Shock!

Shock!-os kollégám, Bakó Csaba kivitelezte ezt a nagyszabású bulit, melyen 5 hazai ász lépett fel, egyenként kb. 50 perces nyomulási lehetőséggel. Elsőként a püspökladányi Dying Wish legénysége vette magához hangszereit s bemutatták kellemesen dallamos, ugyanakkor szomorkás muzsikájukat. Monori György birtokolta a melódiákat, míg Papp Lajos szólógitáros a hörgős énektémákat szállította. Demóikról és EP-jükről származó saját szerzeményeik mellett előadták az "In The Beginning" című Amorphis tételt is a "korszakalkotó Tales From The 1000 Lakes" albumról. A Dying Wish egy színpadképes, aktív zenekar és ez megmutatkozik minden koncertjükön.

Az est egyetlen nyugisnak számító csapata után kezdetét vette a betonozás című fejezet. A tabi Neck Sprain négy figurája robbant a színpadra. Groove-okkal és brutalitással teli zenéjük igencsak elnyerte a közönség tetszését, kész energia-bemutató volt, amit a színpadon műveltek. Kegyetlenül szólt a cucc is, és a srácok élvezték a zenélést, látszott rajtuk. "Overgain" címet viselő lemezüket frankón megismertették a kedves nézőkkel. Eszméletlenül király volt a nyomulásuk, további sok hangos bulit kívánok nekik!

Nagyon-nagyon vártam már az ex-Carbon Cage-vokalista Mányák Peti vadiúj bandáját, a Neochrome-ot. Mindig olyan lelkesedéssel beszélt róla "Manyi", hogy nem is számíthattam rosszra. Amikor színpadra álltak, eleve látszott, hogy a külső sem utolsó dolog náluk, ugyanis állatul mutatott a 3 hosszú hajú srác mellett a majdnem (?) kopasz és testes basszgityós; Falatka. Más látványosságról is beszámolhatok esetükben. Vadul vakított a stroboszkóp illetve ködösített a füstgép, de mindez mégsem ért volna semmit, ha a Neochrome nem nyomna olyan erőtől szétrobbanó zenét, mint amilyet nyom. Esküszöm, néha a régi Fekete Lyukas death/grind bulikat juttatták eszembe, melyeken előszeretettel vettem részt. Kajak profi volt az egész, és már alig várom, hogy kazin vagy CD-n hallhassam földbe döngölő, death metal közeli nótáikat. Remélem a Neochrome a Carbon Cage-dzsel ellentétben tényleg hosszú életű lesz, mert piszkosul jók! S bár már kellőképpen meg volt darálva az agyunk, még mindig várt ránk két brigád a durvábbik fajtából!

A Neochrome-ot a szintén debreceni Replika követte, a fesztivál leghosszabb ideje létező bandája. Régebben nem jött be igazán a trió, de ezúttal ők is taroltak nálam. A "rasztátlan" Csató Peti és Labi beleéléssel küzdöttek a fronton, míg Hargita Gábor a dobokat szaggatta. Rengetegen beindultak dübörgő zenéjükre, volt ütésváltás is. Nos, igen a túltengő energia…

Végül Ektomorfék vették kezelésbe a néhol már hullafáradt, de még mindig elemi erővel "harcoló" közönséget. Sepulturás beütésű számaik az ember agyába másztak. Akárcsak az előző három csapatnál, rájuk is a mélyre hangolt riffek és az őrület volt jellemző. A vége felé már eléggé elfáradtam, így az előtérben zsibbadva füleltem brutkó mjúzikjukat", a látványt hozzá képzelve...

A bulira több mint 500-an jöttek el és ez kellemes szám, de hát érthető is ez a "rajzás". Jó kis zajmassza-gyűjtemény volt ez a fesztivál, kösz érte Bakó Csabának és persze a zenekaroknak, akik igent mondtak!