Nagyon díjazom, ha itt Magyarországon sikerül megszervezni és véghezvinni egy olyan fesztivált ahol igazi külföldi ászok is fellépnek. A Nephilim Records emberei összehozták. Íme a végeredmény!
Az első napon délután már a karcagi Vale Of Tears muzsikált mire odaértem, a Facemanről sajna lemaradtam. V.O.T.-ék doom-death metaljának, valahogy nem tett jót a napsütéses feeling, én legalábbis sötétedés után bizti jobban élveztem volna őket. Ráadásul ekkor még nem gyűlt össze nagy létszámú hallgatóság. Zenéjük és kiállásuk azért oké volt és minden jót kívánok nekik a jövőben.
Mivel az első napon már eléggé be voltam sózva, a Social Free Face és a Bomber műsorát csak “háttérzeneként” füleltem, miközben a haverokkal trécseltem. Az osztrák Darkside-ot viszont jobban megszemléltem. Eleve látszott, hogy külföldiek állnak a színpadon, minden sokkal profibban ment. A hangzás nem volt teljesen tuti, de a különleges effektek elég jól kijöttek. Death metaljuk után Strong Deformityék taposták a deszkákat. Az égiek perceken belül beleköptek a levesbe s nemsokára dőlt a lé a “mennyből”. Ezt nevezik szívásnak egy szabadtéri bulin. Sokan fedezékbe vonultak a sörsátorba. A banda persze lenyomta a magáét még Kovács Bedlam Péter is csatlakozott hozzájuk.
Az Ektomorfnál asszem már elállt az eső, s nyugodtabb aggyal léptek a srácok a közönség elé, persze emellett azért beőrültek zenélés közben, ahogy megszokhattuk tőlük.
Az este utolsó előtti zenekara az új felállású Pokolgép volt, főleg régi nótákkal. Hallhattuk a Vallomás, Ha újra születnék, B.S. (Budapest Sportcsarnok, Bocs!) emlékére, A jel, A háború gyermeke, Ítélet helyett, stb. nótákat. Talán csak egy új dalt játszott el a Rudán Joe-Kukovecz Gábor-Csiga-Pinyő-Szilágyi Ede alkotta csapat. Tök jó volt az ekkor már sötét égbolt alatt az ősrégi dalokkal “találkozni”.
Bevallom “férfiasan”, hogy én egész nap a német Sodomot vártam, akik kb. 12-13 éves korom óta elragadtak jellegzetes zenéjükkel és megjelenésükkel. A színpadon intézkedő technikusok levonulása után berontottak Németország sörimádó thrash királyai, mégpedig disznópofával. Reméltem, hogy (Slipknotékkal ellentétben) itt lekerül a maszk, mert én csak akkor hiszem el, hogy Tom Angelripper áll ott! Aztán végre ledobták és… A hangzás hamisítatlanul Sodomos volt, tehát kibaszot állat, harcias és a maga nemében vágóhídi. S amikor Angelripper olyan számokat konferált be, mint pl. a Remember The Fallen, Outbreak Of Evil, Agent…, majdnem berosáltam. Totál bejött az a beleszarós, görcsölés nélküli 80-as évekbeli elvetemült thrash feeling, amit mindig imádtam. Nem maradt ki a Motörhead nóta sem, ezúttal az Ace Of Spades-t szedték elő Lemmyéktől. A Pokolgép buli óta kivetítő is mutatta az éppen nyomuló banda színpadi tevékenységét, így a Sodomról is közelképet kaphattak az alacsony növésűek, illetve a hátul állók. (Ez jó ötlet volt!) A német trió a látványra is adott: a pirotechnika által kisebb poklot varázsoltak a Földre! Egy vadiúj dalt (ha jól értettem M-16 címűt) is bemutattak, ami első hallásra frankón beillett a többi közé. Mivel állatira élveztem a Sodom koncert minden egyes másodpercét, elég hervasztó volt látni a levonulásukat. De szerencsére visszajöttek még, nagy örömömre a Bombenhagellel! Majd egy hatalmas robbanás után vége lett… az első napnak is.
