Metalcore, deathcore, djent, progresszív metál – mindez egyben a Born Of Osiris, akik néhány korai névváltoztatáson és a szokásos útkereső időszak után, jó néhány éve törik maguknak az utat a szövevényesebb metálzenék útvesztőjében. A zenekar mozgatórugóját, egyik fő dalszerzőjét és dobosát, Cameron Loschot kerestük meg kérdéseinkkel a közelgő budapesti koncertjük előtt.
Mit gondolsz, milyen változásokon ment keresztül a zenekar az elmúlt években?
Úgy fogalmaznék, hogy a hangzásunk eleinte olyan volt, mint az ADHD zenei megjelenítése (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar – a szerk), ami azt jelenti, hogy a riffek teljesen váratlanul jöttek, és folyamatosan új ötletek születtek. A dalok nem feltétlenül épültek egy kaptafára vagy egyféle témára. Nem lehetett tudni, hogy egy dalnak lesz-e refrénje, vagy bármilyen ismétlődő része. Bár sokan még mindig szeretik a korai Born Of Osiris-stílust, azóta továbbfejlődtünk egy átlagos hallgató számára emészthetőbb irányba. Most már nagyobb hangsúlyt fektetünk a refrénekre és az ismétlődő motívumokra, miközben továbbra is technikásak maradtunk, és emellé beépítünk a zenébe néhány meglepőbb elemet, hogy azért érdekes maradjon. Nem hagytuk el teljesen az eredeti kaotikus dalszerzői stílusunkat, csupán most már nagyobb hangsúlyt fektetünk az ismétlődő témákra, amikhez a közönség könnyebben tud kapcsolódni.
Sok technikailag képzett zenekar van a metálszíntéren. Szerinted mitől lesz igazán egyedi a Born Of Osiris hangzása?
Az egyik legfontosabb dolog, ami a Born Of Osiris hangzását egyedivé teszi, azok az előadók, akik hatással voltak ránk. A zenekarban mindenki rengeteg elektronikus zenét hallgat, legyen az dance vagy akár dubstep - amit a metal közösség finoman szólva nem szeret. (nevet) Engem például Armin Van Buuren dallamai és pulzáló basszusai inspirálnak. Nagyon sok hasonlóság van az EDM és a metál között, és úgy vettem észre, hogy sok népszerű EDM előadó valójában metálos. Igaz, ez nem mindig kölcsönös. (nevet) De a lényeg az, hogy az ebben a műfajban létrehozott témák és dallamok remekül átültethetők a metálba. Néha beépítjük a zenénkbe a billentyűs hangszerek által keltett atmoszférát és extra ütőhangszeres effekteket. Ezen kívül a klasszikus zenét is meg kell említenem – Beethovenen és Mozarton nőttem fel. Nagyon fiatalon kezdtem zongorázni tanulni, illetve inkább azt mondanám, hogy előbb kezdtem el zongorázni, mint dobolni vagy gitározni. Édesanyám hegedű- és brácsatanár, iskolai zenekarokat is tanít, és már korán megismertetett a zenélés és az előadóművészet csodáival. Ő inspirált arra, hogy olyan zenét készítsek, amit akár mozifilmekhez is el lehet képzelni.
Mire koncentrálsz egy dal megírásakor? A ritmussal vagy egy riffel kezdesz?
Remek kérdés! Személy szerint, amikor Born Of Osiris-dalt írok, általában a dobalappal kezdem. Ha megvan egy dobgroove, amit jónak érzek, loopolom a ritmust, és addig gitározok rá, amíg valami be nem kattan. Ha nem jön az ihlet gitáron, törlöm a dobot, és újrakezdem. De ez csak egy példa – néha egy riffet akkordokkal kísérek a billentyűzeten, hogy lássam, merre visz a hangulat. Vagy olykor basszussal kezdek, de ez elég ritka. A dobtémával való kezdés a legegyszerűbb módja a riffek áramlásának.
Mi volt eddig a legbátrabb zenei kísérletezésed?
Az egyik legmerészebb zenei kísérletemnek a saját szólóprojektemet mondanám, az Unsolicitedot. Ez a Born Of Osiris elemeit veszi alapul, de még extrémebbé teszi őket — olyan, mint a Born Of Osiris szteroidon. Nemrég adtam ki egy albumot Life Energies címmel, az Unsolicited név alatt. Az anyag nem csupán hangos és súlyos: van rajta néhány egészen nyugodt hangzású, szép és dzsesszes szám is. Mindenki találhat rajta valamit magának. Nagyon büszke vagyok erre az albumra. De igazából ami még ennél is kalandosabb, az a 2021-ben megjelent raplemezem, amit C$L művésznéven adtam ki. Az album címe Stre$$ed. Még Project Pat is szerepel rajta a Three Six Maffiából. Sokan azt mondják, hogy a hangom hasonlít Eminemére, aki amúgy az egyik kedvenc rapperem. Mondhatni, hogy túl sok szabadidőm volt a járvány alatt! (nevet)
Van olyan Born Of Osiris-dal, amiről azt gondoltad, hogy kockázatos kiadni, de végül jól fogadta a közönség?
Bevallom, hogy hezitáltam azon, hogy a Throw Me In The Jungle című dalt válasszuk-e a 2015-ös Soul Sphere album első kislemezének. A mai napig úgy gondolom, hogy nem volt túl jó választás ezzel képviselni elsőként az albumot. De ettől függetlenül még mindig egy remek dal, és koncerteken a rajongók megőrülnek érte. Szóval ma már nem igazán számít. Az emberek még mindig kérik a dalt, és jó érzés játszani.
Mely dobosok voltak rád hatással, amikor elkezdtél játszani, és kiket követsz manapság?
