Sokadszorra konstatálhatom, hogy hihetetlenül megpezsdült mostanság a hazai zenei élet! Sorra jönnek a koncertek és szóljon, aki nem talált közöttük kedvére valót! (Amikor ezeket írtam, még előttünk állt egy gigantikus nemzetközi doom fesztivál a gödöllői Trafóban és az E-klubos Metalium-akció...)
A brit Skyclad, amely most először lépett fel hazánkban, a '99-es Wacken fesztiválon egyszer már megörvendeztetett egy klassz folk-metal bulival, bár akkor még nem hallgattam őket aktívan. Azóta volt alkalmam pótolni a mulasztást és ezúttal már kellően felkészülve érkeztem.
A két vendégzenekar közül a Cross Borns képviselte a magyar mezőnyt. Róluk ugye köztudott, hogy a szimfonikus elemekkel bőven tarkított fantasy metal a szívügyük: ahogy ők maguk is vallják, a Blind Guardian vonala áll a legközelebb az övékhez és voltaképpen a Skyclad világától sem esnek távol az elképzeléseik. Legutóbb amúgy a PeCsa-beli GoreZone Partyn "botlottam beléjük". Egyértelműen most tetszett jobban, amit műveltek. A spanyol Tierra Santa muzsikájában viszont őszintén szólva nem sok érdekeset fedeztem fel. Alap heavy metalt löktek a nyolcvanas évek elejének receptje szerint, de elég semmitmondóan, egyedül anyanyelvük használata jelentett különlegességet. De hát ez mindenekelőtt a Skyclad estéje volt - és micsoda este! Nem is csak a koncert miatt (bár az is felejthetetlennek bizonyult), hanem mert előtte személyesen is találkozhattam a zenekarral! Rajtam kívül a Twilightos harcostársak, Szabó Gábor és Pekker Márton, meg a "Nagy Testvért", a MHH-t képviselő Uzseka Norbi voltak a kiválasztottak, akik felkapaszkodhattak a turnébuszra és megbombázhatták kérdéseikkel a zenészeket. A középpontba persze Martin "Apró termet, hatalmas jellem" Walkyier énekes/frontember került. Íme az eredmény:
Kik a kedvenc zenekaraid, előadóid? Kit tartasz zenei példaképednek, ideálodnak?
Ezeket az arcokat itt - mutatott körbe Martin a társaira - Nagyon lusták, he-he! (Visszaadhatatlan szójáték a hasonló kiejtésű 'idol' [ideál] és 'idle' [lusta] szavakkal. Hiába, Martin ezúttal sem tagadta meg önmagát. - T.V.) Nagyon szerettem mondjuk a Venomot, aztán Fisht a Marillionból, a szövegei miatt is. Kate Bushnak mindig is rajongója voltam...
És ki a kedvenc politikusod?
Nincs ilyen! Gyalázat, hogy John F. Kennedy merénylet áldozatává vált, belőle szerintem jó elnök lett volna. Martin Luther Kingnek is rengeteg kiváló gondolata volt, de úgy látszik, a jó emberek, akiknek intelligens üzenete van, nem élhetnek hosszú életet, mert meggyilkolják őket. Az igazságot mondják és segíteni próbálnak az embereknek, de mintha a rossz örökké élne, a jófiúknak pedig, akik szeretnék jobbá tenni a világot, meg kellene halniuk.
Az interjúkban gyakran hangoztatod a zenei fejlődés, előrelépés fontosságát. Hogy néz ki ez a ti esetetekben? Itt arra gondolok, hogy vannak ugye gitárközpontúbb lemezeitek és folkosabbak is, az utóbbiak között. Szerinted merre tart majd innen a Skyclad?
Nem tudom, Steve az illetékes... - hárította át Martin a "felelősséget" Steve Ramsey gitárosra.
