Shock!

december 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dream Theater, Kamelot, Special Providence - Budapest, 2015. július 7.

dream_theater_k2015_01Harmincadik születésnapját ünnepli a progresszív metal vitathatatlanul legnépszerűbb bandája, a Dream Theater, ezen jeles alkalomból pedig természetesen hozzánk is ellátogattak. Ebben persze semmi meglepő nincs, hiszen az ötös szerencsére elég gyakran felbukkan errefelé, egy újabb Dream-koncert azonban minden körülmények között rangos és komoly esemény. Ha pedig olyan csapatok nyitnak nekik, mint a Kamelot és a Special Providence, akkor tényleg bekerül a buli a kihagyhatatlan kalapba.

A hazai Special Providence instrumentális jazz-prog-rockot nyomat igen kiváló minőségben (nem véletlen, hogy a Spock's Bearddel indulnak turnéra hamarosan), amihez finoman szólva sem ideális a tűző napsütés és a 40 fok. Féltem is, hogy alig néhány ember lézeng majd a koncertjükön, de meglepetésemre nem így lett, amikor fél hét körül leértem a Barba Negrába, a közönség már majdnem a keverő vonaláig megtöltötte a helyet, és nagy érdeklődéssel figyelte Fehérvári Attiláék bűvészkedését, sőt, úgy tűnt, a döntő többség képben is van a zenekarral kapcsolatban. Nagyjából félórás koncertjükkel sikert is arattak, legközelebb azonban inkább egy kis klubban nézném meg őket, ez a fajta zene ott működik igazán.

időpont:
2015. július 7.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 37 Szavazat )

Bár egyértelműen nem vagyok tagja a „régen minden jobb volt" ligának, a Kamelot és sajnos a Dream Theater is abszolút abba a csoportba tartozik nálam, akiknek utóbbi anyagaival nem tudtam igazán megbarátkozni. Ennek ellenére végül mindkét bandával kapcsolatban maximálisan pozitív lett az este kicsengése. Noha becsülettel próbálkoztam vele, a friss Kamelot-nagylemez totál elment mellettem. A Havennel is az a bajom, mint jó tíz éve minden cuccukkal, nevezetesen, hogy a bombasztikus, szimfonikus témák buborékja mögött sok esetben nincsenek igazán kiugró dalok, ráadásul mintha egyre inkább csak saját magukat kopíroznák. Nem tudom, hogy alkotói válságba kerültek, vagy csak biztonsági játékra rendezkedtek-e be, a lényeg azonban az, hogy bár utóbbi lemezeiket nem hallgatom túl gyakran, élőben eddig mindig meggyőznek. Annak ellenére, hogy a koncert nem indult jól, végül szélesen mosolyogva köszöntem el tőlük, ami elsősorban a rendkívül szimpatikus Tommy Karevik érdeme. Bár a frontember nem annyira karakteres figura, mint Roy Khan volt, végtelenül kedves és alázatos személyisége, meg persze jó hangja miatt hamar maga mellé állított mindenkit. Az olyan apróságok pedig, hogy többször is bekiabálta: „sikíts", vagy hogy magyarul számolt el háromig, végtelenül jól estek a közönségnek.kamelot_k2015_01

Szükség is volt ezekre a húzásokra, mivel ez első nóták alatt akadtak bajok. Amellett, hogy a Kamelot számára sem ideális terep a nyári kánikula, kezdetben kifejezetten rosszul és halkan is szóltak. Főleg a vezér Thomas Youngblood gitárja tűnt kehesnek, de aztán néhány nóta után megfelelő pozícióba kerültek a potméterek, a szép sorban érkező dalok pedig elvitték a bulit. Mindebben nagy szerepe volt a frissen igazolt vokalistalánynak is, aki igencsak dekoratív megjelenése mellett a Sacrimonyban bizonyította azt is, hogy a zorkó énektémákkal is simán megbirkózik. A szemfülesek kiszúrhatták azt is, hogy a billentyűket nem a megszokott arc kezelte, Oliver Palotai ugyanis egy előre tudott és a csapatnak bejelentett probléma miatt nem lehetett itt. A helyére Corvin Bahn ugrott be, aki korábban Uli Jon Roth-szal és a Gamma Ray-jel is turnézott, abban azonban kételkedem, hogy ez a személycsere bárkit is különösebben zavart volna. Főleg úgy, hogy egymás után érkeztek az igazi Kamelot-slágerek: Rule The World, Ghost Opera, Center Of The Universe, Forever, meg a többi. Így pedig egy szempillantás alatt elrepült a rendelkezésükre álló bő egy óra, és a March Of Mephisto után hirtelen azon kaptam magam, hogy rögvest érkezik is a főattrakció.