Dave Grohl nagy hatással volt rám, amikor elkezdtem dobolni. A Nirvana Smells Like Teen Spiritje őrült nagy sláger volt, amikor kilencéves lehettem, és éppen akkor kezdtem el dobolni. Grohl dobfutamai és az ízléses, nem túlbonyolított játéka keltette fel az érdeklődésemet a hangszer iránt. Aztán, amikor láttam, hogy gitárosként és énekesként vált a Foo Fighters frontemberévé, ez még inkább inspirált, mivel én is több hangszeren játszom. Persze ahogy idősebb lettem, változott az ízlésem is. Az egyik jelenlegi kedvenc dobosom Tomas Haake a Meshuggah-ból, eszelős a groove-jaival és a poliritmikus játékával. Elképesztő dobos.
Mit értékelsz leginkább a saját dobjátékodban, és mit szeretnél fejleszteni?
A nyitott kéztechnikám segített abban, hogy kreatívabb dobtémákat hozzak létre. Ez az egyik dolog, ami egyedivé teszi a játékstílusomat. Amikor elkezdtem dobolni, nem tudtam, hogy a legtöbb dobos keresztbe teszi a karját, amikor a lábcinen játszik. Ez végül előnyömre vált, mivel megtanultam ugyanazokat az ütemeket más-más kézzel vezetve játszani. Én is bátorítom az új dobosokat, hogy kezdjenek el így játszani, ha kényelmesnek találják. Azt szeretném fejleszteni, hogyan használom a ghost note-okat és a pergőhangsúlyokat. Nagyon tetszik Matt Gartska játéka az Animals As Leadersből: rengeteg dinamikát épít be a a dobolásába. Nagyon kifejező a játéka, nem úgy hangzik, mint egy robot. Én is több ilyen témát szeretnék beépíteni a játékomba. Emellett a lábam és a kezem tempóján is szeretnék fejleszteni. A metáldobosok felé létezik egy elvárás, hogy villámgyorsan kell játszani, őrületes ez a gyorsasági verseny, tényleg mindenki szupergyorsan játszik.
Melyik dalt szereted a legjobban játszani élőben ezen a turnén, és miért?
Perpillanat az egyik új szám a kedvencem az készülő albumunkról. A címe A Mind Short Circuiting – lendületes darab, jóféle tempóváltásokkal. Imádom, hogy a végén van egy groove-os rész, ahol egy tök egyszerű ütemet játszom, az azt megelőző káosz után.
Az új albumon van olyan dal, ami dobosként különösen nagy kihívást jelentett számodra?
Abszolút. Az egyik számomra legnehezebb dal még nem jött ki, és a címét sem mondhatom el, mivel még nem jelent meg a lemez. De most már tényleg itt van a kanyarban, figyeljétek a bejelentéseket! Szóval hamarosan megjelenik, és minden este élőben is eljátsszuk majd. Dobon elég trükkös – vannak benne egészen szokatlan dobtémák, gyors dupla lábdobos részekkel. Elég nehéz darab. Talán mikor ezt olvasod, meg is jelent már, szóval majd hallgasd meg. A kérdésedre válaszolva, ez az a szám, amiben a dobtémák nehezek, ráadásul a vége brutálisan súlyos! (nevet)
Ha nem a metálszíntéren zenélnél, milyen más műfajban próbálnád ki magad?
Mindig is szerettem a rapet. Szeretek közönség előtt rapelni. Előadtam már saját cuccot, és jól szokott elsülni. Csinálok saját beateket, és másoknak is készítek alapokat. Mindig is úgy gondoltam, hogy jó lenne ezt nagyobb léptékben csinálni. A rap mindig is érdekelt, mert ez volt az első alkalom, hogy zeneileg „volt hangom". Erőt ad... olyan érzés, mintha bármit elmondhatnék. Először volt valódi hangom. Suliban sok verset írtam, és teljesen logikus, hogy ez végül átszivárgott a zenei hobbimba is. Amúgy ki is rúgtak a gimiből egy vers miatt, amit írtam. Egyébként elég nehéz rávenni a metálos közönséget, hogy érdeklődjenek a rapes mellékprojektek iránt, amit egyébként meg is értek.
Melyik három dalt énekelnéd el egy karaoke bárban?
Bemelegítésképpen Britney Spears Baby One More Time című dalával kezdenék, hogy felkeltsem a közönség figyelmét. Másodiknak R. Kelly I Believe I Can Fly számát énekelném, hogy mindenkit megérintsek érzelmileg. Végül pedig Celine Dion My Heart Will Go On című dalát adnám elő, mert mindenki imádja a Titanic főcímdalát. Az emberek szívesen éneklik ezeket a dalokat, én meg jó vagyok abban, hogy a közönséget magammal vigyem.
Mire számíthatnak a rajongók ezen a turnén? Lesz bármiféle különleges vizuális vagy zenei meglepetés?
Például néhány vadonatúj dalt eljátszunk ezen a turnén, amik még nem jelentek meg. Európa lesz az első, aki hallhatja ezeket az új számokat! Készüljetek egy szórakoztató, mindamellett roppant nosztalgikus show-ra, tele klasszikus Born Of Osiris-slágerrel, valamint friss dalokkal. Hatalmas nagy szeretetet küldök mindenkinek. Köszönöm az idődet, és remélem, találkozunk!
Május 5–11. között a Live Nation Koncert Hét keretében kedvezményesen tudsz jegyet venni erre a koncertre is.
A Born Of Osiris május 18-án a Dürer Kertben lép fel az Ingested, az Entheos és a The Voynich Code társaságában. Jegyek a livenation.hu oldalán kaphatók.