Nem tervek szerint dolgozunk. A mostani albummal elkezdtünk visszakanyarodni a gitárcentrikusabb dolgokhoz, amilyeneket kezdetben csináltunk, miközben nem tettünk hozzá semmit ahhoz, amit a folkosabb irányban kifejlesztettünk vagy éppenséggel leromboltunk... - magyarázta Steve. Egy rakás nóta ezt tükrözi. Ott a The Great Brain Robbery, az egy folk dal. Akár az első vagy a második albumunkon is rajta lehetett volna. Ugyanakkor speed metalos is. Olyasmi ez a lemez, mintha a zenénk legjobb alkotóelmeit próbáltuk volna egybegyúrni. A Oui Avant-garde A Chance és a The Answer Machine? albumokkal kísérleteztünk egyet, azok zeneileg talán kicsit nyugisabbak. Vannak bandák, mint mondjuk az Iron Maiden, amelyek menetrendszerűen ugyanazt csinálják évről évre, lemezről lemezre. Mi igyekszünk ezt elkerülni. Elindultunk egy másik irányban, aztán most visszafordultunk.
Nagyjából olyan volt számunkra ez az egész, mint egy kis vakáció - kapcsolódott be ismét Martin. Egyes bandáknál nagyon jól beválik az, hogy végig megmaradnak annál a képletnél, amelyet felfedeztek maguknak. A Skyclad esetében viszont ez nem működik.
Mivel az aktuális Skyclad album a Folkémon címet viseli a Pokémon után szabadon, nem hagyhattam ki azt az akkor még friss hírt, amely szerint Törökországban egy kisgyerek pont a fent említett rajzfilm-borzadályt nézve elhitte, hogy ő is tud repülni és kiugrott az ablakon a negyedikről (szerencsére megúszta ilyen-olyan sérülésekkel)...
Igazából nem hiszem, hogy az ilyesmiért a Pokémon hibáztatható - kommentálta Martin a sajnálatos esetet. A lemeznek azért adtuk ezt a vicces Folkémon címet, hogy megnevettessük az embereket. Ugyanakkor tény, hogy vannak gyerekek, akiket ennyire képes befolyásolni ez a média-szarság. És nem csak a kissrácokat, de felnőtt embereket is, akik nem figyelnek eléggé arra, mi történik a környezetünkkel vagy mi zajlik a politikában, mert jobban érdeklik őket a televíziós showműsorok, a szappanoperák. Ezért az album címe egyben kirohanás is az emberi közöny ellen: az embereket még csak nem is izgatja, hogy a világunk pusztul, inkább bekapcsolják a tévét és nézik ezeket a baromságokat.
Eszedbe jutott-e már, hogy ezek az ostoba rajzfilmek, komédia-sorozatok, szappanoperák esetleg arra valók, hogy valami politikai csalást vagy ilyesmit palástoljanak, hogy eltereljék az emberek figyelmét arról, mi is történik valójában?
Igen, ez mind a hatalmas agyrablás (The Great Brain Robbery) része. Egy roppant jól kiagyalt bűncselekmény, amelyet minden percben, minden nap elkövetnek szerte a világon, valamennyi országban - tört elő Martinból a konspiratológus. A világ a nagyvállalatok, üzletemberek és politikusok kezében van. Ezek lényegében nem tesznek mást, mint agyondolgoztatják az embereket, méghozzá fillérekért, ha pedig bekapcsolod a tévét, mit látsz? Folyton azt szajkózzák, vegyél új tévét, mert a tiéd már ósdi, vegyél új autót, vegyél fel hitelt, vegyél fel még több hitelt, aztán ha komoly adósságaid vannak, még több hitelt veszel fel, hogy kifizesd a tartozást... Ez egy ördögi kör, egy nagy összeesküvés, amelyben velünk járatják a bolondját, mert mi belemegyünk a játékba. Azok meg odafent lefölözik a busás hasznot. Ők tudják, mi az ábra, tudják, micsoda kárt okoznak a világnak. Nem hülyék ezek, a világ legnagyobb tudósai dolgoznak nekik. Én ugyan nem vagyok zseni, sem pedig tudós, de látom, mi történik. Ők is pontosan tudják, mégis csinálják tovább."
Láttad az Összeesküvés-elmélet c. filmet?
Nem, nem láttam.
De ezek szerint hiszel az ilyen elméletekben.
