A floridai Savatage budapesti koncertje életem egyik meghatározó élménye volt! Akkor, 1997-ben csak remélni tudtam, hogy az élmény (legalább) egyszer még megismétlődik, azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy bármilyen formában interjút készíthetek a valakivel a csapatból.
Most mindkettő megvalósult! A buliról másutt részletesen is olvashattok, beszélgetőpartnerem pedig Chris Caffery gitáros volt. Kell-e mondanom, azt sem bántam, hogy az eseményre Bécsben került sor. Persze, nem lett volna hátrány, ha Budapesten láthatom viszont az azóta rendesen megújult Savát, de ahogy Chris elmondta:
A The Wake Of Magellan turnéja elkerülte Görögországot, pedig az az egyik kedvenc helyünk. Nem vagyok turnészervező, úgyhogy lövésem sincs, miért nem jönnek össze bizonyos dolgok. Szó sincs arról, hogy nem szerettünk volna Magyarországon játszani, de hozzátok hasonlóan számos más ország is kimaradt a szórásból ezúttal.
Mennyiben módosult a Savatage "menetrend" 2001. szeptember 11-e után? Eredetileg ez a turné tavaly novemberben zajlott volna le.
Igen, novemberben. Nos, azért határoztunk így, mert... Jártál valaha New Yorkban?
Nem.
Hát, ha el tudnád képzelni, mekkora pusztítás ment ott végbe!.. Minden amerikait sokkhatásként értek az események, mi pedig úgy döntöttünk, áttesszük a turnét mostanra, addig meg talán kiderül, mi történik majd ezután a világban. Senki nem tudhatta, hogy mi lesz és ki áll a dolog mögött, hogy nem történik-e ismét valami hasonló... Szóval már csak a családunk és a barátaink miatt is úgy döntöttünk, inkább otthon maradunk, amíg rendeződik a helyzet. Az egész három héttel a turné kezdete előtt történt...
Hogyan alakulnak a terveitek erre az évre?
Később talán még visszajövünk néhány fesztiválra, de amit igazán meg szeretnénk csinálni, az a következő stúdióalbum.
Mennyire vált be az új Sava-felállás illetve a Poets And Madmen album?
Úgy néz ki, minden a legnagyobb rendben van. Ha ma este meglátod a zenekart élőben, számodra is világosabb lesz, mennyire működik az új felállás, eddig mindenesetre jól alakulnak a dolgok. Tudod, ha egyszerre két ember is kiszáll egy csapatból, az elég zűrös, mostanra azonban az emberek kezdik már elfogadni az új felállást olyannak, amilyen.
Megvan még a kapcsolat a volt tagokkal?
Allel (Al Pitrelli, ma a Megadeth gitárosa) állandóan dumálunk, Zakkel (Zak Stevens ex-énekes) viszont a kilépése óta nem beszéltem. Zak minden kapcsolatot megszakított velünk azóta.
Úgy tudom, ti 1990-ben már turnéztatok itt Európában a Vicious Rumors-szal.
Így van, előtte '90-ben pedig az Államokban nyomtuk együtt. Nagyon jó barátság van a két csapat között.
Hogyan látod az amerikai power metal színtér jelenlegi helyzetét?
Ez az adott helytől függ. Az irányzatok változtak sokat a metal műfajon belül, amúgy a heavy metal albumok jó eladási mutatókat produkálnak Amerikában.
Egyetértesz azzal, ha azt mondom, ti vagytok a műfaj nagy túlélői a Vicious Rumors-szal és persze a többi, ma is aktív amerikai power bandával együtt? Megmaradtatok underground státusban, de mindent túléltek!..
Így van, de ebben hatalmas szerepe van a rajongóknak is, akiknek az életében ez a zene ennyire fontos.
Mennyire veszed ki a részedet a dalszerzésből?
A legutóbbi lemezen elég sokat dolgoztam együtt Jonnal, a tizenegy nótából kilencben van benne a kezem. Azt hiszem, egyik albumról a másikra egyre nagyobb rész jut nekem, mivel Paulnak (Paul O'Neill producer) és Jonnak kényelmes velem dolgozni, ahogy nekem is velük.
Ha jól emlékszem, a Poets... album eredeti koncepciója az lett volna, hogy Jon és Zak nagyjából fele-fele alapon osztozik a számokon.
Ez igaz, volt is néhány nóta, amelyeket Zaknek kellett volna felénekelnie, ő azonban nem is közölte velünk, akar-e szerepelni a lemezen vagy sem. Meglepő húzás volt tőle...
A következő albumon megvalósítjátok a Poets...-re tervezett koncepciót?
Igen, feltétlenül. Legközelebb valóban Joné lesz a dalok fele, a másik felét pedig Dam (Damond Jiniya) énekli majd.
Tényleg, hogyan találtátok meg az új énekest?
Ugyanaz a régi barátom mutatott be minket Damnek, aki Zakkel is összehozott minket, szóval mázlink volt ilyen téren.
Mit tudsz Jonnak a Savatage-on kívüli elfoglaltságáról? Ott van ugye a Trans-Siberian Orchestra, és olyasmit is olvastam egy régebbi interjúban, hogy Jon rockoperát írt a Romanov dinasztiáról...
