Shock!

"A Symphorce a gyermekem, a Brainstorm a családom!" - vallja a mai európai színtér egyik legtehetségesebb énekese, a német Andy B. Franck. Mindkét zenekara a hagyományos értelemben vett power metalt játssza: előbbi lassabb, súlyosabb megközelítésből, utóbbi pedig gyakorta tendál a gyors tempók felé.

Hallottam, hogy néhány napja adtál már interjút valakinek a hazai kollégák közül és hogy a beszélgetés igen vidáman, sok nevetéssel zajlott. Ezek szerint szereted a zenészéletnek ezt a részét is...

Igen, hogyne! Hiszen erre vártam éveken át és nem is reméltem, hogy bárkit is érdekelnek majd a válaszaim! (nevet)

A legutóbbi hírünk felőled az volt (persze az új Symphorce album megjelenése előtt), hogy a Brainstormmal turnéztál, méghozzá a Grave Digger vendégeként. Hogy sikerült ez a túra?

Fantasztikus volt! Fantasztikus! Sok helyen az összes jegy elkelt és rengeteg rajongó kifejezetten miattunk jött. Hihetetlen volt ez számunkra! Gyilkos!!! A Brainstorm anyag elnyerte a "hónap lemeze" címet a Rock Hardban és a Heavy Oder Was? magazinban, ami igen komolyan felkeltette a rajongók figyelmét. Tényleg sokan jöttek és azt mondták, miattunk jöttek. Nagyszerű volt! Nem jutottunk el viszont Magyarországra, ami dühítő! Bár a Grave Diggeres arcok azt mondták, az ottani srácok nem szeretik őket, ezért nem is akarnak nálatok játszani. Ez azért meglepett. Na mindegy, most már ügyelnünk kell arra, hogy a következő Brainstorm vagy akár Symphorce turné Magyarországot is érintse. Sose voltam még ott, úgyhogy legfőbb ideje hozzátok is eljutnom.

Hozzá kell tenni, a Brainstorm egyszer már járt hazánkban, mégpedig az Iced Earth előzenekaraként...

...mielőtt még csatlakoztam volna a zenekarhoz. Azóta nem is kíváncsi ránk senki! (nevet) Torsten (Ihlenfeld, Brainstorm gitáros) rengeteget mesélt nekem arról a buliról, azt mondta, elég jól sikerült. A gond az Armored Sainttel volt. A koncertügynökség miatt nem jutottunk el pl. Franciaországba vagy Spanyolországba, ahol amúgy sokat jártunk már. Nagy szégyen volt. O.K., a Grave Diggerrel már eljutottunk Franciaországba és nyomtunk jó pár spanyol bulit is, de most, megint csak szégyenteljes módon, nem játszottunk Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában, ahol még soha nem jártam. Legközelebbre co-headliner turnét tervezünk a Brainstormmal, akkor majd feltétlenül sorra vesszük Ausztriát, Szlovéniát, Magyarországot stb. Ez rendkívül fontos. Ott nem adunk el olyan sok lemezt, turnézni viszont mindig jó arrafelé. Vannak még olyan országok, lásd Skandináviát, ahol szintén aránylag kevés hanghordozónk fogy, így kvázi nem is muszáj ott játszanunk... De Magyarországon a piac méreteihez képest igazán remek eladásokat produkálunk, úgyhogy nálatok muszáj koncerteznünk. Ott is vannak rajongóink, jönnek tőlük az e-mailek és a levelek, szóval muszáj!

Régen nem vagy már kezdő arc a szakmában. Mit érdemes tudnunk az Ivanhoe előtti bandáidról?

Azt hiszem, semmit! (nevet) Megfordultam néhány Stuttgart környéki csapatban és fel is vettünk pár demót. Lényegében ennyi. A legkülönbözőbb stílusok váltakoztak: speed metal, heavy rock, minden... Összességében jó móka volt ez a néhány csapat, de a fő gondot állandóan az jelentette, hogy a legtöbb zenész csak azt tudta hajtogatni: "Igen, nagyok leszünk, híresek leszünk!", meg hasonlók. Amikor azonban kemény munkára és gyakorlásra került volna sor, minden leállt, mert a többiek bemondták, hogy "A hétvégén jön a barátnőm!", meg hogy "Ki kell takarítanom a szobámat!", vagy az egyik legfontosabb kifogás: "Le kell mosnom a kocsit!" Fura, mi? Én soha nem törődtem az ilyesmivel, nekem csak a zene számított. Talán ezért forgácsolódott le mindig az egész társaság mellőlem a kezdeti időkben.

