Shock!

A hazai modern, dallamos metálzene rajongóinak aligha kell bemutatni a Szegedről hosszú vándorútjára indult, az underground kötött pályáján fontolva haladó Salvus zenekart. Az utóbbi években nevük hallatán – leginkább a két legutóbbi lemezüknek köszönhetően – a színtéren (és valamelyest azon túl) egyre többen kapják fel a fejüket, noha nem számítanak kifejezetten termékeny, vagy sokat koncertező csapatnak. Az Irtás albumról, a dalszövegírás rejtelmeiről, a streamkoncertek nyújtotta élményekről, illetve hogy mennyire is sikerült fogós zenéjükkel szélesebb közönséget elérniük, arról Pötörke Zoltán énekes/basszusgitáros és Erdélyi Péter gitáros mesélt.

Nemrég lett kétéves a legutóbbi Salvus-nagylemez, az Irtás, melyről a zenei szaksajtó egyöntetűen pozitívan nyilatkozott, én legalábbis csak elismerő kritikákkal találkoztam. Az akkor megjelent, veletek készült interjúkból az jött le, hogy ti is elégedettek vagytok a végeredménnyel. Most, ennyi idő távlatából, milyennek értékelitek az Irtás lemezt?

Pötörke Zoltán: Én teljesen elégedett vagyok vele. Nyilván mindig az aktuális dolgaira mondja az ember, hogy a legjobb, de úgy gondolom, hogy ezeket a modern, fogós melódiákkal operáló megoldásokat kimaxoltuk ezen az albumon. Mind hangzásában, mind koncepciójában, beleértve a zeneiséget és a szövegvilág minőségét is, egy tök jó lemez lett. Őszintén szólva, nehéz is innen továbbindulni.

Netán túl magasra tettétek a lécet az Irtással?

P.Z.: Igen, így érzem. Sokat agyalok azon, hogy merre tovább. Persze, vannak már ötleteink, nem kell aggódni.

Erdélyi Péter: Abszolút osztom Zoli véleményét. Én ugye a Salvus eddigi történetének felénél a csatlakoztam, két LP és egy EP megalkotásában vettem részt, de szerintem is ez lett a Salvus-diszkográfia legerősebb és legegységesebb anyaga. Zeneileg és szövegileg is a legütősebb! Ha meg a dalok komplexitását nézzük, akkor egyértelműen kiemelkedik az Irtás. Mindemellett – és akkor jöjjön egy igazi klisé – ez a legfogósabb albumunk.

A keményebb részek még keményebbek, a dallamosabb részek még dallamosabbak lettek?

E.P.: Így van! Pontosan.

Egyetértek. Zeneileg és szövegileg is abszolút etalon, de ha a lemez promócióját nézzük, akkor is minden a várakozásoknak megfelelően alakult? Azzal együtt természetesen, hogy a 2020-as év minden zeneipari szereplő számára kiemelt megterhelést jelentett.

P.Z.: Ez egy elég összetett sztori. Egy csomó portálon az úgynevezett szakma szokta felemlegetni, hogy egyike vagyunk azon bandáknak, akik méltatlanul alulértékelt pozícióban vannak a hazai palettán. Úgy érzem, ebből a lemezből – kizárólag népszerűsítési oldalról nézve – többet is ki lehetett volna hozni. Pont benne voltunk egy klubturné szervezésében, lettek volna olyan állomások, amik nagyon ígéretesnek tűntek, de ugye 2020 márciusa után jött a roló...

E.P.: Bizony, a tavaszi turnét pedig követte volna egy mozgalmas nyár. Ezek közül kiemelendő a Rockmaraton, ott a nagyszínpadon kaptunk lehetőséget.

Ha jól emlékszem, korábban sátorban zúztatok a dunaújvárosi fesztiválon. Ez akkor előrelépésnek mondható, nem?

P.Z.: Egyértelműen. Ehhez még hozzájön az is, hogy a Rockmaratonon elég régen játszottunk. Nagyon jó emlékeink vannak a legutóbbi kiruccanásról: magas nézőszám, remek hangosítás, hatalmas buli. Király volt!

E.P.: Ráadásul mindezt szombat délután négy órai kezdéssel sikerült összehozni. Első zenekar voltunk, de megdörrent a sátor! Nem is számítottunk ilyen hangos fogadtatásra. Kábé a sátor háromnegyedét megtöltöttük, szóval szép számmal összegyűlt a nézősereg. Az is látszott, hogy sokan tényleg ránk jöttek, nem csak úgy másnaposan arra tévedtek.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért, melyik évben is járunk?

