Amiről már hónapok óta beszéltünk, az most bekövetkezett: az Újszülött idő előtt elhalálozott. Talán megbocsát nekünk az old school stílusú lendületzenét toló Hold X True és a sűrűn tördelt, súlyos emo-ban nyomuló Buried By Time, amiért ezúttal csak Jakab Zoliékkal foglalkozunk részletesen (ráadásul a német vendégzenekar, az izomcore-ra gyúró Destiny fellépése nem is bizonyult túl emlékezetesnek), de aligha kétséges, hogy a szomorú alkalom ezt teszi indokolttá.
Kezdeném talán azzal, hogy én még gyenge vagy közepes Newborn koncerten nem voltam. Láttam nagyszerű és még nagyszerűbb fellépéseket tőlük, most pedig ismét eldobtam az agyamat. A magas szintű zenei teljesítmény és a srácokra jellemző közvetlenség, laza emberközeliség valami olyan frenetikus bulihangulattal párosult, hogy az döbbenet! Elévülhetetlen érdemei voltak ebben a népes és roppant aktív közönségnek is, a dühöngőből áradó energiafolyam pedig a zenészeket is ugyanúgy magával ragadta. Ádám dobszerkója vagy háromszor összedőlt a színpadon kialakult "zavargások" közepette, ám az iram mit sem lankadt.
A Newbornnál mindig is köztudottan kiemelt szerep jutott a dalszövegeknek, Zoli élőben előszeretettel fűzött ezekhez részletes és találó kommentárt, most azonban félretette a sokat feszegetett társadalmi meglét-kérdéseket, sőt a társaknak is gyakran engedte át a mikrofont konferáláskor. A számos komoly gondolat és tengernyi poén közepette tökéletesen lejött, mennyire élvezi az egész zenekar a játékot. Gondoljunk bele, ezek a fiúk beutazták Európa jelentős részét, szerepeltek a legnagyobb hardcore fesztiválokon és lám, mennyit jelent nekik, hogy a hazai tábor előtt zúzhatnak még egyszer - utoljára.
Igen, utolsó alkalommal hangzott el a Difficulties Of Crossing A Border, a Between Walls And Pieces Of Plastic, az All Roads Lead To Rome stb, néhány helyen klasszikus nótarészletekkel (Metallica - Master, Slayer - Raining Blood) megspékelve, a koncert pedig a Guns-féle Sweet Child témájával zárult. Szóval szép búcsú volt!
Az élet persze megy tovább, a frontember és a többi zenész egyaránt folytatja küldetését, csak ezentúl külön utakon. Zoli nyilván a nemzetközi Trafós bulik szervezésével sem hagy majd fel és tovább él a budapesti Food Not Bombs mozgalom is (ételosztás a rászorulóknak), utóbbiról a buli végén is hírt adott Jakab mester. Nem feltétlenül a zenéléssel összefüggő dolgok ezek, viszont rendkívül fontosak. Ilyen emberekből kéne ide több (az underground színtéren feltétlenül, de egyébként is - nem hiszem, hogy egyedül a hardcore arcok kiváltsága lenne ez a hozzáállás), akik nem csupán beszélnek arról, mit és hogyan lehetne jobb irányba mozdítani, hanem tesznek is az ügyért! Mert, a költő halhatatlan szavaival élve, IN THESE DESPERATE DAYS WE STILL STRIVE FOR FREEDOM...