Az Ivanhoe-ban lettél aztán ismert énekes...

Az már elég jó csapat volt, viszont nem állt mögöttünk nagy kiadó. Az egész céget egyetlen figura működtette, és nem is tudta megoldani a rendes európai terjesztést. De legalább az összes újságban megjelent az ismertető a lemezeinkről és interjúink is voltak, így rengetegen ismerték meg a bandát. Egyedül az erős hátszél hiányzott, ezért aztán turnénk se volt. Jó, persze, turnéztunk egyszer az Iced Earth és a Nevermore vendégeként, de ezzel kifújt. Amúgy is mi fizettük az egészet saját zsebből. Ezek nem köztudott dolgok, de tényleg a mi saját pénzünk volt benne az egész kib...ott turnéban. Három albumunk jelent meg, de mint mondtam, ezeket nem forgalmazta komoly kiadó és a sok kínlódás után a zenekar végül feloszlott. Én hagytam ott őket, de megvolt rá az okom. Sose voltam az a kimondott progresszív rock vagy heavy metal rajongó, mindig is a direktebb irányba igyekeztem tolni a bandát. A harmadik lemez volt szerintem a legjobb, de a többiek már előre szóltak, hogy vissza akarnak térni a korai időkhöz, vagyis az első anyag irányvonalához, csak még inkább progresszív stílusban. Erre mondtam nekik, hogy ez már nem az én zeném és ki is szállok. Így is történt.

Szóval nem hiányzik az életedből ez a progresszív jellegű metal muzsika?

Nem, egyáltalán nem. Tökéletesen megfelel nekem az, amit most játszom. Így vagyok elégedett. Ma is büszke vagyok arra, amit akkor csináltam és nagyszerű napjaink voltak együtt, viszont olyan személyi és zenei nézeteltérések merültek fel köztünk, hogy jobbnak láttam, ha saját zenekart alapítok. És hát sosem voltam oda a progresszív rockért. Olyan bandákon nőttem fel, mint a Judas Priest, az Iron Maiden, meg egy csomó 80-as évekbeli thrash csapat: Exodus, Testament, Vio-lence stb. Ezek a gyökereim, a hatásaim. Ha zenélni akarsz, akkor a legjobb amit tehetsz az, hogy olyasmit játszol, ami egyenesen a szívedből és a lelkedből jön, amit igazán szeretsz! Ha te magad nem állsz ki maximálisan a zenéd mellett, inkább hagyd is abba az egészet!

Most viszont ideje rátérnünk az új Symphorce albumra, amely szerintem kiválóan sikerült!