E.P.: 2017-ben. Azt követően nem is játszottunk a fesztiválon, ezért is vártuk már nagyon a bulit. Abban az évben jött ki az Erdő című dalunk is.

Ezek után egy nagyszínpados nyitó időpont mindenképpen látványos elmozdulásnak mondható. Emlékszem, úgy hat évvel ezelőtt az Apey and the Pea-t egy kisebb sátorban láttam a Rockmaratonon, aztán két-három évre rá már a nagyszínpadot szántották fel.

P.Z.: Mi is láttuk ebben a potenciált, és örültünk is neki. Azért nincs olyan sok hazai fesztivál, ami a rock-metál színtér underground szereplőinek – beleértve minket is – komolyabb teret enged. Sajnos a fesztivál elmaradt, ahogy minden más zenei rendezvény is a tavalyi évben.

E.P.: Klubszinten azért volt némi mozgolódás, még 2019-től kezdődően. A belvárosi Szimplában, a Szimplarocks néven futó eseménysorozat keretein belül, zúztunk egy nagyot. Volt még a Prog Camp, ami egy családiasabb parti, azt mindig is szerettük. Aztán pár pesti koncert itt-ott, meg Dani (Szabó Dániel, ex-Salvus-tag, a Divided gitárosa – F.Z.) búcsúbulija Békéscsabán. Na, az a koncertünk is nagyon jól sikerült. A klubbulik tekintetében nem volt megállás 2020 elején sem: a Dürerben az Asphalt Horsemennel közösen szépen megtöltöttük a középtermet. A többit már mindenki tudja: turné off, némi fájdalomdíjként őszi klubbulik korlátozott nézőszámmal.

P.Z.: Az őszi etapban az At Night I Flyjal is jót muzsikáltunk a Robotban, az a buli is baromi jól sikerült.

Ezek szerint az Irtás kedvező fogadtatása elindított valamit, de a világméretű pandémia keresztülhúzta a számításokat?

P.Z.: Ezt így utólag nem tudjuk megmondani, de nem is nagyon érdemes ezen agyalni.

E.P.: Fogalmazzunk úgy, hogy bizakodóak voltunk a jövőt illetően, a jelek egyértelműen arra mutattak.

A Dal 2019 tévéműsorban való szereplésetek is erre enged következtetni.

E.P.: Igen, példaként említhetjük azt is, bár arról már mindent elmondtunk. Nem is tudom, mennyire tudjuk felvenni a fonalat ott, ahol elejtettük. A jelenlegi helyzet nem igazán kedvez a tervezhetőségnek. Azt legalább már tudjuk, hogy lehet majd zenés-táncos rendezvényeket tartani.

P.Z.: Azért az nem titok, hogy a Rockmaraton be van tervezve júliusra. A pótlás adott, bár persze ki tudja, mi lesz, emellett az elmaradt vidéki koncertjeinket is tervezzük pótolni. Szóval terv az van, bízunk benne, hogy 2021 ősze ott folytatódik, ahol tavaly márciusban abbamaradt.

Több lemezetek elkészülte után rendre jött egy tagcsere. Az Irtás sem úszta meg a személyi változást. Szabó Danit egy szintén sokat látott és hallott veterán váltotta.

P.Z.: Bizony, a sors egy másik ismert underground arccal hozott össze minket. Kemencei Balázs, a Stonedirt, a Wall Of Sleep és az AMD gitárosa foglalta el a megüresedett pozíciót.

E.P.: Egyébként a Stonedirt a saját bandája. Dani, tavalyelőtt decemberben mondta, hogy az évet szépen lezárja a Salvusban, és a következő évben már nem tart velünk. Voltak már lekötött koncertjeink, ahol már kellett az ember, így aztán pár hónap alatt felhajtottunk egy új gitármágust. Nekem fontos volt, hogy olyan rutinos gitárosra essen a választás, akinek ott van a kezében a thrash, meg tud szólózni is. Azt eleve kizártuk, hogy valaki csak ritmusozni jöjjön hozzánk. Balázst meg érdekelte a dolog, és nem is nagyon tökölt a válasszal.

És lett még egy zenekar a tarsolyában.

P.Z.: Nála sokat nyomott a latba, hogy korábbról már mindenkit ismert. Engem csak látásból, pár közös koncertet megéltünk a Stonedirttel, Gerivel (Kiss Gergely, a Salvus dobosa – F.Z.) viszont zenélt korábban, Petyával meg ezer éve ismerik egymást. Meghallgatta a számokat, az Irtás-féle vonal teljesen bejött neki. Pár bulija már volt velünk, úgyhogy elmondhatjuk, hogy bevált.