Az atommeleg szombat délutánon egy valóban napsütéses zenében utazó brigád, a székesfehérvári S.L.A.N.G. indította a bulit. Pár hónapja megjelent lemezük nótái szóltak főleg, de felcsendült egy Van Halen sláger is (Ain’ t Talking About Love). A csapat tagjai igazi rock'n’roll állatok fazonilag és kellemesen lenyomták a témát. A dunaújvárosi Testimony azonban a death rajongók “megmentésére” érkezett, s brutkó death metaljukkal igazán megörvendeztették beteg agyainkat. Kurva jó, hogy előretörtek a death bandák hazánkban. A tatabányai Ideas egy Samael nótával (Rain) indított, s baromi hitelesen kivitelezték a dalt. Mintha az eredeti svájci bandát hallottam volna. Volt még The Ar a Tiamattól s persze érdekes saját számok. Brutálisan jó koncertet adott a lábatlani Christian Epidemic! Látványban is ott van a banda és thrash/death metaljuk is veszettül kellemes a keresztényellenes rajongók számára. Szövegeik sokak számára durvák lehetnek, de hát az igazság mindig keményebben hat.
Rómeó Vérzik: a feltűnő nevű banda egyszerű felépítésű metalt nyom. A repertoárból egy kakasról szóló dalocska maradt meg emlékezetemben, elég érdekes párhuzamot vontak benne az emberekkel. A Storyt egy sátorból hallgattam, a látványról így lemaradtam. Sajna a mjúzikjukat is nagyrészt átdumáltam, ezért nem tudok írni róla, bocs. A Night In Gales-re már kitántorogtam, szerencsére. Akkora energia jött le a színpadról, hogy ihaj! Itt is rögtön lerítt róluk a külföldiség, a merészebb bemozdulások. Az énekes egy komplett vadállat volt, a basszusgitáros rosszcsont non-stop vigyorgott (enyhén Take Thates búrájával), cuki volt. Énekes barátunk néha hanxóróba nyomta a szöveget s gyakran leöntötte magát egy kis hideg vízzel a hőségben.
A szintén német Mystic Circle-ből kivált a dobos arc, ezért dobgéppel kenték maguk alá az ütemet. Abszolút brutál volt a megjelenésük: két kopasz tag, kifestett sötét szemekkel, fordított keresztekkel, valamint egy hosszú hajú gitáros, aki úgy nézett ki mintha egyenesen a 80-as évekből került volna át 2000-be. Zenéjük kezdetben kaotikus volt és a norvég Limbonic Artra emlékeztetett. Az egyik mikrofonnal nem volt minden O.K. (már a Sodom buli alatt sem). Szar volt ez a dolog, vagy inkább kínos… Gyűlöletes, kíméletlen black metalnak nevezném a M.C. zenéjét. Kár, hogy világosban játszottak még ők is, a sötét ég illett volna hozzájuk. Az új dobossal nyomuló Tankcsapda koncertjét nem láttam, viszont hallottam, hogy a nagy slágerekkel uszították a népet.
Az amcsi Cannibal Corpse-ra már marhára vártam. Ekkor láttam a bandát először Corpsegrinderrel. Kurva jól mutattak az amcsik a színpadon! George “Corpsegrinder” Fisher gardróbszekrény termete súlyosbította a témát. Kedvenc C.C. tagom, Alex Webster baromi kellemesen headbangelt szőke hajzuhatagával. A hangzás vaddisznó volt, kár, hogy kicsit egysíkúak az amcsi death nóták. Corpsegrinder barátunk a jelenlévő hölgyrajongóknak kedveskedett a Fucked With A Knife című tétellel. Teljesen meghatódtam tőle. A Devoured By Vermin is bejátszott többek között, de már irtóra be voltam gerjedve Hammer Smashed Face című kedvenc balladámra. Ezt ráadásként el is zúzták, kibaszott vad volt! Sokszor az kötötte le a figyelmemet, hogy milyen villámgyorsan járt a gitárosok keze. A Cannibal Corpse őrült koncertjével zárult a fesztivál. Végezetül még dicséret illeti az alacsonynak számító jegyárakat is. Érdemes volt Győrbe elutaznom, ez tuti!
Hozzászólások