Köszönöm! Ezt el is mondom majd a többieknek a bandából! Ők mindig be vannak sózva és kíváncsiak arra, mit mondanak mások az új lemezre. Folyton a fülemet rágják: "Gyerünk, mondd már el nekünk is!.." Holnap lesz az első alkalom, hogy személyesen találkozunk a stúdiózás óta és már tudom is, mi vár rám: "Rajta, mondd el! Mindent hallani akarunk! Tetszik az embereknek az új lemez?" Én csak annyit mondtam nekik, hogy holnap elmesélem, majd kiderül! (nevet) Tudod, az első Symphorce anyagra egyedül én írtam a dalokat. Az egész olyan gyorsan zajlott számomra. Az akkori Noise Records szerződés miatt baromi gyorsan kellett dolgoznom, úgyhogy ma is azt mondom, hogy vannak jó dalok az első albumon, de vannak olyanok is, amilyeneket ma már nem vennék fel! (nevet) A második albumnál kezdtünk igazi együttessé válni, amikor beszállt Cedric ("Cede" Dupont, gitáros, lásd még Freedom Call) és Dennis (Wohlbold, bőgős). Ez roppant fontos dolog volt, rengeteget tanultunk ezáltal. Ma is igazán büszke vagyok a Sinctuary albumunkra, mert egy rendkívül fontos lépést jelentett számunkra. Ez volt az első albumom, amelynél azt mondtam: "Igen, ez az, amire mindig vágytam, amiről mindig álmodtam!" Ha már szóba került az Ivanhoe, ott sose nyílt alkalmam dalokat írni. Ez volt a másik ok, amiért kiléptem onnan. Állandóan szóltam a többieknek, hogy van egy csomó ötletem, engedjék már néha nekem is, hogy nótákat írjak. Ők meg folyton azzal jöttek, hogy csigavér, a számokat mi írjuk, te meg örülj, hogy énekelhetsz és kész. Én persze nem maradtam veszteg és tovább nyaggattam őket. Nem én akartam megírni minden dalt, de megvoltak az ötleteim, amelyeket bedobhattunk volna a közösbe, mert hát egy zenekarnak ez a lényege. Ha X-nek támad egy ötlete, aztán Y is kisüt valamit, azt gyorsan össze kell dobni és abból kell kialakítani a banda saját stílusát. Pontosan ezt sikerült megvalósítanunk a Symphorce-szal, különösen az új albumon. Dennis stílusa keveredik Cedricével és az enyémmel. Dennis egy régivágású metal rajongó, Cedric inkább a Korn-típusú új csapatokért lelkesedik, én pedig, ahogy említettem, a régi thrash bandákért rajongok. Ebből a keveredésből jön létre a mi saját hangzásunk. Meggyőződésem, hogy van egyéniségünk és önálló stílusunk. Manapság roppant fontos, hogy egy bandának egyénisége legyen és büszkék is vagyunk arra, hogy nem úgy szólunk, mint bármelyik mai német vagy éppen skandináv "tarattarattaratta" csapat! (nevet) Ez tesz minket olyan boldoggá. Ez a mi stílusunk és nem hiszem, hogy nyolcvan vagy kilencven évesen szégyenkeznünk kell majd, ha a saját dolgainkat hallgatjuk. Mindig elmondhatjuk: "Ez volt az akkori idők legjava és most is büszkék vagyunk rá!" A Brainstorm szerintem valamivel könnyebben hallgattatja magát. Az a fő különbség a Brainstorm és a Symphorce között, hogy az előbbi egy sokkal hagyományosabb és inkább speed metal illetve amerikai power metal irányú csapat, míg a Symphorce-ban kicsit több a modern hatás.

Időközben persze kicsit átalakult a Symphorce-tagság...

Igen, az új ritmusgitárosunk Markus (Pohl), az új dobosunk pedig Sascha (Sauer). Az előző dobos távozásának igen egyszerű oka van: a fickó valójában egyetlen albumunkon se játszott. Folyton gondjaink voltak ugyanis vele a stúdióban. Előfordult, hogy egyes dalok nem sütöttek annyira, ő azonban nem bizonyult képesnek többre. Ezért alkalmaztunk stúdiódobost. Amikor pedig elkezdtünk koncertezni, mindig azzal jött, hogy ez meg az a dal nem megy neki és mi nem éppen így képzeltük el a jövőnket. Nem akartuk állandóan azt szem előtt tartani, mely dalokat tudja elnyomni a dobos! Legyen csak az, amit az egész csapat szeretne! Mert lehet, hogy amit mi szeretnénk játszani, azt a rajongók is szeretnék hallani. A billentyűs maga döntött a kilépés mellett. Neki állandó munkahelye van és muszáj némi lóvét hazavinnie, úgyhogy nem maradt elég ideje a próbákra, noha tudta, hogy a Symphorce egy keményen dolgozó zenekar. Mondta is, hogy alighanem az lesz a legjobb, ha most elválnak az útjaink, mire azt feleltük: "Rendben, ha neked így jó, akkor nekünk is így lesz jó". Amikor stúdiózunk, ő is ott lesz majd, mert a billentyűs témákat úgyis a stúdióban szoktuk kidolgozni és most is így csináltuk, viszont a turnékra nem kísér el minket és próbálni se fogunk már együtt. Mi azonban úgy döntöttünk, nem veszünk be más billentyűst, ehelyett egy második gitáros lépett be a képbe és néhol samplert is alkalmazunk élőben. Ez egy bevett szokás a mai világban, semmi különlegesség nincs benne. Szóval samplert is használunk, de a jobb koncert- és lemezhangzáshoz szükség van a két gitárra. Ha meghallgatod a Sinctuary albumot, utána meg az újat, hamar észreveszed, hogy a hangás bizony jóval súlyosabb, mint legutóbb volt! Ezért van most két gitáros a csapatban, a jobb hangzás miatt.