Az Irtásra visszatérve, ha jól láttam, a YouTube lejátszási lista szerint a legnépszerűbb dalotok a korongon is fellelhető Erdő.

P.Z.: A Salvus történetének legnézettebb videója. Közel százezres megtekintést tudhat magáénak. A lemez egyik legmeghatározóbb darabja, rádiókban is lehetett hallani.

A Rock FM viszont egy idő után kivette a rotációból. Mi volt ennek az oka?

E.P.: Ez egy érdekes történet. Készítettek velünk nem is egy, hanem mindjárt két interjút is. A második beszélgetéshez elküldtünk egy ötszámos dalcsokrot, benne két friss nótával. Az Áruló elhangzott, az Erdő pedig kimaradt. Persze, alapvetően nem lett volna fura, ha időhiány miatt nem játsszák le, de egy régebbi tétel ment le helyette, noha az Erdő rövid idő alatt a legnézettebb dalunkká vált. Kicsit értetlenül álltunk a helyzet előtt, ettől függetlenül örültünk a lehetőségnek.

P.Z.: Nyilvánvalóan a dal témaválasztása olyan, ami nem feltétlenül nyeri el mindenkinek a tetszését. Lehetséges, hogy nem mindenki tud vele azonosulni, de mi szerettük volna bebizonyítani, hogy igenis sokan vannak, akik könnyedén magukénak érzik a mondanivalót. Anélkül, hogy mélyebb tartalmi elemzésbe kezdenék, leginkább az a bizonyos mindenen kívüliség árad a szövegből. Főleg a fiatalabb generáció tagjai váltak egyre szkeptikusabbá. Látszik, hogy nem feltétlenül kérnek azokból a régi beidegződésekből, amik a mai napig jellemzik a jelenlegi társadalmi-politikai viszonyokat.

Mondjuk direkt utalást nem tartalmaz a szöveg, áthallások meg vannak benne.

E.P.: Mindenesetre a Rock FM sajnos már megszűnt, pont akkor, amikor a Barát című dalunk szárnyra kapott A Dal műsornak köszönhetően. Azt rendszeresen játszották a műsor megszűnéséig.

P.Z.: Az a dal senkit sem bánt, rádióbarát, ha úgy tetszik.

Zoli, említetted, hogy talán többet lehetett volna kihozni az Irtásból. Tervezitek még pörgetni a lemezt, vagy inkább az új anyagra fókuszáltok? Volt olyan terv, hogy a Barát után még egy klip elkészül...

P.Z.: Igen, volt ilyen tervünk, a Szakadék köztünkre esett a választás, de most már úgy érzem, túl sok idő telt el.

Durván négyévente készül Salvus-nagylemez.

P.Z.: Szeretném sűrűbben, de nem feltétlenül rajtam múlik.

Az igényességet, a mély gondolatiságot rendre megemlítik a dalszövegeid kapcsán, látszik, hogy sokat is dolgozol a sorokon. Nekem például a Méltatlanok jutalma kezdősora, a „Fegyvert, fecskendőt" hallatán egyből Szabó Lőrinc „Mérget, revolvert"  költeménye ugrott be. Szoktál szépirodalomból ihletet meríteni? Nekem úgy tűnik, nem veted meg ezt a vonalat.

P.Z.: Igazából mostanában nem szoktam verseket olvasni. Pilinszky, Ady, József Attila... a költőóriások még középiskolából megmaradtak. Néha persze előveszem őket, meg gondolok azokra a versekre, de kifejezetten lírát nem szoktam olvasni. A kortársakat meg nem is nagyon ismerem. Megtisztelő, hogy líraiságot fedezel fel benne, meg hogy van benne némi költészet, de én vért izzadok a szövegíráskor. Nekem ez nem úgy jön, mint Adynál, aki megrendelésre is le tudott szállítani költeményeket.

De gondolom, nem is iszol meg naponta másfél liter bort, mikor alábbhagy az alkotói kedv, ahogy ez Adynál elő-előfordult.

E.P.: Meg konyakot se nagyon tolsz reggelire.

