Shock!

Megmondom őszintén, a Death Angel nem volt nagy kedvencem korábban, begyűjtöttem a lemezeiket, szerettem is őket (különösen az Act III-t), de nem voltak nagy favoritjaim. Ez azonban egy csapásra megváltozott, mikor a No Mercyn láttam a legendás Bay Area csapatot. Ott, akkor fanatikusukká váltam, az a buli tényleg talán a legnagyobb koncertélményem. Még a Slayert is überelték, pedig ha valaki ismer, azt tudhatja mekkora szó ez tőlem. Ilyen előzmények után nem volt kérdés, hogy november 14-én ott a helyem a Mega Pubban. Ráadásul az előzenekarok között is volt egy-kettő, amelyikre kifejezetten kíváncsi voltam.

Mikor a helyszínre érkeztem, jött az első negatív meglepetés, nevezetesen: a Disbelief, Mnemic, Mystic Prophecy fellépés vámproblémák miatt elmarad. Fuck! Pedig a Mystic-ékre nagyon kíváncsi lettem volna, szeretem mindkét lemezüket… talán majd legközelebb. Itt még nem tudtuk, hogy további problémák is lesznek, hála a vámosoknak. Máig nem tudom pontosan, mi történt, de állítólag a hangszerekkel volt valami gond a határon. Nem akarták beengedni őket, vagy mi…(Sőt, olyan pletykát is lehetett hallani, hogy ugyanaz a fickó volt a vámtiszt, mint Iced Earth-ék esetében.)

Ilyen előzmények után még jó sokat üldögélhettünk a kocsmarészben, háromszor meghallgatva a Testament legutolsó lemezét (szeretem a Gatheringet, de mibe került volna kicserélni azt az átkozott cd-t?!), mire kimászott egy rendező a színpadra, és próbált mindenkit megnyugtatni, hogy a koncert nem marad el. Ez volt kb. tízkor, a kezdés pedig hétre volt meghirdetve…

Lassan vánszorgott az idő, míg végre történt valami! Kezdődött a Cadaveres De Tortugas koncert! Szegény fehérvári srácok nem voltak valami könnyű helyzetben. Körmi keze be volt gipszelve, így most kvázi frontemberré lépett elő, a gitárt nem tudta kezelni. Ez már eleve nagy érvágás volt, ehhez jött még az is, hogy a másik gitár hangja kb. huszonhétszer ment el… nem túl ideális körülmények. Ennek ellenére próbáltak minél jobb hangulatot teremteni, de ez a közönség most nem az övék volt. A jelenlevő, túlnyomó részben old-school thrasherek nem igazán vették a lapot, ami úgy látszik eléggé zavarta a srácokat. Egyre hevesebben próbáltak mindenkit ugrálásra, mozgásra bírni, de ezt a végére már egy kicsit túlzásba vitték… Nekem nem volt szimpatikus a sok “Ugráljatok bazmeg!” felszólítás. Láttam már sokkal jobb bulit is tőlük, ez a gyengébb teljesítmény valószínűleg csak a fentebb leírtaknak köszönhető.
Vége volt a CDT-nek, de a várakozás csak folytatódott, majd, ha jól emlékszem 11 körül közölték az örömhírt: “Végre megjöttek külhoni barátaink!”

Innentől kezdve viszont már tényleg nem volt semmi cécó, jöttek Darkane-ék, és úgy, ahogy a buszból kiszálltak, melegítőben, kabátban elkezdték felépíteni a cuccot, majd elvonultak átöltözni, és kezdődhetett a show. A tőlük már megszokott egyenruha megint megvolt, mindannyian fehér Darkane-ingben nyomultak.  A hangzás nem volt túl jó, az éneket nem igazán lehetett hallani, de ekkor ez már senkit nem érdekelt, örültünk, hogy tényleg van buli, és végre jó kis thrasht hallhatunk. Jól nyomták a srácok, energikusan, lendülettel, nem volt hiba… csak egyetlen egy: 7 szám és kb. 25 perc játékidő után megköszönték a lehetőséget és levonultak a színpadról!!! Kár volt, mert tényleg nagyon precízen tálalták a számokat, élvezetes volt a koncert, elhallgattam volna még egy ideig. Azt hiszem, muszáj lesz valami anyagot beszerezni a bandától.

Mikor vége lett a Darkane-nek, akkor jött a para. Ha Death Angelék is nyomnak valami rövidített programot 40 percben, akkor biztos botrány lesz… de hál'isten alaptalanok voltak a félelmeink. Egy rövid átszerelés után kezdetét vette a katarzis!!! Minden cicoma nélkül felmentek a fiúk a deszkákra és belekezdtek a Seemingly Endless Time-ba a legendás Act III.-ről. Zseniális darab! Nem kellet több a szépszámú közönségnek sem, kezdődött a zúzás. Bocsássátok meg, de fogalmam sincs a számsorrendről, kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy ilyen dolgokra figyeljek, csak élveztem a bulit.

Már előző alkalommal is hihetetlen volt, hogy itt vannak ezek a 150 centis, vágott szemű fickók (akik tök úgy néznek ki, mint akik a Fáy utcában “áom ezer öszázért” árulják a síkesztyűt) és valami olyan energia árad belőlük, hogy leszakad az ember feje. Szerintem azzal az energiamennyiséggel, amennyit a színpadon kiadnak magukból egy városrészt el lehetne látni. Itt nincs egy helyben topogás, álldogálás… túrás van, headbangelés, ugrálás, villázás, grimaszolás!!! Mindenki bőrben, felvarrós farmerkabátban, ahogy illik, mellébeszélés nélkül és csak nyomják a Metalt! Végig együtt lélegeztek a közönséggel, volt stage dive (Külön köszönetet érdemelnek a kidobók az emberséges bánásmódért. Sajnos ritka az ilyesmi manapság) és a koncert vége felé, naná, hogy a tagok is megmártóztak a “habokban”!

Azért néhány számcímet megemlítenék az elhangzottak közül: Thrashers, Road Mutants, 3^rd Floor, Why You Do This, Voracious Souls, Bored, meg persze az elmaradhatatlan Kill As One. Na azok az eszelős sikolyok, amelyek itt előtörtek Mark Osegudából… aaarrgh… máig beleborsódzik a hátam, ha visszagondolok. Aztán persze elérkeztünk a buli végéhez, mikor megígérték, hogy minél hamarabb visszatérnek majd egy full show-val. Merem remélni!!!

Nem volt túl hosszú a program, talán 70-80 perc, de nem hiszem, hogy bárki elégedetlenül távozott volna. Aki itt volt, biztos örök emlékként őrzi ezt az estét, aki meg nem, az feltétlenül jöjjön el legközelebb, ha igazi agresszív, fullos koncertet akar látni! Úgyhogy kedves koncertszervezők, Sziget, Summer Rocks stáb, itt a lehetőség, úgyis fesztiváloznak nyáron a filippínók (a Bang Your Head!-en már biztos ott lesznek), tessék őket meghívni! Ja, jövő év elején új lemez!!!