Shock!

Nehéz lenne annál lelkileg megterhelőbb eseményt elképzelni egy zenekar életében, mint amikor egyik zenésztárs idő előtt távozik. Az Asphalt Horsemen egyik fő oszlopa, dalszerzője és vélhetően apafigurája, Matyasovszki Géza emlékének szentelték a nevében, kiállításában is beszédes új lemezt a srácok. Nem is akarok a történteken feleslegesen merengeni, főleg, hogy Lőrincz Kariék zenéje alapvetően az életigenlésről, a lazulásról, a vidám pillanatokról szól. Értelemszerűen a gyász érzése kénytelen-kelletlen bekúszott ebbe a napfényes világba, amit a csapat főhajtással és mélységes tisztelettel formált zenei nyelvvé.

Az ősszel készült interjúnkban bőven kitértünk a lemez készítésének körülményeire, így most a zenére koncentrálnék. Az Asphalt Horsemenben a kezdetektől azt kedveltem, hogy muzsikájukkal (lélekben) nem a magyar piacot célozták meg, értem ezalatt, hogy hiába nem volt nagyon lehetőség a határokon túli áttörésre, a dalaik nem az itthon begyepesedett KGST-vonalat követték, hanem azt a fajta amerikai álmot, amiről mi is csak álmodoztunk a ′80-as, ′90-es években, és ami a világ mindenféle felfordulásával és változásaival már teljes egészében a múlté. Egyszerre édesen nosztalgikus, megbízhatóan barátságos, és „feelgood" energiákban gazdag az Asphalt Horsemen világa.

A korábbiakhoz képest azt mondanám, hogy néhány szerzemény hangulatában kissé metálosabb, legalábbis néhány dalban nagyon odacsaptak a riffekkel, erre a Breathe The Air a legjobb példa, ami pillanatok alatt az egyik új kedvencemmé is vált. A megkerülhetetlenül lendületes és „rohanjunk ki a világból" érzést hordozó dalok egyike az Eyes Don't Lie, aminek együtténeklős refrénje másodpercek alatt a füledbe fog tapadni, az elegánsan finom dalszövegével együtt. Ne feledjük, hogy az AWS-es Brucker Bence vendéggitározik ebben a dalban.

A lélekbe markoló pillanatokat nemcsak a Megyesi Balázs által írt, Géza emlékének szánt basszusgitár-szösszenet Farewell, illetve a záró, nevében is beszédes Last Goodbye hozza, hanem a Never Forget is, melyet egy, a zenekarhoz közel álló baráti házaspár tragikus balesete ihletett. Méltó főhajtás mindhárom szerzemény. A borúsabb pillanatokat azonnal feloldja a When Dreams Come True, ami szövegében és hangulatában is azt A Bizonyos Little Caesar-koncertet idézi, aki ott volt, szélesen fog vigyorogni e megismételhetetlen este emlékfoszlányaitól. A slide gitáros Never Easy imádnivaló, délies(ebb) hangulatával a forró nyári esték hangulatát hordozza, ami rendkívül jólesik most ebben a szokásosan szürke téli időszakban.

A Home szintén klasszikus buli-dal, aminek gondolatvilágát Szösző (Joystix) formálta szavakká. A meglepően hosszú, bő hétperces Free-ben a srácok eleresztették a gyeplőt, a dinamikus riffek mellé finoman okos dobtémák, Hammond-szóló és bőséges érzelmekkel teli refrén teszik teljessé a dalt. Pazar ez így egyben! A már említett Last Goodbye pedig az első szám, ami teljes egészében Géza emlékének íródott, és ezzel együtt ez az első nélküle készült Asphalt Horsemen-szerzemény. Finoman indított dal, roppant érzelemdúsan bontakozik ki a végefelé, van benne bőven kraft minden szempontból, és pontosan ezért elég nehezemre esik meghallgatni, feltolul ilyenkor mindenféle emlék a régmúltból. A hangzásra is nagy gondot fordítottak – szerencsére a lemez nem az utóbbi jó pár évben megszokottá vált egysíkú, „tömbszerű" hangzást kapta, hanem a zenéhez illő szellős, rockos megszólalást. Leginkább az „ízes" jelzővel tudnám körülírni, amivel Kariék kényeztetik az erre érzékeny hallgatók fülét. Az én fülem mindenesetre köszöni szépen az élményt!

A Never Forget talán legnagyobb ereje, hogy nem akar mindenáron megfejtős, önmagán túlmutató lenni. Ez egy mély, minden apró részletében kidolgozott lemez, aminek hallgatása közben nemcsak a zenekar eddigi életútját, zenei világát és gyászfeldolgozását ismerjük meg, hanem valamelyest saját magunkat is. A veszteség, az emlékezés és az élet továbbvitele mindannyiunk számára ismerős, de irgalmatlanul nehéz ezt mások elé tárni, és még nehezebb mindezt zeneileg, érzéseiben felemelő formába önteni. A zenekar eddigi lemezeit is nagyon szerettem, ezt is hasonlóképpen kedvelem, és bátran mondom, hogy majd a tavasz kezdetével sokkal jobban rá lehet hangolódni. Pontozni nem szeretném, inkább csak megköszönöm Gézának az eddigi remek dalokat, és jó hajózást odafönt!