P.Z.: Nem az én világom. József Attila írta Ars Poeticájában: „Költő vagyok – mit érdekelne a költészet maga?" Nem foglalkozott mások dolgaival, hanem jött belőle az a rengeteg ötlet és kiírta magából. Persze született tehetségről van szó... Szerintem nem is lehet ezt igazából tanulni. Vagy jön belőled, vagy küzdesz vele mint én, hogy évek alatt írsz tíz dalszöveget. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy az ember állítson egy mércét, amit minden alkotói folyamat során meg kell ugrania. Azért is küzdök annyit a dalszövegekkel, mert egyszerűen nem tudnék úgy színpadra állni, hogy azt érezzem, hogy az a dalszöveg, amit éneklek, nem vállalható. Van egy szint, ami alá nem szeretnék menni.

Az első strófák, sorok azért zsigerből jönnek, jól sejtem?

P.Z.: Az alapötlet, amiből megszületik egy dal, az intuíció. Beugranak metaforák, képek egy témával kapcsolatban, majd abból születik két sor. Aztán hónapok után meg lesz belőle még egy pár. Ebből a szempontból van benne egy spontaneitás. Nem tudok úgy leülni, hogy akkor most például írok egy dalt a környezetvédelemről, és ugyanígy határidőre sem tudok alkotni.

Az Irtás topikot ezennel lezártuk. A szemfülesek már észrevehették, hogy a háttérben készülnek, pontosabban készülhetnek az új dalok. Dolgoztok a következő lemezanyagon?

P.Z.: Keményen demózgatunk, mindenkinek megvan otthon a technikai háttere és kellő tudása. Volt, hogy próbálni se tudtunk lemenni az esti nyolc órai korlátozások miatt. A szövegekkel haladtam a legtöbbet, majdnem egy nagylemeznyi anyag állt össze. Elkészült kábé öt-hat dalvázlat, amit fel kéne építeni. Ehhez kellenének a soha rá nem érő gitárosok. Petinél kell az az ihletett állapot.

E.P.: Hogy téged idézzelek: intuíció kell.

P.Z.: Ha viszont egyszer előjön, tök jó dolog sül ki belőle... Szóval haladunk, haladunk, a magunk lassú tempójában. Két dal tulajdonképpen készen van. És van még kettő, amiket a próbákon fogunk egybegyúrni. Két videóklipet is tervezünk forgatni még a lemez megjelenése előtt.

E.P.: Az egyiket szinte biztos, hogy idén meg tudjuk osztani a nagyérdeművel. Teljesen feljátszottuk a nótát, csak a keverés hiányzik. Optimistán szemlélve, még a nyár végére el is készülhet, de legrosszabb esetben ősszel már biztosan meglesz.

P.Z.: Aki volt az őszi koncerteken, hallhatott még egy másik új dalt. Az is késznek mondható, persze itt-ott még csiszolgatjuk.

A zenekari tagság teljes, a dalok íródnak, és ha az eddigieket vesszük alapul, akkor 2023-ra megjelenhet az új Salvus-anyag?

P.Z.: Szeretném hamarabb, bár persze ez sok mindentől függ. Nekünk ugye a zenelés nem a megélhetésünk. Úgy haladunk, ahogy tudunk.

Említettétek, hogy adtatok négy-öt hagyományos koncertet a közönség részvételével együtt a tavalyi évben, de volt egy-két speciális buli is közönség nélkül. Az A38-on és a Schrotify szervezésében úgynevezett streamkoncerteket adtatok. Milyen volt headbangelő rajongók hada nélkül élőben játszani?

E.P.: A Schrott Peti (Schrott Péter, a Schrotify Streaming Studio vezetője – F.Z.) által szervezett buli interaktív jellegéből fakadóan megvolt az a plusz érzés, hogy ezt a műsort tényleg nézik a monitor túloldalán. Feelingre ezt éreztük erősebbnek.

P.Z.: Előbb volt az A38-as buli, később meg a Schroti-féle megmozdulás. A hajós bulira elég sokat készültünk, és szerintem tök jól sikerült. Mivel tudtuk, hogy nem lesz közönség, nagyon ráfeküdtünk az egész produkcióra, hogy nagyot szóljon a műsor. Pont beszéltük a többiekkel, hogy annyira kezünkben volt a metál, hogy utána kellett volna egy buli a közönséggel együtt, az biztos marha jó lett volna. Kicsit furcsa lesz visszarázódni a koncertezésbe, amit már nagyon várunk persze, de azért sok idő telt el. Nálunk hosszabb kihagyások után mindig el kell telnie néhány koncertnek, hogy mindenki azt érezze a zenekarban: igen, most élőben is jók vagyunk.

