Shock!

A rock- és metálzenei szubkultúrában, ha azt mondom: Ice-T, te rávágod, hogy Body Count. Ha élted a ′90-es éveket, akkor rávágod azt is, hogy Cop Killer. Aztán sorolni kezded, milyen filmben és sorozatban láttad már Tracy Lauren Marrow-t, aki az életét Douglas Century segítségével formálta könyvvé – legalábbis egyfajta remek esszenciává, ami a Konkrét Könyvek gondozásában jelent meg idén.

Dudich Ákos mindig hoz valami csemegét. Az Ice-T életét 2011-ig feldolgozó történetfolyam nemcsak azért érdekelt, mert mindig bírtam ezt a zord, de amúgy a könyv elolvasása után kimondottan cukinak tűnő (ex-)gengszter csávót, hanem mert kíváncsi voltam, egy másféle zenei (és filmes) szubkultúrából mégis miképp lehet feketeként az abszolút fehérek által uralt világban, a köztudottan csőlátású metálos közegben ilyen izgalmas karriert elindítani és felvirágoztatni. Persze ne feledjük, a ′90-es években a zeneipar is teljesen másképp működött, a néhány hete Budapestet is ismét megjárt Body Count pedig másodvirágzását éli az utóbbi bő évtizedben, a rap metal Slayere a csapat, és ezzel mindent elmondtam.

Ha válaszokat keresel a feltett kérdésekre, meglehet, hogy csalódni fogsz. Nem kimondottan boncolgatós zenei könyvet fogsz lapozni, kevés szó is esik arról, mikor mi miért történt az adott zenei formációkkal Ice-T életében, de nem is baj, arányaiban bőven rendben van mindez. A filmes-sorozatos és gengszterkedős sztorik egyébként számomra sokkal izgalmasabbak, zenekaros történetet olvastam máshol eleget, nagyjából hasonlóképp működtek mindenhol a dolgok. Itt a történet ténylegesen erről a félig feka, félig kreol, sokáig a saját identitását kereső és helyét nem találó fickóról szól, aki normális, szerető családi közeg nélkül volt kénytelen elnavigálni magát az életben. Nyilvánvalóan ilyen háttérrel könnyen bele is csúszott abba az életformába, amit errefelé TÉNYLEG csak a filmekből ismerhetünk – valamennyire.

Ice-T, a gengszter, a rapper, a sorozatsztár, a filmsztár, a metálzenekari frontember, az életmód tanácsadó, a fiatalon lett családapa, az ide-oda csapódó, saját magát is kereső, de mégis kőkeményen előretörő és klasszikus street smart figura gyorsan rokonszenvessé válik, annak ellenére, hogy olykor a hajad égnek fog állni tőle, miken ment keresztül. És akkor ne is gondoljunk bele, mi az, ami sosem kerülhetne papírlapokra, de jobb az ilyesmit békében feledésbe merülni. Ice-T-t egyszerűen nem lehet nem kedvelni, annak ellenére, hogy bizonyos korszakaiban bizonyára te is összetojtad volna magad tőle, ha szembekerülsz vele.

A könyvet olyan laza természetességgel fogalmazták meg, illetve Ákos olyan frappánsan eltalálta a magyar nyelvezetet hozzá, hogy konkrétan végig Ice-T hangját hallottam, mintha velem szemben ülve felolvasná nekem a saját történetét – magyarul. Finomkodás és ál-píszískedés egy pillanatig sincs a történetben, niggerezik eleget, a szarkazmus, az önirónia és a sokat tapasztaltak bölcsessége minden sorából átsüt. Ice-T az a figura, aki ha a bizalmába fogad, akkor biztos kiáll érted tűzön-vízen át, de cserébe ő is feltétlen lojalitást vár el tőled. A bandák már csak ilyenek, kicsiben megvan ez mindenhol, errefelé is, nyilván. Számomra kimondottan újszerű volt néhány életszakasza, például a katonai múltjáról nem is tudtam, de más megvilágítást kapott ezzel elég sok minden. Időben nagyokat ugrik, de hát cirka 220, színes fotókkal (!) dúsított oldalba nem lehet mindent belesűríteni, és igazából ez a könyv egyetlen hibája: hogy rövid. Akár tripla oldalszámot is simán olvasnál ezekből a sztorikból – biztos akadna még bőven mesélnivaló. Viszont ha úgy nézed, kapsz egy kompakt kivonatot ebből a kalandos életútból, megismered a rapper életének fontos állomásait. Ráadásul Ice konkrétan életvezetési tanácsokat is ad, amiket ugyan magadtól is tudsz, de ha elolvasod a mondatait, az valahogy más tartalmat, súlyt képvisel, és el fogsz töprengeni nemcsak az ő életén, hanem a sajátodon is.

Te is biztos ismersz olyan valakit, aki hasonlóan keserves, szeretet nélküli gyerekkorból, meredek kanyarokkal, de sikerre vitte az életét. Nyilván nem egyszerű egy ilyen történet sem, és semmilyen szempontból sem egyszerűek az ehhez hasonló figurák. Ice-T mára lenyugodott, megtalálta a saját boldogságát, mind a materiális javakat, mind a lelki békéjét illetően, amihez hozzájárult a társa is. Cocóról olyan szeretetteli természetességgel ír és olyan frappánsan összefoglalja, miképp lehet hosszú távon működtetni egy értékes párkapcsolatot, hogy az konkrétan tényleg tanítani való. Nyilván a hip-hop- és rapperszcénából említett figurák nagy részének neve számomra nem mond túl sokat, de kedvet kaptam hozzá, hogy beleássam magam a korai Ice-T-szólólemezekbe. A bandaháborús témák elképesztően távol állnak tőlem, de neki simán elhiszem, hogy békét tudott teremteni ilyen-olyan eszközökkel, és a maga módján tesz azért, hogy jobb útra tereljen olyan arcokat, akiknek nincs nagyon veszítenivalójuk. Ice-T tehát motivációs trénerként is kiváló, illetve ha még egy karrierút előtte állna, akár ezt is sikerre vihetné, a könyvet legszívesebben minden kallódó fiatal kezébe odaadnám: olvasd el, gondolkodj, tanulj! Ahogy maga Tracy Marrow is szeretné, hogy a gyökértelenebb fiatalok tanuljanak a mások által megélt hibákból, lehet másképp is élni. Ice-T-t pedig legszívesebben megölelgetném, hogy ennyire jó arc „öreg” korára, és bízom benne, hogy lesz még néhány ütős, újabb energiabomba Body Count-lemez.

A könyv gördülékenysége magával sodor – én ennek ellenére direkt komótosan olvastam, alaposan megrágtam bizonyos mondatokat, hogy ne csak egy újabb agyrágógumi legyen a sorban. Ha rajongsz az önéletrajzokért, és egy másféle zenei világba merülnél, jó szívvel ajánlom, nálam ez biztosan újraolvasós lesz egy idő múlva.