Shock!

Ez a magyar black metal csapat annak idején világszerte rengeteg emberre volt hatással (köztük rám is). Egy szegedi és egy Lyuk-beli újkori koncert után a Wigwam színpadán alakított a legendának számító Tor-Men-Tor. Bár most már "megszaggatva" írják a zenekar nevét. A koncert közönsége nagyrészt black metalosokból állt, sűrűn felbukkantak "sötét" fazonok/csajok. Gondolom ők se tudták mire számíthatnak...

Reméltem, hogy a klasszikus, illetve kultikus szerzeményeket komoly, és a múlthoz méltó előadásmódban hallhatom, de... Egy hosszú intro után megjelent a színpadon 5 figura: egy rohamsisakos gitáros fazon, a dobos Machat Zsolt, egy orvosi köpenybe - vagy mibe - bújtatott vézna srác, egy basszusgitáros, valamint az énekes Csihar Attila, paprikafüzérrel a nyakában. Piszkosul "extrém" volt a látvány.

A beszarást tovább fokozta a színpadon leledző tévé, melyen a Frakk, a macskák réme c. sorozat nem kevésbé kultikus epizódjait tekinthettük meg. Majd belevágtak a Tormentor I. c. nótába. A kezdő dallam többszörösére nyújtása után indult be a téma. Csiharnál volt egy "alibigitár" is, ami nem szólt, de ő játszott rajta azért (talán nem tévedek...). Már ekkor gyanús volt, hogy itt valami nem komplett. A szinti mögött görcsösen rángatózó srác meglehetősen ritkán szólaltatott meg 1-1 hangot a hangszerén, így szimpla "háttértáncosnak" tituláltam. Csihar zombiszerű megjelenése a régi korszakra emlékeztetett.

A számok egymásutánja már kiesett az agyamból, de elnyomták a Bathorytól a Call From The Grave-et (mialatt Szerénke és Lukrécia pajkos macskákhoz méltóan püfölték egymást a tévében), majd a kis gyufaáruslány nevezetű melódiát (ki hitte volna?) és új agyrém számaikat is. Ezek közül a Paprikajancsira kaptam fel a fejem, ami botrányosan komolytalanul hangzott. Tulajdonképpen egy black metal paródia volt ez az előadás, minden jel erre mutatott. Két kedvenc számomat - az Elisabeth Bathory-t ls a Beyondot - sem hagyták ki, előbbit kétszer hallhattam, sajna az eredetihez képest gyenge stílusban...

A '88-as black metal válogatáson szereplő Mephisto során sem volt a helyzet magaslatán Csihar Attila, sokszor tévesztett az egymás után következő részek tekintetében. A koncert felénél Attila villogó ördögszarvakkal tért vissza a színpadra, jellegzetes sátáni kacajaival kísérve. Felemás hangulatban figyeltem a pszichopata eseményeket, nem tudtam igazán, hogy sírjak-e vagy nevessek.

Örültem volna, ha totál más név alatt rendezik meg ezt a showt, és az igazi Tor-Men-Tort is életben tartják mellette újra. A poén jelleg volt zavaró számomra, noha kedvelem a humort ebben a búval bélelt világban. Vajon a külföldi ex-Tormentor fanatikusoknak bejön-e ez az új koncepció vagy pofáraesés lesz számukra? Vajon szidni fogják-e a zenekart a váratlan lépés miatt vagy ezt is elfogadják egy legendától? Lehet, hogy Báthory Erzsébet is forog a sírjában (vagy ahová befalazták anno). Ezek után kíváncsian várom a csapat további lépéseit, agymenéseit.