dream_theater_k2015_02

Nehéz egy újabb Dream Theater-koncertről írni, hiszen a csapattal és fellépéseivel kapcsolatosan már tényleg mindent és mindenkit kielemeztünk mi is. Amit el kell mondani, az elmondatott, ráadásul az egyik legjobban dokumentált formációról beszélünk, amelynek rajongói a végletekig fanatikusok, akik egészen apró (és valljuk meg, jelentéktelen) részleteket is képesek aprólékosan kivesézni. Épp ezért nem is látom értelmét arról értekezni, hogy John Myung ujjai hogyan futkároztak a basszusgitár nyakán, netán Jordan Rudess miféle hangokat húzott elő varázskalapjából, ezeket úgyis tudja mindenki magától is. Inkább csak annyit írok le, mi az, amit én máshogy csináltam volna a koncerttel kapcsolatban. Ez pedig mindösszesen egyetlen dolog: megfordítottam volna a setlist sorrendjét. Ha netán valaki nem tudná ugyanis, a kerek szülinap jegyében a Dream koncepciója jelen turnén igazán egyszerű: minden egyes lemezükről játszanak egy dalt, mégpedig kronológiai sorrendben. Ennek eredményeképpen pedig az igazán nagy durranásokat ellőtték a koncert első felében, a végére pedig, amikorra is elértünk a rajongókat is megosztó utolsó albumokhoz, érezhetően leült kissé a buli. Ebből a szempontból szerencsésebb lett volna a csere, hiszen egy újabb dalokkal induló, majd szép fokozatosan a Caught In A Web – Metropolis – Afterlife trióval végződő buli tuti, hogy mindenkinek lecsavarta volna a fejét.

dream_theater_k2015_03

Ezzel szemben az Awake harmadikként felcsendülő alapnótája után óhatatlanul az kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy innen csak lefelé vezet az út. James LaBrie-ék dicséretére legyen mondva, azért a koncert íve így is rendben volt, azaz elsősorban a sokat mozgó és kommunikáló énekesnek köszönhetően sikerült fenntartaniuk a lelkesedést, a figyelmet és a jó hangulatot egész végig. Még úgy is, hogy a záró Bridges In The Sky – Behind The Veil duó nem mérhető még csak az As I Amhez sem, nemhogy a programot indító dalokhoz. Mindezt leszámítva azonban a koncert tökéletes volt: jól szólt, LaBrie remekül énekelt, a közönség meg persze imádta őket, és fogadni mernék rá, hogy senki nem vette volna zokon, ha a Behind The Veil után szépen megindulunk visszafelé, és újra végigmegyünk a diszkográfián. Tekintve, hogy a Dream Theater simán adott már háromórás bulikat is, talán nem is olyan vad az ötlet, mint elsőre tűnik... Ezúttal azonban meg kellett elégednünk lemezenként mindössze egy dallal, de az így is tizenhárom tracket kitevő programmal és a csapat formájával, azt hiszem, senki sem lehet elégedetlen.

dream_theater_k2015_04

Továbbra is az a véleményem, hogy némi leállás, feltöltődés nem ártana a Dream Theaternek, de mindez csak a stúdióanyagaikra vonatkozik. Élőben továbbra is remekel a zenekar, szóval tőlem akár holnap is jöhetnének újra.

 

Hozzászólások 

 
+1 #19 Shred 2015-07-12 16:40
Idézet - Jotun:
Az énekes lányka Linnéa Vikström
akinek apja Thomas Vikström (Therion .....

