rhapsody-tag, aki önállóan is lemezt készül megjelentetni) szólóprojectjének tervéről vagy éppen arról a spanyol kiadású Helloween-tribute albumról, amelyen Luca Turilli szólóban az I'm Alive, a Rhapsody pedig a Guardians átiratával lesz hallható. Nos, maradt még valakinek kérdése?!