E.P.: Tavaly decemberben volt az A38-as felvétel, rá egy hónapra le is ment a tévében. Utána meg volt a Schrotify-buli. Az, mondhatni, egy kötetlen parti volt, néhány nótát eltoltunk, utána meg kaptunk kérdéseket azoktól, akik követték az élő felvételt. Ment a zúzás után a sztorizgatás, tényleg jól esett. Mindenkinek adott egy felszabadultság-érzetet, hogy végre a közönséggel is kapcsolatban lehetünk valamilyen formában. Az A38-nak volt egy fura hangulata. Emlékszem, az utolsó három dalra engedtem el magam. Olyan érzésem volt, hogy nem jó, pedig a felvételen szépen megdörrentünk, de ugye az azonnali feedbackhez hozzászokott koncerténünknek meglehetősen szokatlan volt ez a helyzet. Élményre talán olyan volt, mint egy videóklip-forgatás. Kicsit talán stresszes volt a sztori, de visszanézve a felvételt, nagyon büszkék vagyunk a végeredményre.

Zoli, te is ilyen felemás érzésekkel élted meg a koncertet?

P.Z.: Bennem is volt egy adag feszültség, hogy meg kell felelni, nem lehet kamuzni. Viszont mindenki nagyon segítőkész volt velünk. Olyan technikai stáb állt rendelkezésre, meg olyan feltételek, amik számunkra ritkán elérhetőek. Élvezet így játszani! Mindent jól hallasz, minden frankón be van állítva, csak neked dolgoznak, nem sürget az idő. Kicsit megéltük, hogy milyen is egy nagy zenekar helyében lenni.

E.P.: No meg egy király koncertanyaggal is gazdagabb lett a Salvus. Ez azért sem elhanyagolható dolog számunkra, mert sosem volt igazán jól megszólaló koncertfelvételünk. Nem is tudom, kell-e nekünk még házalni, de ezt promócióra is könnyedén fel tudjuk használni.

Ha már a promózást szóba hoztad, nem tudom kikerülni a sokat feltett kérdést. Számomra az jön le, hogy a DIY-vonal elkötelezett hívei vagytok, de bizonyos helyzetekben biztos könnyebb dolga van azoknak, akik mögött ott áll egy teljes zenekari stáb. Sosem merült fel bennetek egy profi, úgyszólván csak erre szakosodott menedzsment alkalmazása?

P.Z.: Nem igazán gondolkodtunk ebben. Régebben, öt-hat évvel ezelőtt volt egy-két kósza próbálkozás, de leginkább amolyan kóklerekbe futottunk bele. Nálunk inkább az a helyzet, hogy van egy-két zenei körökben mozgolódó arc, aki támogatja a munkánkat. Ezek közül kiemelném Németi Tamást, ősrégi cimboránkat, aki sokat segít a klubos bookingban, illetve Kovács Tak Pétert, a Powerground Management motorját. Péter segített nekünk többek között a Rockmaratonnál is.

A Powerground Management foglalkozik többek között a Cadaveresszel meg a Watch My Dyinggal is.

E.P.: Így van. Péter mindig is totál segítőkész volt velünk, viszont annyi zenekar van már nála, hogy minket nem is vállalt be. Tök őszintén, jelenleg nem tudok olyan személyt vagy menedzsmentirodát mondani, aki a mi szintünkön visz zenekarokat. Azt is hozzá kell tenni, hogy ez inkább úgy működik, hogy nem te keresed meg ezeket a menedzsereket, hanem inkább ők veszik fel veled a kapcsolatot. Természetesen akkor, ha látják benned a potenciált, aminek leginkább az az indikátora, hogy mekkora közönséget tudsz megszólítani, vannak-e kétszázan-négyszázan a koncertjeiden. Akkor már ők fognak lógni rajtad, és nem te loholsz utánuk. Mondjuk megértem, hogy a Salvus jelenlegi pozíciójában nem akarnak velünk foglalkozni, jelenleg nem termelünk annyi nézőszámot, hogy egy menedzsmentnek száz százalékosan megérje, amellett persze, hogy az egész nekünk is oké legyen. Röviden felvázolva a helyzetet, ezért van a DIY.

És az sem lenne működőképes verzió, hogy egy-egy részfeladatot, vagy feladatcsomagot valakinek átadnátok?

E.P.: Azt mondjuk imádnám.

P.Z.: Visszatérve a fesztiválokra: szerintem nincs olyan sok hazai fesztivál, amely a mi közönségünket célozza.

