Volt egyszer egy Romanek Airlines nevű zenekar, akiknek a bemutatkozó albumuk nálunk debütált, és persze mi is megírtuk a véleményünket róla. A zenekar azóta parkolópályára került, ám Romanek Gergely nem unatkozik azóta sem: egy új (szintén háromtagú) formációval mutatkozik be, ezúttal egy klip formájában.
Draveczki-Ury Ádám: Modern rádiós gitárzeneként lehetne a legjobban körülírni a Mamazonas stílusát: az a típusú muzsika ez, amelynek egyértelműen hagyományosan rockosak az alapjai, de a felépítménybe más elemeket is kevertek alteres/punkos dolgoktól nyíltan popos vonásokig. Sajnos a kivitelezés lényegesen jobb is lehetne, mert ez is az az eset, amikor tudom, mit kellene hallanom, és az rendben is lenne, csak sajnos baromira nem azt hallom. Erről elsősorban a színtelen énekhang meg a furcsa, megerőszakolt prozódia tehet, és a refrénen is biztos lehetett volna még erősíteni valamit, hogy fogósabb, karakteresebb legyen, hogy tényleg robbanjon. De ezek összességében fejleszthető dolgok – ennél a számnál még így is simán hallani ezerszer pocsékabb dalokat a rádióban nap mint nap.
Nagy Andor: A Romanek Airlines Szíverősítője már szerepelt nálunk, még az is lehet, hogy éppen én írtam róluk. A Mamazonas ennek a történetnek a folytatása, ugyanolyan populáris, alter felhangokkal felvértezett zenéről beszélünk, amiben azért ott van a rock and roll is. Rádiókba való, és bár tényleg inkább ilyesmi szólna onnan, mint mondjuk Magna Cum Laude.
Valentin Szilvia: Populáris, inkább rádiókba való, alter-jellegű zene, amit a basszusgitáros srác frizurája is erősít. A szöveg frappáns, a zene nem az én világom, de objektíven nézve nem ügyetlenek, és még a klipet is pofásan rakták össze a lehetőségekhez képest.
Bertli Zoli: Szembelógó hajas, hisztis emopop, tizenkettő egy tucat, hatása elmúlik egy nap alatt, de ha kened, akkor elég huszonnégy óra is.
Mamazonas facebook