Ne feledkezzünk meg a már-már hatodik tagnak számító Achim Köller producerről (House Of Music stúdió) sem!

Én már negyedik alkalommal dolgoztam nála, hiszen ugyanitt készült az Ambiguity és a Metus Mortis a Brainstormmal, valamint a mi Sinctuary albumunk is. Remek kis hely ez! Amikor az ember belép ebbe a stúdióba, már előre tudja, hogy minden úgy van bekészítve, ahogy szeretné. Fantasztikus! A mikrofon is mindig úgy van beállítva, ahogy nekem a legkényelmesebb. Achim számomra tényleg olyan, mint egy hatodik tag mindkét zenekarban! Nagyon fontos nekünk az arc és elengedhetetlen, hogy ilyen ember álljon egy csapat mögött. Igen könnyű kijönni és együtt dolgozni vele, mert laza figura és vérprofi. Tudja, mi a dolga és mindenben végtelenül segítőkész. Három éve két olyan sráccal csináltuk a felvételeket, akik a Grave Digger, az H-Blockx vagy a Rage egyes albumain is dolgoztak azelőtt és az itteni metal színtéren ugyanúgy népszerűek, mint északon. A produceri meló pedig Dennis Warddal (Pink Cream 69) közösen zajlott. Amennyire emlékszem, Dennis nagyjából akkor kezdett producerkedni más bandákkal. Úgy rémlik, a stúdió még új volt és persze nem is klappolt minden tökéletesen. Meg aztán az is fura volt neki, hogy mindent felvettünk, csak a dobot nem, utána pedig már csak a keverés maradt. Számára sem így a legkönnyebb egy lemezen dolgozni. De ha ma visszagondolok az egészre, továbbra is azt mondom, kiváló munkát végzett, jó volt együtt melózni vele és örülök, hogy megismerhettem. Ebből is látszik, hogy ha az ember elkezd zenélni, olyan arcokkal találkozik, hogy el se hinné!..

Torstentől tudom, hogy a különböző olvasmányélményeidből rengeteg ihletet merítesz szövegíráskor. Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?

Pszichológia minden mennyiségben. Ezen kívül szeretek természettudományi, vallási és történelmi tárgyú könyveket is olvasni. Ebből adódik, hogy a Brainstorm és a Symphorce szövegvilága teljesen más. A Brainstormban inkább történelmi megközelítésből írok, míg a Symphorce szövegekben több a vallási vagy pszichológiai elem. Ennek szerintem így van értelme, ebből mindig tudni fogják az emberek, hogy nem csak a zene eltérő, de kicsit más hangon is próbálok énekelni és a dallamaim is másmilyenek. Mindenki észreveheti, hogy két különböző bandáról van szó. Nem csupán arról szól a történet, hogy van egy énekes, aki állandóan ugyanazt produkálja, mögötte pedig más-más zenészek játszanak. Jó, a hang ugyanaz, de a két csapat abszolút nem! Ez nagyon fontos! A Brainstorm nótákat Torsten írja a többiekkel, én meg a számok kidolgozásában veszek részt, megírom a szövegeket és az énekdallamokat. Egy csomó háttérmelót is én végzek, pl. a borítóval kapcsolatos dolgokat. Szóval a legtöbb tennivaló Torstenre és rám hárul. Mi ketten intézünk mindent, ami közvetlenül vagy áttételes módon érinti a zenekart. Kemény munka!

Visszatérve a Symphorce-ra, mi minden inspirált szövegírásra ez alkalommal?

Az a rengeteg olvasmányélményem, amely azzal kapcsolatos, hogyan képes valaki mások elméjét irányítani. Ott vannak pl. azok az amerikai szekták, vallási csoportok, amelyek arról papolnak, hogy "ha ezt vagy azt teszed és nekem adod a pénzedet, akkor szabad leszel", meg hasonlók. Ezt mondjuk nem nevezném inspirációnak, de nagyon elgondolkodtató. Ilyenkor az jár a fejemben, hogy az embereknek nem kellene követniük ezeket. Mindenki legyen önmaga, vállalja önmagát! Ez a legfontosabb. Szeretek ilyesmiről szöveget írni, mert az segít megérteni, hogyan érezhetnek vagy gondolkodhatnak az emberek.

Milyen koncepció van a lemez borítója mögött?

