Shock!

Egy szép, napos hétvégén érkezett Erdélybe a hazai kemény zene két oszlopos képviselője. A Moby Dick hosszas szünet után tért ide vissza, immár negyedszer, és egyben újra a rock&roll világába. A Tankcsapda tavaszi turnéjának keretében jött el mifelénk. A két buli egyenrangúan jól sikerült, ezért az alábbiak lényegében mindkét bulira vonatkoznak. Laza teltház gyűlt össze mindkét helyszínen, ami így is szép számú közönséget jelentett, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a sportcsarnokok Sepsiszentgyörgyön 2500, Marosvásárhelyen 5000 ember befogadására képesek.

Nyolc órakor a marosvásárhelyi Defender kezdett, akik kezdőként is elég szépen vonzották a közönséget, főleg a Metallica: Enter Sandman, Van Halen: Jump feldolgozásoknak köszönhetően.

Alig negyed óra várakozás után lépett színpadra a Moby Dick, a legendás Fehér Bálna, akik jó értelembe véve rendesen letaglózták a közönséget. A Fejfa helyettel nyitott a banda, és olyan erővel csaptak a húrokba, hogy a körülöttem állókkal alig bírtuk tartani magunkat nehogy a kordonba préselődjünk. Sorra jöttek a jobbnál jobb nóták, mintha a kívánságom szerint állították volna össze a műsort! Good Bye, Körhinta, Romlott rendszer, Politikus, Zsibbad az agyam, Beteg a Föld, Kiképzés, Indul a boksz, a teljesség igénye nélkül. A ráadásban megkaptuk az Ugass kutyát, Gazembert, és a Keresztes vitézt. A srácok olyan erősek, hogy ezt tényleg nem gondoltam volna, a zenekar 94-es fénykorának teljesítményét idézte!

Mentes Norbi klasszul nyomta a szólókat, Smici erőteljes, keményen szóló érces hangja szintén kellemes meglepetés volt, és konferálásai is tetszettek. A dobok mögött nem Hofi ült, bár ez nem ért meglepetésként, de az annál inkább, ahogy Bertalan Balázs odatette a témákat. Úgy gondolom, nagyon jó választás volt. Az utóbbi idők legjobb dobsoundját hallhattam! Precíz, és söpört mint a szélvész, minden elismerésem érte! Gőbl Gábor egyetlen hosszú sörényes banda tagként, végig headbangelte a műsort. Mindhárom gitáros megtalálta a helyét a színpadon, jó volt látni, hogy rendesen mozognak, nincsenek lecövekelve láthatóan élvezték a régen hallott témák nyomatását. A buli másik meglepetése volt, amikor Pusztai Zoli (szövegíró) lépett színpadra a Keresztes vitéz alatt, kezében magyar zászlót lengetve, mindvégig a szám alatt. Mindenkinek a szíve hevesebben vert ezután, azt biztosan állíthatom...

A fény és hangtechnika lenyűgöző volt, és tudtommal az összes felszerelés Magyarországról érkezett, ami hatalmas teljesítmény, le a kalappal a szervezők előtt! A hangzás jó volt, annak ellenére, hogy a csarnokok akusztikája nem a legideálisabb. A közönség többsége, köztük én is, főleg a Moby Dick miatt mentem el a bulikra, és úgy vettem észre ezzel sokan így voltak.

Fél 11 magasságában jött a Tankcsapda. Véleményem szerint Marosvásárhelyen nagyobb sikerük volt, bár nem lehetett könnyű dolguk a kimerült közönséget újból csápolásra bírni. A Jönnek a férgekkel kezdtek. A műsor érezhetően jól volt összeállítva, figyelembe vették, hogy hozzánk nehezebben jutnak el az újabb albumok, a legfrissebb magyar zenék. Természetesen nem maradhattak el a nálunk is jól ismert slágerek (Ez az a ház, Mennyország Tourist), és az Egyszerű dal sem. Az Agyarország és a Baj van! képezte a műsor javát. Lukács nagyon jó, ő a banda motorja! Egy nagy énekeltetés sem maradhatott el. A többiek teljesítményében nem találtam különös dolgokat, Cseresznye és Fejes Tomi becsülettel nyomta a számokat, bár a hosszú turné szerintem kivett erejükből, lelkesedésükből.

Összességében nagyon jó bulikat láthattam, az itteni magyarságnak nagy szüksége van ezekre az igényes koncertekre, és aki nem volt ott az sajnálhatja. 1994 óta nem voltam ilyen hangulatos estén, és ezzel azt hiszem mindent elárultam!