Shock!

Ha múlt héten valaki megkérdezte volna tőlem, hogyan definiálnék egy ízig-vérig underground metal koncertet, azt mondtam volna neki: gyere le a pénteki E-Force bulira, és meglátod! Nulla reklám, két amatőr előzenekar, negyven néző, egy porszívóhangzású klub meg egy kultikus figura. Nagyjából ezzel mindent el is mondtam az estével kapcsolatban.

Mikor kilenc körül megérkeztem a Trafikba, épp a Purulent Rites reszelte kétakkordos ős-death metalját, amely sokkal inkább a Venomot juttatta eszembe minduntalan, mintsem mondjuk az Obituaryt vagy a Bolt Throwert. Színpadi kiállásuk sajnos szörnyű, és betűrt inggel, nyaka köré tekert mikrofonzsinórral nyomuló énekesük is sokkal inkább megmosolyogtató volt, mint meggyőző. És akkor roppant teátrálisnak szánt mozdulatairól, illetve a nóták között elővezetett dünnyögéseiről még nem is beszéltem.

A kettes sorszámmal rajtoló bemelegítő brigád, a Fanatic Attack már jobb volt valamivel, de a gyerekbetegségeket még nekik sem sikerült kiheverniük. Az például alap, hogy sikálós thrash metalt nem adunk elő szemüvegben. Ettől függetlenül 1986-os Kreator-metaljuk messze meggyőzőbb volt, mint a nyitó produkció, a buli vége felé elnyomott People Of The Lie feldolgozás viszont nem sikerült igazán tigrisre. Ahogy a Purulent Rites, úgy ők is nagyon az út elején járnak még, de sok sikert kívánok nekik.

A koncert előtt folyamatosan azon gondolkoztam: vajon egy Franciaországban élő kanadai fickónak miért éri meg kis magyarországi klubokban huszonhárom embernek játszani? Legalább a költségeket kitermeli-e egy ilyen turné? A kérdések persze továbbra is nyitottak, de a rájuk adott válasz valami olyasmi lehet, amit a megszállottság, fanatizmus és elhivatottság kifejezések érzékeltetnek leginkább. Mert az tuti, hogy ha valaki a kultthrasher Voivodban viszonylag széles körű ismertséget szerzett a metal színtéren, és ennek köszönhetően tisztában van azzal, hogy milyen komoly klubokban és rangos fesztiválokon fellépni, annak önkéntelenül is meg kell emésztenie azt a tényt, hogy a káosz-thrasherektől történő eltávolítását követően ezek az idők elmúltak, és innentől kezdve mindössze néhány tíz embernek muzsikálhat majd. Eric Forrest ezen a folyamaton minden bizonnyal régóta túl van már, hiszen a koncert előtt a merch-öt áruló, mindeközben pedig a rajongókkal roppant készségesen fotózkodó és haverkodó fickón a kiégésnek vagy a fásultságnak egyetlen jelét sem lehetett látni. Mint fentebb írtam, az E-Force nyilvánvalóan szerelem a részéről, amely most különösen felfokozott hévvel lángolhat, hiszen végre megjelent a csapat harmadik anyaga, ami gyakorlatilag már akkor kész volt, amikor 2011-ben, a Metalfesten beszélgettünk vele.

A The Curse Of The Cunt cím helyett végül szimplán csak The Curse címmel kiadott anyag (Eric természetesen folyamatosan az eredeti címet szajkózta) a koncert, valamint az ott beszerzett CD első hallgatása után ugyanolyan töménynek tűnik, mint az első lemez, az Evil Forces – annak ellenére, hogy Eric szerint egy csomó thrashes és punkos elem keveredik benne Voivod hatásokkal. Hogy ebből mennyi jön majd át számomra, az még rejtély, az viszont tuti, hogy a bulin előadott - ha jól számoltam - négy új tétel finoman szólva is kíméletlen. Sajnos a Trafik adottságai nem nevezhetők ideálisnak az ilyesfajta muzsikához, ráadásul teljesen frissek és ismeretlenek voltak még számomra ezek a témák, így leginkább annyi jött le belőlük, hogy a csapat iszonyatosan reszel, Eric pedig úgy acsarkodik, mint valami veszett kutya. Az E-Force daloknak véleményem szerint mindig is az volt a gyengéje, hogy kevés volt bennük a kapaszkodó, a markáns, emlékezetes megoldás, élőben pedig mindez hatványozottan igaz. Épp ezért muzsikájuk korántsem könnyű hallgatnivaló, hozzá képest a Voivod alapvetések - Project X, Insect és Mercury - kifejezetten emészthetőnek tűntek. Nyilván ezeket ezerszer lepörgettük már otthon, de részemről a kettes E-Force lemez, a Modified Poison is elég gyakran forog, az erről előkapott Lobotomized mégsem volt akkora csúcspont, mint az előbb említett három dal. Persze a Voivod egy legenda, egy kiemelkedő csapat, az E-Force pedig leginkább egy kultikus frontember - ezúttal egy Araya-hasonmás gitárossal négyfősre bővült - iparos csapata. Ettől függetlenül jó volt őket látni, szurkolok nekik, hogy legalább egy szinttel sikerüljön feljebb lépniük, és legközelebb normális körülmények között, rendes hangzással nézhessem meg őket.

Bár kifejezetten forró hangulat vagy fortyogó moshpit nem alakult ki, a srácok mégis elégedettek lehettek a fogadtatással, a kábé hatvan perces programot záró Venom klasszikus, az In Legaue With Satan után ugyanis még egy extra ráadást is megszavaztak nekünk, méghozzá az Iron Maiden The Trooperjét. Szóval ha még mindig tudni akarod, milyen egy vérbeli, száz százalékig underground metal koncert, a válaszom nem is lehet más: hát ilyen!