Lehet, hogy vicces, de nincs mögötte igazi koncepció. Csak beugrott ez az ötlet a három fejjel: ha már harmadik album, legyen három fej! (nevet) Ezzel jelentkeztem a grafikus srácnál, aki a Vadernek is készített borítókat, amikor megtudtam, hogy nem kizárólag death metal csapatoknak dolgozik. Úgy gondoltam, a stílusa tökéletesen passzol a zenénkhez, és arra kértem, készítse el a borítót ezzel a három fejjel, mondjuk sárga és barna színben, belül futurisztikus dolgokkal. Azt mondta, rendben, megpróbál valami különlegeset összehozni nekünk és egy hét múlva átküldte ezt a képet e-mailben, én meg eldobtam az agyamat. Meg is mutattam a többieknek, akiknek szintén nagyon megtetszett, így fel is használtuk borítóképnek. Szóval nincs mögötte igazi jelentés, egyszerűen tök jól néz ki és igen figyelemfelkeltő. Egy kicsit utal olyasmire, amikor valaki átveszi az irányítást más fölött, ettől lesz futurisztikus, de mélyebb tartalma nincs.

Ha egy új bandával találkozol, mennyire segít, mennyire fontos neked az "ismerkedésnél" a jó szöveg vagy a jó borító?

Nagyon fontos VOLT, amikor valamivel fiatalabb voltam és valamivel több időt tudtam szánni zenehallgatásra. Fura egy helyzet ez, hiszen mindkét bandával rengeteg a tennivalóm, így nem marad már időm arra, hogy mindig új bandákat hallgassak. Persze hallgatok azért új csapatokat, csak messze nem annyit, mint néhány éve. Mindenesetre fontosnak tartom, hogy egy zenekarnak jók legyenek a lemezborítói és a szövegei, szóval megtehetem, hogy ezekkel is foglalkozom, de összpontosíthatok egyedül a zenére is. Pontosan ezt csinálom a Symphorce-szal: elemezheted a szövegeinket vagy a borítót, de nem muszáj. Ha egyszerűen csak heavy rock vagy heavy metal muzsikát akarsz hallgatni, nosza rajta! BLOW YOUR SPEAKERS!!! Tedd be a lemezünket, jól tekerd fel a hangerőt és kész! Érezd jól magad velünk! Vagyis nem kell okvetlenül ezekkel a dolgokkal foglalkoznia mindenkinek. Ha akarod, megteheted, ha meg nem, akkor felejtsd el! (nevet)

Mivel a Shock! magazinnak éltető eleme az internet, nem hagyhatom ki a kérdést: hogyan vélekedsz a világhálóról, a mp3 fájlokról és ezeknek a metalhoz fűződő viszonyáról?

Úgy gondolom, főleg az mp3-ak segíthetnek sokat abban, hogy egy csapat ismertebbé váljon különböző országokban. Nekünk pl. Peruban vagy Chilében is vannak rajongóink. Nincsenek olyan nagyon sokan, de vannak! Ezek a srácok nem tudnak Symphorce vagy Brainstorm albumokhoz hozzájutni, mert hihetetlenül nehéz az anyagaink ottani terjesztését megoldani, meg aztán baromi drágák is lennének a CD-k. Szóval ezekben az országokban segít a dolog az adott banda népszerűsítésében. Tudom, hogy a dalok letöltése mindenki számára problémát jelent, de hát a lemezcégekkel is van gond, mivel ennyire drágák a CD-k. Nem csoda, hogy a srácok inkább írják maguknak a CD-ket. Ezzel együtt nagyszerű lehetőségeket látok az internetben, mert rengeteget segít a rajongókkal való kapcsolattartásban. Akár a kedvenc bandájával is kapcsolatba kerülhet az ember, méghozzá elképesztően gyorsan. Emlékszem, 10-15 évvel ezelőtt mennyi levelet írtam a kedvenc bandáimnak és mindig legalább két hetet kellett várnom a válaszra. Ma már lehet, hogy egy órán belül megkapod a választ! Ez nagyszerű! Ha koncertre szeretnél menni, de nem vagy biztos benne, hogy a buli valóban meg lesz tartva vagy hogy az adott zenekar játszik-e, azt is meg tudod nézni az interneten és ez is klassz. Rengeteg mindent tudhatsz meg az új kiadványokról, interjúkat olvashatsz, zenekarokról tájékozódhatsz, fotókat nézegethetsz stb. és ezekről elképesztően gyorsan kaphatsz információt - ez mind óriási dolog! És gondolj vissza a kora 90-es évekre, amikor a grunge uralta a terepet, a metal pedig teljesen a padlóra került. Aztán persze eljött az idő, amikor visszatért a metal és amikor az internet szerepe is jelentősen megnőtt. Rengetegen ültek a számítógép mögött és miközben a 'neten szörföztek, felfedeztek maguknak egy másfajta zenét. Ráébredtek, hogy fiatalabb korukban ezt szerették: a heavy metalt! Ezt nem szabad elfelejteni. Talán ez volt a heavy metal visszatérésének az egyik oka.