Igen, szerintem pontosan ez megy egyfolytában. Rengeteg dolog van, amelyekre ha fény derülne, az maga lenne az őrület. Azokra a hazugságokra gondolok, amelyekkel a politikusok, a kormány etet minket... Ott van az angliai kergemarha-kór. Hát mit képzelnek ezek, mi lesz akkor, ha az állatokat, mondjuk a teheneket, az elpusztult tehenek maradványaival etetik?! Ez természetellenes, a természet pedig nagy leleményesen meg fogja találni a módját, hogy azt mondja az emberiségnek: "Nesze, baszd meg! Ezt megnyerted magadnak!" Ha-ha! Ez történik, ha természetellenes dolgokat művelünk. Ugyanúgy természetellenes dolgok történnek majd válaszképpen.
Amikor brit zenekarokkal készítünk interjút, mindig szóba kerül, milyen tragikus arrafelé a rock/metal zene helyzete. Tényleg ennyire nagy a gáz?
Elég rossz a helyzet, bár valamelyest már javult. A Skyclad nevét már említik a magazinok időnként, de nem értem, miért van még mindig, hogy ez a zenekar, amely világszerte népszerűsíti a brit muzsikát, amely számos csapatot inspirált arra, hogy folk-metalt játsszon, szóval miért számít annyira cikisnek Angliában a Skyclad, hogy nem is szerepelhet a lapokban. És senki nem ad választ erre.
Szerinted hogyan alakul majd a helyzet a továbbiakban?
Azt hiszem, az angliai rock/metal rajongók lassan behánynak már az agyonsztárolt amerikai bandáktól, a most felkapott ún. nu metaltól. A dolgok ciklikusan körbejárnak. A mi zenénk az elmúlt öt-hat évben ódivatúnak számított Angliában. Most szép lassan elkezdett visszaszivárogni a köztudatba.
Szóval van esélye, hogy az emberek felfedezzék, a mainstream vonalon túl is léteznek nagyszerű dolgok, hogy valami olyat lássanak, amivel azelőtt nem találkozhattak?
Persze, ezért is szervezünk egy fesztivált a barátaimmal együtt. Erről a Skyclad honlapján bővebben is lehet olvasni. Csakis brit zenekarok játszanak majd, az egésznek az a lényege, hogy lökést adjunk a brit metal zenének. Megpróbálunk odacsábítani néhány magazint is, hadd írjanak az Skycladről, hogy azt mondhassuk: "Figyeljetek, mi ilyen zenét játszunk!" Mindannyian megtesszük a tőlünk telhető legjobbat. Sok barátom rock/metal lemezboltot vezet, ők is próbálják népszerűsíteni ezt a zenét... Jómagam igyekszem minden interjúban rámutatni, hogy arról énekelek, ami Angliában folyik. Remélem, néhányan felfigyelnek erre és a dolgok változni fognak. Ez minden, amit tehetünk. Úgy gondolom, ez a fesztivál nagy segítséget jelent majd. Bízom benne... Rengeteg jó zenekar bukkan fel a világ legkülönbözőbb országaiból, de Angliában nem tudnak eljutni az emberekhez. Hozzánk csak az amerikai bandák jutnak el. Átugranak hozzám a haverok, tekerünk egy spanglit, én beteszek egy CD-t, mire ők: "Milyen zenekar ez? Kik ezek? Baromi jók!" Én mondom a banda nevét, ők meg: "Sose hallottunk róluk!" Vagyis hiába jók, ha senki nem hallhatja őket, így pedig nem is szeretheti meg őket senki. Ez itt a gond.
Mit vársz az új évezredtől?
Ami a zenekart illeti, amíg évről évre elég lemezt tudunk eladni ahhoz, hogy kihozhassuk a következőt, minden rendben lesz. Amúgy nagyon élvezzük, amit csinálunk. Sajnos az emberiséget illetően már nem hiszem, hogy különösebben reménykedni lehetne. Pillanatnyilag keresztútnál állunk, két lehetőség van előttünk. Az egyik, hogy változtatunk az életvitelünkön, hogy megpróbálunk elszakadni ettől az idealizált kapitalista rendszertől, amelyben az iparosodás egyre fokozódik, és amely egyre többet és többet vesz el a természettől. Ha viszont ezen az úton haladunk tovább, nekünk annyi! Olyan ez, mint amikor a szervezeted valami vírussal küzd és a végén le is győzi. Ugyanezt teszi majd velünk a bolygónk, mert olyanok vagyunk, mint ez a vírus, és ha elszabadulunk, a Föld végezni fog velünk. Ezért azt mondom, vagy még ma változtatunk az életünkön vagy mindannyian meghalunk. És más élőlényeket is kiirtunk majd, ahogy elpusztítjuk a világot. A természet túl fogja élni, a bolygó ugyanúgy létezik majd tovább, mi viszont elpusztulunk, rengeteg állattal meg növénnyel együtt. Rovarok vagy baktériumok lepik majd el a Földet, hogy betöltsék az űrt, amelyet mi, emberek hagyunk magunk után...