Köszi Jotun, sehol nem találtam infót a budapesti vokalistáról, nagyon last minute beugró lehetett:)
Idézet
 
 
+6 #18 pumpika666 2015-07-12 11:25
Idézet - extremeblast:
Alapi Istvánnak (Edda) is érdekes tapasztalatai voltak a koncertről, no comment....."Tudom, hogy most lavinát zúditok a nyakamba, de el kell mondanom, hogy tegnap 3. izben próbáltam a Dream Theather zenekarral magbarátkozni koncerten, de most sem sikerült, szóval biztos nem próbálkozom újra! smile hangulatjel El kell fogadnom, hogy ez a gépies, megfelelési kényszeres, hideg, sokszor antizenei megoldásokkal operáló muzsikálás nem nekem van kitalálva! smile hangulatjel Ráadásul még jól sem szólt, például a basszgitárból meleg levegőn kivül semminem volt észlelhető. Az előzenekarként játszó Special Providence, bár szintén nem az én világom, de sokkal jobban, érthetőbben szólt, és ki merem jelenteni, hogy jobban egyben volt a banda, mint a Főhősök. A három alkalom közül most birtam a legrövidebb ideig, meg sem mondom mennyi nóta után jöttem haza, mert a progmetál rajongók megköveznek...ha...ha...ha! smile hangulatjel smile hangulatjel'

Attis gravitációs mezeje nem tesz jót Alapi mesternek :D
Idézet
 
 
#17 extremeblast 2015-07-12 10:48
Alapi Istvánnak (Edda) is érdekes tapasztalatai voltak a koncertről, no comment....."Tudom, hogy most lavinát zúditok a nyakamba, de el kell mondanom, hogy tegnap 3. izben próbáltam a Dream Theather zenekarral magbarátkozni koncerten, de most sem sikerült, szóval biztos nem próbálkozom újra! smile hangulatjel El kell fogadnom, hogy ez a gépies, megfelelési kényszeres, hideg, sokszor antizenei megoldásokkal operáló muzsikálás nem nekem van kitalálva! smile hangulatjel Ráadásul még jól sem szólt, például a basszgitárból meleg levegőn kivül semminem volt észlelhető. Az előzenekarként játszó Special Providence, bár szintén nem az én világom, de sokkal jobban, érthetőbben szólt, és ki merem jelenteni, hogy jobban egyben volt a banda, mint a Főhősök. A három alkalom közül most birtam a legrövidebb ideig, meg sem mondom mennyi nóta után jöttem haza, mert a progmetál rajongók megköveznek...ha...ha...ha! smile hangulatjel smile hangulatjel'
Idézet
 
 
#16 radiátor 2015-07-12 05:42
SP: Nekem olyan banda ők, akik elég jók ahhoz, hogy felfigyel rájuk az ember, de túl egyhangú az egész, túl száraz ahhoz, hogy igazán katarktikus legyen (Nem úgy a 3-ai European Mantra, ami egyedül jobb volt, mint ez a SP-K-DT koncert). Jól szólt egy-két markánsabb darab, de aztán egyszerűen belefáradtam az unalomba.

Kamelot: Nightwish elé jobb lett volna. Tisztességes, középszintű, derék power banda.

DT: Én kivételesen azok közé tartozom, akik nem Pull me Under és hasonló, régi slágerek miatt szereti őket, hanem aki számára a scenes, meg a six degrees a legjobb album. Gondolom, az idő rövidsége miatt kellett szinte pont a rövidebb, töltelékszámoka t kiválogatni minden albumról. A fele számomra elég lapos volt, mintha meg akarnák úszni (magukhoz képest) komolyabb teljesítmény nélkül az egészet. Emiatt már egy Constant Motion-nek is örültem. A tavalyi koncerthez ez sehol sem volt.

Egyedül a hangosítás tetszett maradéktalanul, mert végre nem süketültem meg és minden hangszert hallottam, igaz a keverő környékén voltam.
Idézet
 
 
#15 hájnöken 2015-07-11 23:32
A énekes fiúka meg énekel minden idők egyik legjobb metál-progmetál albumán:

ugyanis a sewenth wonder énekese is ő
Idézet
 
 
+3 #14 Jotun 2015-07-10 17:58
Az énekes lányka Linnéa Vikström
akinek apja Thomas Vikström (Therion .....
Idézet
 
 
+1 #13 don diego 2015-07-10 17:01
szólós részek szépen szóltak de amikor együtt zúzott a csapat ott voltak komoly gondok(túlvezér elt hang,stb)
lesz még sportarénás koncert remélem azok jól sikerültek hangzásügyileg is
Idézet
 