Ugyanígy a nyomdai úton készült szórólapokat is sok helyen kezdik felváltani az internetes körlevelek.

Erről már nem tudom, mennyire hatékony, hiszen ehhez állandóan a gép mögött kell ülnöd... A régi időkben elment az ember egy koncertre, majd amikor visszatért a kocsijához, ott talált egy szórólapot a szélvédőn. Nem is tudom, hogy ez jó-e vagy sem, olyan furcsa az egész. Nem az én asztalom.

Az eddigi beszélgetésünkből nekem az derült ki, hogy a humorérzéked eléggé rendben van...

Remélem is! (nevet) És bízom benne, hogy meg is tudom őrizni.

Van kedvenc vicced esetleg?

Hááát... Kedvelem azt a fajta humort, amely a filmekre jellemző, de most sajnos nem tudnék semmit felidézni. Bocs!..

Sebaj, valami mókás turnésztori is jöhet! Hogy is történt pl. az az eset a kolbásszal?

Lássuk csak! Nyilván arra gondolsz, amikor a dobosunk ütőit cseréltük ki két kolbászra. (nevet) Na, az nagy móka volt! Sose felejtjük el, amikor a srác nézett egy nagyot... Ilyesmit mindenkinek el kellene játszania egyszer! A Grave Digger turnén pedig a következő esett meg: Hollandiában volt az utolsó buli és lekaptam a Digger gitáros Manni hangszeréről mind a hat húrt, majd eldugtam oda, ahol más nem találja meg. A gitárt bekészítettük neki a színpadra, hogy amikor felmegy, csak fel kelljen kapnia a hangszert, aztán hadd szóljon... Így is történt, Manni felkapta a gitárt és a színpadon vette észre, hogy nincsenek rajta a húrok!.. Az ilyen tréfákkal vigyázni kell, de Mannival ezt is meg lehetett csinálni, remek humorérzéke van. Akárcsak a dobosuknak. Ezzel a két arccal nagyokat lehet szórakozni! Szóval ez volt az én tréfám és még csak nem is kaptam vissza a kölcsönt, de már figyelmeztettek, hogy jövőre, amikor a Blind Guardiannel játszunk együtt, majd kieszelnek valami különlegeset számomra. Kíváncsian várom! (nevet) Most közel hat hónapjuk van, hogy agyaljanak a dolgon!..

Igaz, hogy egy kulcscsonttörést követően a komoly sérülés dacára se mondtál vissza bulikat?

Igen, az Armored Saint/Brainstorm turnénak több mint a felét így nyomtam le, törött kulcscsonttal és könyökkel. Görögországban, Svájcban, Hollandiában, Belgiumban és a legtöbb németországi koncerten is így álltam ki a színpadra. Brutális volt. Lehet, hogy nem kellett volna elvállalnom, de úgy gondoltam, meg tudom csinálni. Azóta persze 100%-osan rendbe jöttem és most már minden oké, de az a turné olykor rémes volt. Két héttel a kezdete előtt vettem magamnak egy új mountain bike-ot és nekivágtam vele egy komoly hegyitúrának. Az egyik lejtőn egy fékezés után átestem a bringán... Pokoli volt. Az orvosok nem is akartak elengedni a turnéra, én azonban ragaszkodtam hozzá. Erre azt mondták, ám legyen, viszont be kellett helyezniük egy fémlapot, amelyet hét csavarral rögzítettek a csontokhoz. Vagyis ízig-vérig fémember lettem! (nevet) Hat hét múlva ezt a fémet kivették és azóta is őrizgetem otthon. Gyűjtöm az ilyesmit, bár remélem, nemigen bővül majd ez a kollekcióm... Amúgy stage pass-eket gyűjtök, meg cikkeket, hirdetményeket a bulikról. És persze jegyeket. A koncertek után mindig előremegyek a jegypénztárhoz és minden buliról megőrzöm a belépőt. Ezen kívül továbbra is gyűjtögetem a CD-ket, az mindig is fontos volt számomra, meg minden olyasmit is gyűjtök, ami James Bonddal kapcsolatos! Az új Bond film is itt van már a kanyarban!.. Ő az egyik kedvenc filmhősöm. A nappalim tele van hatalmas méretű James Bond poszterekkel, aztán vannak autogramjaim, limitált példányszámú kiadványaim, meg az összes DVD... Rengeteg James Bond cuccot gyűjtök!

