Ez nem egyszerűen egy újabb interjú a sorban, annál lényegesen több! Legalábbis nekünk. Ha jól sejtem, nem vagyunk egyedül Szilvivel, akiknek anno az Accept Metal Heart dala volt az egyik első számú metal induló, amelyre a leggyakrabban léggitároztunk a magnó mellett... (Na szép, lebuktam - V.Sz.) Az Accept ma már nem létezik, ám a csapat egykori énekese, Udo Dirkschneider nagyon is aktív. A közelmúltban dupla koncertalbummal jelentkezett, mostanában pedig új lemezre készül az U.D.O.-val, úgyhogy volt miről faggatni a mestert.
Először is honnan jött ennek a koncertlemeznek az ötlete és miért éppen Oroszországban vettétek fel?
Azt hiszem, pont most jött el az ideje, hogy megcsináljuk, azonkívül rengeteg rajongó kívánsága volt egy élő U.D.O. anyag. És hogy miért Oroszország? Nos, már két alkalommal is turnéztunk ott, így tudtuk, milyen nagyszerű arrafelé a hangulat, pláne a koncerteken. Ezért amikor felkérést kaptunk a harmadik oroszországi turnéra, azt feleltük: oké, megkérdezzük az ottani ügynökségünket, hogy tudják-e biztosítani számunkra a szükséges felszerelést. Ők mindenről gondoskodtak és a szervezést is tökéletesen intézték, szóval igent mondtunk.
Fel is léptetek hét orosz városban...
...És összesen nyolc koncertet adtunk.
Merre jártál azelőtt Oroszországban?
A mostani turnéállomások közül Moszkvában és Szentpéterváron. Ezúttal Rosztovban, Volgográdban, Szamarában, Szaratovban, Nyizsnyij-Novgorodban is játszottunk. Azelőtt voltam Jekatyerinburgban, Vlagyivosztokban, Alma-Atában (Kazahsztán), Novoszibirszkben, Magnyitogorszkban és sok más helyen is. Szóval alaposan beutaztam már az országot.
Akkor nyugodtan mondhatod, hogy jól ismered az orosz földet, igaz?
Így van! (nevet) Főleg, hogy nem repülőgépen utaztunk, hanem vonaton és rengeteg tájat láthattunk közelebbről. Gyönyörű volt!
Melyik évben játszottál először Oroszországban?
Az U.D.O. zenekarral 1998-ban. Egy évre rá jött a második menet, a mostani turné pedig ez év április vége és május eleje között zajlott le.
Milyen ma Oroszország egy nyugati ember szemével? Milyen változásokat tapasztaltál a korábbi időkhöz képest?
Meglátásom szerint ma is rengeteg minden változik Oroszországban. Persze minél messzebbre mész az országban, annál nagyobb a szegénység. Ugyanakkor látni a fejlődést is. Moszkva, Nyizsnyij-Novgorod vagy Szentpétervár helyenként a nyugati városokra emlékeztet. Az emberek igen nyitottak, segítőkészek és bár rengetegen kérdezték tőlünk, hogy-hogy náluk turnézunk, amikor az ilyesmi egy csomó nehézséggel járhat, az égvilágon semmi probléma nem merült fel. Mindenünk megvolt, a szervezés is tökéletesnek bizonyult - néhol még sokkal jobban is működött az egész, mintha bárhol másutt koncerteztünk volna Európában! 1993-ban az Accepttel csak Moszkvába jutottam el, és amikor '98-ban újra ott jártam, már számos változást tapasztaltam. '93-ban még nem találtam Moszkvát annyira szépnek...
És milyenek a fellépési lehetőségek az országban? Milyen az ottani közönség, mennyiben különlegesebb más országok rajongóinál?
Ezt nem igazán lehet megfogalmazni. Van az országnak egy sajátos atmoszférája, de ezt nehéz leírni. Az ottaniak imádnak énekelni, hallatlanul lelkesek, és ami különösen jó, rengeteg a fiatal gyerek a koncerteken. Mit is mondhatnék még? Iszonyú nehéz ezt az atmoszférát megmagyarázni - érezni kell! Úgy gondolom, ha meghallgatod az albumot, magad is megérzed.
