Lehetett számítani rá, hogy a Dream Theater esten látottak a mostani buli fényében csak ízelítőül szolgáltak a jövőre nézve és összességében ez a koncert újabb csúcspont lett Fábiék általam látott számtalan fellépése között!
A Perfect Symmetry szokásosan hangulatos, feldolgozásokkal bőven megtűzdelt műsorát bántóan kevesen nézték és fájdalom, a későbbiekben sem emelkedett látványosan a létszám. Az élőzene utáni "tötyi-lötyire" bezzeg tuti, hogy beérkeztek a mulatni vágyók... De hagyjuk ezt, nekünk nem velük kell foglalkoznunk! Kusinka Tamásékkal sikerült pár szót váltanom röviddel a kezdés előtt és nem épp virágos jókedvükben találtam őket. Elvannak, zenélgetnek a srácok, csak nem látják azt a bizonyos fényt az alagút végén. Pedig a Triumphant And Empty az eddigi legérettebb szerzeményük (amellett, hogy a legkeményebb is), igazán kár lenne megszakítani egy ilyen szépen megkezdett folyamatot. Már rég nem meglepő, ám annál szívderítőbb, ahogy koncertről-koncertre ugyanazt a meghitt, emberi légkört képesek körénk varázsolni a pécsiek és ezt ismét csak fokozták a Fates Warning (kézenfekvő), Psychotic Waltz (ez is mindig beválik) és Conception (a ma esti "Kinder Surprise") nóták.
Erre kellett a Nemesis csapatának még egy lapáttal rátennie. Örömhír ugyanúgy a zenészeknek, mint nekünk, rajongóknak, hogy a Rock Hard válogatáson való szereplés lemezszerződést hozott, az ötös pedig ettől láthatóan felpörgött. Még Beró lelkesedése is nyilvánvaló volt, jóllehet a balszerencsés bőgős kényszerből, egy csúnya sérülés miatt ülve nyomta végig a műsort! Ha ő esik ki a színpadi akcióból, az még nem jár olyan komoly következményekkel, de az egyébként is roppant aktív frontember, Kiss Zoltán maradéktalanul betöltötte az így keletkezett űrt. A Dream esten is maximum a rövidebb program lehetett zavaró, de ezúttal már ebbe sem lehetett belekötni! Elhagynám a lejátszott dalok leltárszerű felsorolását, de azért kiemelném a régen hallott Abraxast, amellyel nekem különösen szép perceket szereztek. Ismét bedobtak egy friss szerzeményt, Az élet fája címűt (rövid időn belül a második újdonság tőlük a Menedék után és ez is igen ízesre sikerült!), valamint egy Goddess Nemesis instrut is. Marasztaltuk őket rendesen, de sajnos egy ilyen alaposan összerakott program is véget ér egyszer, így pedig a ráadásban megismételt Kígyó szemének is nagyon tudtunk örülni, meg hát a kígyónak tényleg két szeme van. A Nemesis buliknak pedig hatalmas feelingje és ez a Wigwamos koncert volt a legjobb példa arra, hogy ilyen szerényebb nézőszám mellett is működik a dolog. Ahogy nem egészen egy hónappal később a PeCsa szabadterén is működött, amikor a P. Mobil (!) közönségét, pontosabban annak a színpad előtt tartózkodó töredékét is sikerült meggyőznie a kvintettnek. Új, dicsőséges fejezet kezdődik - vagy már el is kezdődött - a Nemesis történetében!