 
+1 #12 Lacza Gergely 2015-07-10 14:56
Szerintem nem volt alapvető baj a hangzással, maximum az első percekben LaBrie még kicsit halkabb volt, de aztán helyreállt a rend. Myungot élőben pl. még sosem hallottam ennyire dögösen szólni, pedig ez már a negyedik DT bulim volt.
A hazai mezőnyből a SP megfelelő választás volt. Érdekes, hogy K. Zsolti mennyire háttérben volt a többiekhez képest "mutatványban". A lemezen megfelelő arányban van jelen, én itt most hiányoltam egy kicsit, azaz belőle több kellett volna, a többiekből pedig talán kicsit kevesebb.
Nem szeretnék megsérteni senkit sem (már csak azért, mert sokan bemozdultak rájuk), de a mostani Kamelot inkább mondjuk a Nightwish elé való, mint a DT elé. Az "új" énekessel nincs gond, de véleményem szerint stílusilag kilógtak a SP/DT páros közül.
Sajnálatos, hogy a baromi melegben nem lehetett ingyen vízhez jutni (szerintem ez ilyen esetben alap), ha már nem tudsz kimenni és visszajönni a placcról (na ez meg a másik negatívum). Miért is nem engedik?
Idézet
 
 
+23 #11 bogar 2015-07-10 14:39
Ahol én álltam ott hideg volt a sör.
Idézet
 
 
+2 #10 Valentin Szilvia 2015-07-10 13:30
Baloldalt voltam én is többnyire, nem szólt rosszul ott sem. A fordított setlist nekem is jobban esett volna. :)
Idézet
 
 
+2 #9 nikfisz 2015-07-10 13:13
Az első DT bulim volt - szégyenszemre.Nekem az Awake album a favoritom meg az Images.Ezért egyetértek a cikkíróval: nekem is a koncert eleje tetszett.Minden lemezen vannak kimagasló szerzemények,de mint albumok nem érnek fel az előbb említettekhez.Igazából 3-4 számnál volt igazi koncert hangulat(pl As i am)de a többinél sem volt 'fagyás'.A koncert egyébként jó volt,csak rövid.Ja és a Kamelot sem volt rossz.
Idézet
 
 
+5 #8 Shred 2015-07-10 11:17
Ahol én álltam, nagyon gitárcentrikus és brutális volt a hangzás (Rudessből kevés hang jött át, a basszus pedig iszonyúan be volt torzítva).
Nekem a dalsorrenddel nem volt bajom, szerencsére az újabb nótákat is szeretem - inkább az nem tetszett, hogy (nyilván a feszes időbeosztás miatt) gyakorlatilag végigrohantak a repertoáron, egyes dalokból ki is hagytak részeket (pl. a Bridges a teljes intróval nekem úgy kerek, ahogy az albumon van), és igen, kell a 3 órás műsor a hangulathoz, a finom tréfákhoz, az improvizációkho z. Ez így egy energikus, jó hangulatú hakni volt, ami nem baj, de több is van a zenekarban.
A FEZEN-bulinak sem volt apropója az új lemez, de ott annyira pörgött a banda az új dobos miatt, hogy eszméletlenül sikerült.
Idézet
 
 
#7 Tamas 2015-07-10 10:19
szerintem is szinte vegig eleg kasasan, neha nehezen kivehetoen szolt a Dream, de nem volt veszes, de jo sem az biztos. Kamelot viszont oriasi volt, nekem ott a hangzassal sem volt gondom, es az uj album is tele van jobbnal-jpbb dalokkal. Kicsit el is loptak a show-t nekem most kedvenc zenekaromtol.:) Toluk ez inkabb most egy alap koncert volt, katarzis nelkul. A zaronota valasztast abszolut nem ertettem, szinte barmit jobban szeretek az uccso lemezrol, mint ezzel zarni egy koncertet.
Idézet
 
 
+7 #6 Maradonnna 2015-07-10 10:14
Nektek aztán tényleg semmi sem jó!eljönnek a világ legjobb zenészei Ti meg rinyáltok!üljet ek inkább othon a fotelben :) Nekem meg marhára tetszett!
Idézet
 
 
+4 #5 faktor69 2015-07-10 10:06
Középen, kb. 20 méterre a színpadtól is minden jól szólt. A fordított tracklist szerintem is jobb lett volna.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.