Hát igen, fel is tűnt, mennyire szeretnek énekelni. Főleg, amikor eredeti orosz dalokat, dallamokat játszotok, mint pl. a Katyusát...
Ez az ötlet már a Holy albumon megvolt, ahol be is építettük azt a népi dallamot a Shout It Out nótába.
Ami a live albumon hallható Accept számokat illeti, jó sok közöttük a meglepő dal. Minek alapján válogattátok össze ezeket?
Hát nem volt egyszerű feladat! Az U.D.O. nóták esetében egyértelmű volt, melyek kerülnek fel a lemezre, de az Accept dalokon nagyon el kellett gondolkodnunk, mert rengeteg lehetőség van. Mindenesetre nem akartuk az összes Accept klasszikust felrakni, lehagytuk a Balls To The Wallt, a Metal Heartot, a Fast As A Sharkot és a Princess Of The Dawnt is többek között. Az Acceptnek már három koncertalbuma is megjelent, ezek a klasszikus dalok pedig mindegyiken rajta voltak. Tudtuk, hogy sok Accept és U.D.O. rajongó szeretne hallani pár nótát a Russian Roulette lemezről. Végül azt találtuk ki, hogy megszavaztatjuk a rajongókkal a honlapunkon, mely Accept nóták kerüljenek fel a lemezre a klasszikusok helyett. Számunkra is akadt pár meglepetés, mint pl. a Like A Loaded Gun a Death Row albumról vagy a Protectors Of Terror az Objection Overruledról, ezekre abszolút nem számítottunk. De azt hiszem, jól válogattunk, eddig mindenki elégedett...
Ez ugye nem jelenti azt, hogy a nagy klasszikusok elő sem kerültek az orosz koncerteken?
Persze hogy nem! Muszáj eljátszanunk ezeket, ha-ha! Nélkülük egy U.D.O. koncert sem az igazi.
Azért gondolom, az olyan dalokat, mint a Turn Me On jó régen játszottad már...
Ó, azt utoljára még '84-ben vagy '85-ben nyomtuk, ha igaz. Ugyanígy a Run If You Can vagy a Midnight Highway nótákat is hosszú idő után vettük elő ismét. Szóval nem volt semmi most újra próbálni ezeket a számokat és szerintem be is váltak.
Mikorra várható ezek után a következő U.D.O. stúdiólemez?
Pillanatnyilag még dolgozunk rajta. 2002. március 25-én jelenik majd meg Man And Machine címmel. Közben az újabb Európa-turné is szerveződik, az album megjelenése után azonnal indulni szeretnénk. Igen hosszú sorozat lesz ez.
Van egy Peter nevű testvéred, aki szintén zenél. Az ő csapatával mi az ábra?
A Vanize-zal? Nos, a banda folyamatosan nyomul, méghozzá nem is sikertelenül. Skandináviában, Spanyolországban és itt Németországban is igen népszerűek. De így se könnyű a helyzetük, különösen a testvéremé, mert bár jó zenét csinálnak, az emberek mindig azt mondogatják: "Á, ez csak az Udo kisöccse!" Ez a legnagyobb gondjuk.
A zenéjük is erőteljesen Accept hatású ugyebár...
Igen, eléggé hasonló. Talán jobb is lenne Peternek, ha valami más muzsikával próbálkozna! (nevet) Ő persze imádja ezt csinálni, de ezzel nehéz helyzetbe is hozza a saját csapatát. Ahogy mondtam, az emberek folyton azzal jönnek, hogy "Ez itt a kis Dirkschneider. Érdekes, de annyira azért nem egy nagy durr!"
Szemmel tartod egyébként a mai európai metal színteret? Ha igen, vannak-e újabb kedvenceid?
