Voltaképpen egész minifesztivál zajlott a Kultiplex falai között, sajnálatos módon azonban jókora késéssel érkeztem (micsoda szerencse, hogy sikerült napközben megcsinálni a BSF-interjút!), így az Atreyu az első csapat, amelyről érdemben szólhatok. Igen fiatal társaságról van szó, kiforratlan muzsikával, bár ez nem jelenti azt, hogy a HC-be oltott svéd metal kedvelői ne láthatnának fantáziát a srácokban. Valahol mókás dolog ennyire egy az egyben olyasmit visszahallani egy amcsi bandától, ami innen Európából indult el, de hát ez is a skandináv vonal jelentőségét mutatja...
|
időpont:
2003. június 11. |
|
helyszín:
Budapest, Kultiplex |
|
Neked hogy tetszett?
|
A Boysetsfire viszont komoly zenei érésen ment át az utóbbi időben. Az erőteljes dallamosodás persze a szélesebb körű ismertség, a jobb lemezeladási mutatók záloga és a nagy kiadós szerződés birtokában nyilván a jövőre nézve is ez az irány lesz a meghatározó, de amíg a mainstream világában is hangot tudnak adni Nathan Grayék a radikális mondanivalójuknak, szerintem fölösleges zúgolódni. Nem beszélve arról, hogy klassz nótáik vannak, Nathan kiváló énekes – koncerten szintén kifogástalanul teljesít – és a buli is remekül sült el. Kellően intenzívre, pörgősre vette a figurát a csapat, ahogy kell – így működik élőben ez a mélyen punkban gyökerező emocore. Különösen tetszettek Nathan átkötő szövegei. Jól tette a fiú, hogy nem vitte túlzásba a politikát, éppen annyit értekezett a háborúról és Bushról, amennyi pont elég volt.
Egyszersmind azt is ügyesen elkerülte ezzel, hogy a közönség különböző politikai nézeteket valló tömbökre szakadjon. Bizonyára neki sem kell már magyarázni, milyen nyomokat hagyott itt maga után az a bizonyos korszak... Sokkal inkább az egyén mindennapi küzdelmeiről, álmairól beszélt és okos, valósághű dolgokat mondott, de a buli lendületét nem törte meg. A lényeg a közös szórakozás volt, na meg az az érzelmi-gondolati többlet, amely az igazán jó koncertek ismérve. (Bocs a Deadbeats, Falcongate és Closet Monster zenekaroktól a késésért!)