Én kapásból tudtok legalább kettőt mondani, ráadásul olyanokat, ahol talán még nem is játszottatok. Az egyik az esztergomi SportalSHOW fesztivál.

E.P.: Oda is mentünk volna tavaly tavasszal.

Akkor ráéreztem. Emlékszem, Szénégető Ricsi, a fesztivál szervezője anno az egekig magasztalta az Irtás albumot. És akkor megyek tovább, szerintem a székesfehérvári FEZEN fellépői között is simán elférne a Salvus.

P.Z.: Amiben még gondolkodunk, az a külföldi zenekarok előtti fellépés. Ezzel nyilván nem vagyunk egyedül, de van jó pár nevesebb külföldi zenekar, akihez stílusilag könnyen hozzá lehet passzintani a Salvust. Mostanában az ilyen produkciók is csomagban érkeznek, azaz hoznak magukkal két-három zenekart, úgyhogy sajnos ezen a pályán sem indulunk a legjobb esélyekkel. Ilyen nevekre gondolok, mint például az Evergrey. Próbáltuk az In Flamest is megcsípni, de ugye az az esemény is csúszik. Mindenesetre erre a vonalra is próbálunk majd ráfeküdni a jövőben.

E.P.: Kis túlzással odaférnénk egy Paradise Lost elé is, pedig a dark vonal nem áll hozzánk közel, de egy csomó olyan dalunk van, ami hangulatilag hozza a Lost-féle érzést. Sőt, szerintem egy Amorphis is simán összeköthető Salvusszal. Vagy mondjuk egy dallamosabb rockzenekarral is el tudjuk képzelni magunkat, mint a Shinedown. Az álomkategória meg az Alter Bridge lenne.

Azért arról se feledkezzünk meg, hogy idén már a huszadik életévébe lépett a Salvus. Nyilván ebben a nem mindennapi helyzetben több mint kihívás bármit is tervezni, de készültök valamivel a jubileumi évben?

P.Z.: A tizenöt éves fennállásunkat a Showbarlangban ünnepeltük, méghozzá úgy, hogy az addigi összes Salvus-tag megfordult a színpadon. Különböző korszakokra bontottunk a műsort, nagyjából ugyanezt képzelem el a kerek évforduló alkalmával is. Szépen végigmenni a Salvus repertoáron egy monstre koncert keretei között. Egy ilyet mindenképpen tervezünk.

E.P.: Az időpont meg a helyszín okoz fejtörést. Nem nagyon tudni, mi lesz a klubokkal. Nagyon sok történés tett keresztbe a komplett zenei világnak. Oké, a nagy helyszínek megmaradnak, ott azért van tőke. Reméljük, hogy a Dürer Kert az új, budai helyszínen is népszerű lesz, és hamar beindul a szekér, mert ahogy rengeteg bandának, úgy nekünk is az volt a terepünk. Szerencsére vannak helyek, amik számunkra is abszolút beváltak. A Robotot nagyon szeretjük, az Instant is frankó, az ottani akusztikus buliról is nagyon szép emlékeink vannak.

Akkor van tervetek az újraindulásra, pozitívan tekintetek a jövőbe?

P.Z.: Persze, ez nem is kérdés. Hozzáteszem, nem kergetek hiú ábrándokat. A Salvus egy húszéves zenekar, a pozícióját tekintve megelégszem ezzel a szinttel is. Addig szeretném csinálni, amíg élvezem, amíg örömet okoz. Nem akarok már azon görcsölni, hogy miért nem vagyunk sikeresebbek. Ezer más banda is ugyanebben a cipőben jár, mint mi. Rengeteg mindent megéltünk már a megalakulás óta, szeretjük csinálni, nem kell túlgondolni. Szépen készülnek az új dalok, reméljük, hamarosan koncertek is lesznek, és akkor az élő zenére éhes közönségünket is be tudjuk már mozgatni.

Zoli, a legutóbbi Shock!-miniinterjúban az Istenféltő című nótát választottad mint egy olyan dalt, ami kellőképpen jellemzi a Salvus világát. Ezúttal mondj kérlek, egy meghatározó Salvus-sort, ha már előbb egy kicsit belemerültünk a dalszövegekbe.

P.Z.: Akkor most egy régebbi dalt választok, az Önharckép lemezünkről. Legyen a Nem volt hiába refrénje, mely így szól: „Áldozat nem volt hiába / Aki a karodon ült ma már tudja / A kényszerűség rabja / Szabadságát másnak tartogatja".

Fotó: Kiss-Bordács Anikó