Az amerikai underground (vagy stílszerűen alvilág...) királyai igazi kultuszcsapatnak számítanak. Voltaképpen minden kultikus lesz, amibe Alan Tecchio énekes és/vagy Dan Lorenzo gitáros belefog, lásd még Watchtower, Non-Fiction, de most a Hades idei alkotása a lényeg. Elég csak a címet és a lángoló amcsi zászlót szemügyre venni a borítón, máris világossá válik, hogy ennek a zenekarnak komoly mondanivalója van.
És valóban, kevés pályatársuk látja mélyebben a valóságot, végképp nem mindenki képes olyan intelligens, ugyanakkor abszolút közérthető, frappáns módon fogalmazni, mint Alan Tecchio, legyen szó közéletizős, politikai dolgokról, az emberi ön-és környezetpusztításról, rasszizmusról vagy bármi egyébről. A szövegek mellett éppen a fickó cseppet sem szokványos énekstílusa a Hades fő jellegzetessége: a hol nyaktörő power/speed, hol Black Sabbath- vagy egyenesen Down-súlyú, lefékezett témákat, riffeket igen agyafúrt, gyakran magas sikolyokkal is kísért dallamok ékesítik. Elismerem, hogy ez nem könnyíti meg a zene befogadását, de a Hadesnek időt kell hagyni.
Ha pedig kellő nyitottsággal és türelemmel közelítesz a csapathoz, abból szép fokozatosan igazi barátság is szövődhet! A harmadik-negyedik forduló után te is együtt nyomhatod majd Alannel mondjuk az Out The Window, a címadó DamNation, a Biocaust vagy a California Song sorait, hogy azután beérjen a többi szám is. (Ha pedig ez is megvolt, következhetnek a korábbi anyagok...) Tizenkét dalt pakoltak fel a lemezre, szóval lesz mit megemésztened, azonban így se éri el az album a negyvenöt percet, tehát túlságosan hosszúnak se nevezhető.
Tipikusan az a muzsika, amelyet nem lehet szavakkal körülírni, érzékeltetni - meg KELL hallgatni!!! Érdemes!
Hozzászólások