Akkor egyetértesz Lemmynek azzal a gondolatával, hogy akár meg is halhatnánk és átadhatnánk a Földet a hangyáknak, mert azok legalább békés élőlények és nem bántják egymást?
Lemmy nagyon ráérzett a lényegre! Mindenkinek meg is kellene próbálnia tenni valamit azért, hogy ne adjuk át a Földet a hangyáknak. Minden élőlénynek joga van ahhoz, hogy ezen a bolygón éljen, nemcsak az embereknek! Nem áll jogunkban más élőlények sorsáról dönteni, el kellene felejtenünk azt, hogy a világ a miénk. Ideje rájönni, hogy mi is csak egy része vagyunk a világnak, semmivel sem jobbak, mint más állatok. Hülyeség, hogy felsőbbrendű lények lennénk vagy ilyesmi...
Ezzel el is érkeztünk magának a shownak a tárgyalásához! Egyfelől a végtelenségig szórakoztatóak voltak a szigetországiak, Martinnal az élen. Az ő sajátos hangja, ha nem is a földkerekség legnagyobbika, ugyanúgy a zenekar védjegyének számít, mint a csakis rá jellemző sziporkázó humor, gyakran (ön)irónia. Rajta kívül leginkább Jay Graham dobos és Georgina Biddle, a hegedűslány erősítette a csapat látványos oldalát. "George" végig mozgásban volt, fel-alá táncolva húzta, míg odalenn a dühöngőben az egész Wigwam vadul ropta a táncot a hol sodró lendületű, hol döngölős nótákra. Másfelől hozzájuk hasonlóan mély mondanivalót tényleg iszonyú kevés együttes hordoz, az a fogalmazásmód pedig, amely szintén egyes-egyedül Martin sajátja (lásd számcímek, dalszövegek, konferálás), megint csak senki mással össze nem téveszthetővé teszi a Skycladet. E nem mindennapi kettősség jegyében telt az egész koncert úgy, hogy egy fél pillanatra se ment át idétlenbe vagy ellenkezőleg sótlanba, komolykodóba. A programmal, azt hiszem, sikerült minden rajongó kedvében járniuk. A Folkémon album ugyan legfeljebb egy héttel azelőtt érhetett az országba, szóval megint lehettünk páran, akik még valamelyest le voltunk maradva, ám a friss témák (Think Back And Lie Of England, Polkageist, You Lost My Memory, The Great Brain Robbery) így első hallásra is totál bejöttek. A már ismert dalok közül pedig leginkább a Thinking Alloweddal, a Cardboard Cityvel és az A Well Beside The Riverrel vett le a lábamról a banda. De volt itt még számtalan csemege, ami csak belefért a rendes műsorba és a jó alapos, háromszori ráadásba.
Összességében ez a koncert számomra a már említett wackenit is messze felülmúlta, köszönhetően elsősorban annak a hangulatnak, amely csakis az ilyen klubbuliké. Valójában ez a Skycladék és a hozzájuk hasonló "csodabogarak" igazi terepe. Lehet, hogy az idők végezetéig meg is maradnak kultuszbandának, hogy estéről estére néhány száz ember életébe vigyenek színt, de mondjuk ki nyíltan, ez a zene amellett, hogy teljesen különleges és egyedi, túl öntörvényű, túl ŐSZINTE ahhoz, hogy a nagy tömegek rámozduljanak! Szóval ÉLJEN AZ UNDERGROUND!!! Martin és a többiek számára ez az este, hála az itt összegyűlt néhány száz határtalanul lelkes embernek, kétségkívül a turné egyik legjobb állomását jelentette. Nekem meg a kétezres év egyik magyarországi csúcsbuliját!