Itt a Shock!-stáb nagy favoritjára, a Csillagok háborúja trilógiára terelődött át a szó. Mint kiderült, Andy is csak az újabb epizódokkal nincs megelégedve:

Az utolsó két epizód nekem csalódást okozott. Most is azt mondom, hogy George Lucasnak jóval kevesebb effektussal kellett volna ezeket megcsinálnia. A kevesebb több lett volna. Meg hát az is különös, hogy az első részben ugye ott vannak azok a hatalmas városok, az egyetlen várost kitevő bolygók, a sok ezernyi különleges építmény meg minden, aztán 20-30 év elteltével mindez romba dől... Na, majd a hármas epizódból kiderül, hogyan lehetséges ez. Érdekes lesz, az biztos. Mindenesetre izgalmas látni, hogyan is kezdődött az egész, de én a régi részeknek vagyok a rajongója.

Mi tagadás, régen készítettem már telefoninterjút, a legutolsó alkalommal, még a nyáron, a Rage főnök Peavy jelentkezett. Azóta sok minden történt Németországban és nem is csak zenei események. Ott voltak mondjuk a választások. Mit szóltál az eredményhez?

Ez van. Nem volt jobb választási lehetőségünk. Igazából nem is foglalkoztam még a kérdéssel behatóbban, mert úgysem lehet tenni a dolog ellen semmit. A helyzet most is ugyanaz, rengetegen szidják nálunk ezt a régi-új kormányt. Kérdés persze, hogy a másik oldal mit tett volna... Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, bár nem érdekel túlságosan, melyik politikus mit mond, hiszen egy hét után úgyis kiderül, hogy nagy kamu volt az egész! (nevet)

Nem nehéz kitalálni, Andy barátunknak az euro sincs ínyére és ezzel nincs is egyedül...

Az emberek ma nem tudnak annyi mindent venni maguknak, mint egy éve. Olyan ez, mintha kevesebb lenne a pénzünk, mint tavaly, minden drágább lett. Az emberek, különösen a fiatal srácok, nem vehetnek már annyi CD-t, mint azelőtt, mert nem telik rá... Mindenkit dühít ez a helyzet! Gáz az egész, mert tényleg sok mindennek kib...ottul felment az ára és nem tehetünk semmit, csak várhatunk és reménykedhetünk, hogy valamikor megint olcsóbb lesz minden. Egyelőre azonban minden egyre csak drágul, vagyis mindannyian szívunk... Amióta január 1-én bevezették nálunk az eurót, ez megy. Nézd csak meg pl. a benzin árát! Kb. 1 euro 9 cent (ez durván 2,18 német márka lenne, azaz majdnem 250 forint) most egy liter benzin a tavalyi 2 német márkához képest és annál többet senki nem akart fizetni. Ami a koncerteket illeti, a nagy bulikon vagy a fesztiválokon több ember van, de csak ott, a kisebbek eléggé elsikkadnak. Mi szerencsések vagyunk, mert igen sokan eljönnek a koncertjeinkre. Igyekszünk is mindig leszorítani az árakat. Ezt minden rajongó tudja és továbbra is ott vannak a bulikon. Ez nagyszerű érzés! Sok más banda viszont nehezebben tud annyi embert behozni. Az emberek inkább elmennek egy tizenöt vagy nyolcvan fellépős óriásbulira (lásd Balingen illetve Wacken), mint egy klubkoncertre. Egy fesztivál sokaknak többet ér, mint öt koncert.

Wackenben idén a "Megtelt" táblát is ki kellett tenni...

Nem voltam ott. Szerencsére! (nevet)