Ó, én mindig gondban vagyok a nevekkel. Amúgy sok érdekes banda és izgalmas zene van a mostaniak között, de időnként mégis hiányérzetem támad. Vannak új csapatok, amelyek számomra nem igazán karakteresek, különlegesek. Hiába érdekes a zene, ha nem mond semmi igazán újat. Ma már persze nehéz újat mutatni. Rengeteg különböző forrásból táplálkoznak a mostaniak, ott vannak pl. a death metal bandák vagy minek is hívják őket... Másfelől viszont öröm látni, hogy fiatal zenekarok újra a hagyományos metal felé fordulnak.
Milyen érzés számodra, amikor olyan új zenekart hallasz, amelynek hatásai között nyilvánvalóan ott az Accept?
Nos, valóban rengeteg zenekarra volt hatással az Accept. Van egy lemezcégem és tonnányi demó érkezik hozzánk. Jó hallgatni, amit a maiak csinálnak, de ahogy figyeli őket az ember, rengeteg Acceptes, Judas Priestes, Iron Maidenes dolgot hall vissza, és egyre csak azt tapasztalja, hogy hiányzik az újdonság.
Mi a véleményed a kétrészes Accept tribute albumról?
Érdekes, ahogy ezek a csapatok játsszák az Accept dalokat. Sokukról tudom, mert mondták nekem, hogy az Accept volt a fő hatásuk, hogy az Accept lemezeket hallgatva döntöttek a zenélés mellett. Erre igen büszke is vagyok!.. Valami üzleti ügyben Hamburgban jártam anno, és mit tesz Isten, a Hammerfallékkal laktam egy szállodában. Már jól ismertem őket, ment is a közös sörözés... Aztán rákérdeztem, mit is csinálnak éppen Hamburgban, mire bedobták, hogy egy Accept tribute albumhoz veszik fel a Head Over Heels nótát és megkértek, hogy menjek le velük a stúdióba, esetleg énekeljek is a dalban. Így jött létre a közös szereplésünk, semmit nem terveztünk meg előre az egészből.
És mi volt a helyzet a Metal Gods feldolgozásotokkal?
Megkerestek minket, amikor ez a Judas Priest tribute anyag készült, mi pedig rábólintottunk, mert imádjuk a Priestet. Szóval felvettük a saját Metal Gods verziónkat és a bulikon is gyakran elnyomjuk. Vagyis ez egy megtervezett lépés volt, a kiadó felkérésére dolgoztunk.
Mi más tölti még ki az életedet a zenekar és a lemezcég mellett?
A fennmaradó időmet elsősorban a családomnak szentelem. Elég elfoglalt vagyok egyébként, ha épp nem az U.D.O.-val dolgozom, akkor a kiadóm köt le. Ez rengeteg meló ám!
Gondolom, nem is nagyon tudsz bulizgatni emellett, legalábbis nem annyit, mint az Accept időkben tehetted...
Ó, az Accept sose volt az a kimondott partizós csapat! Úgy értem, nem az a fajta, amelyik éjszakánként is állandóan pörög, iszik, mulatozik... Viszont nagyon keményen dolgoztunk! Jó, néha-néha mi is italoztunk egyet, ahogy az U.D.O.-val is kirúgunk olykor a hámból, ha turnén vagyunk, de ha az ember sokáig szeretne a pályán maradni, akkor csak vigyázzon az egészségére! Másképp nem is lehet maximálisan teljesíteni.
Ezért vagy te is még mindig a pályán ennyi év után.
Így igaz. Ha ezt akarod csinálni, nem bulizhatsz minden éjszaka, mert az képtelenség lenne. Ha sokáig szeretnél a csúcson maradni, az baromi kemény munkával jár!
Netán a hangodat is így sikerült megőrizned?
Voltaképpen nem ebben áll a titok. Ma mondjuk két doboz cigit szívtam el, ami kicsit sok, de hát ez van! (nevet) Egyébként soha nem volt problémám a hangommal. Igaz, nem is vettem énekleckéket vagy ilyesmi. Ez ilyen természetesen jön belőlem, nincs mögötte semmi trükk...