Dolgozunk rajta. A Trans-Siberian Orchestrával valószínűleg ezt a Romanov sztorit is feljátsszuk majd. Ez a projekt - vagyis beszéljünk inkább zenekarról - elképesztően sikeres Amerikában! Tavaly novembertől decemberig lezavartunk egy hat hetes TSO-turnét, méghozzá headlinerként és arénákban, vagyis 7-8 ezer ember előtt. Már az első TSO-albumból is hihetetlen mennyiség fogyott az Államokban. Jon ezen kívül szólólemezt is készít majd és Jack Frostnak is van egy bandája, a Seven Witches. Én talán még ebben az évben az Overkilles Blitz-el csinálok valamit. Már fel is vettünk együtt ezt-azt, jó kis zúzós zene lesz...
Mi ihlette a Poets... album szövegi koncepcióját, történetét?
Paul hozakodott elő ezzel a dologgal, mi eredetileg nem konceptanyagban gondolkodtunk, hiszen előzőleg már kettőt is csináltunk zsinórban. Talán hülyén hangzik, de azt gondolom, nem így kellett volna ennek elsülnie, mivel a koncepció még meg sem volt, amikor a zenét megírtuk és felvettük. Szóval jó a történet, de nem tudom, valóban tökéletesen passzol-e a zenéhez. Az egész tehát Paul agyából pattant ki. Kezdetben csak szövegötletei voltak és azokból állt össze apránként, menet közben a sztori. De legközelebb már tényleg nem szeretnék konceptalbumot csinálni. Inkább olyasmi lesz a következő lemez, mint a régebbi anyagok voltak...
A Commissar nótának nincs valami köze Jon rockoperájához?
Nincs, az a dal inkább Paul O'Neill háború-mániájából ered! (nevet) Paul rengeteg ilyen témájú tanulmányt olvas.
A Dead Winter Dead album témáját az 1990-es évek jugoszláviai fegyveres konfliktusai adták. Lehet, hogy túl nyilvánvaló, de el tudod képzelni, hogy esetleg szeptember 11-e adja majd egy következő Sava-konceptalbum alapját?
Nem is tudom. Azok a támadások annyira szörnyűek voltak! Rengeteg helyen dúlnak háborúk, de ez annyira ördögi volt, szóval nem igazán szeretnék dicshimnuszokat zengedezni ezzel kapcsolatban. Akik ezt véghezvitték, fel akarták kelteni az emberek figyelmét, én pedig inkább napirendre térnék már fölötte... Most, hogy azok az épületek már nincsenek, az embernek az az érzése, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, mintha egy fogát ütötték volna ki... Szóval annak örülnék a legjobban, ha mindannyian napirendre térhetnénk a dolog fölött.
Mit szóltál az Amerika részéről történt válaszlépéshez?
Ez az egyetlen lehetséges lépés. Ha nem sikerül megfékezni a terrorizmust, a te országodban is történhet valami hasonló. Vagy bármelyik másik ország is lehet a következő célpont. Azoknak a terroristáknak atomfegyvereik vannak, úgyhogy milliók pusztulhatnak el. Elértük azt a pontot, amikor a technológiát kézben kell tudni tartani, mert a fegyverek már túlságosan veszélyesek. Az embereknek szem előtt kell tartaniuk, hogy ez aljasság és nem szabad megtörténnie. Mi, amerikaiak keressük a felelősöket. Megvolt az információnk, megvan a közvetlen telefonos és számítógépes összeköttetésünk, hogy kiderítsük, kik adták a parancsot a támadásra... Felszólítottuk az afgánokat a kiadásukra, ők azonban ezt nem tették meg. Pedig egy hónap haladékot is adtunk nekik! Aztán kiderült, hogy a kormányuk is vastagon benne volt, pénzelte az elkövetőket. Ez borzalmas! Nem egyszerű merénylet történt, mert ha valaki New Yorkot támadja, azzal nem csak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot támadja! Ez a város a világ központja. A Világkereskedelmi Központ pedig... Ha megnézed, hány országból érkeztek oda emberek, láthatod, hogy mindenhonnan jöttek, nem csak amerikaiak vesztették ott életüket. Családos emberek... A háború szomorú dolog. Amerika is megvívta a maga polgárháborúját annak idején. Szóval szomorú, ha emberek halnak meg földekért vagy vallásért folytatott háborúban. De hát az idők kezdete óta ez megy. A terrorizmus azonban, koncepcióját tekintve, nem háború. Itt már nem két hadsereg áll ki egymással szemben, és az egyik győz a végén. Most először érzed azt, hogy nem nézhetsz szembe az ellenséggel, és így nem tudsz végezni vele. Ő pedig nem is ad neked esélyt. Azon a repülőn sem volt esélye senkinek, amikor világossá vált, mi történik. Az utasok azt gondolták, jön a leszállás. Az eltérítők meg magukhoz ragadták a gépet azzal, hogy: "Ezt kapjátok ki! Nekirepülünk annak az épületnek, ha meg akartok ölni, rajta!" És senkinek nem volt esélye harcolni! Ez terrorizmus, teljesen más, mint a háború! Ők ugyan szent háborút hirdettek, de ez baromság! A háború már a dinoszauruszok kora óta jelen van, valaki mindig harcol a hatalomért és ez mindig így is lesz. Ilyen az emberi természet...
Utolsó kérdés: ismersz egy Streets című filmet?
Nem.
Ez a film a Sava-féle Streets albummal nagyjából egy időben (1991-ben) készült, kábé ugyanabban a nyomorúságos környezetben is játszódik és egy fiatal prostiról szól. Véletlen egybeesésről lenne szó? (Persze lehet, hogy ezt inkább Jon vágná.)
Passz. Nem tudom, majd utánanézek...
