Shock!

Ez ittend a harmadik Ajattara album, amely formációról tudvalevő, hogy az Amorphis tavaly távozott énekese, Pasi Koskinen egyik zenekara. Elég sok mindennel foglalkozik a srác, jelenleg még ugye az erősen doom Shape Of Despair, illetve a még erősebben grindcore To Separate The Flesh From The Bones frontembere is. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett.

Aki hallotta már az első két Ajattara album valamelyikét, annak annyit mondhatok, hogy tök ugyanazt kapják, mint eddig. Pont. Aki nem hallotta, az valamiféle dark metalra számítson, lassú, középtempós dalokkal, némi szintivel és kissé blackes énekkel. Két számban üti fel a fejét hagyományos tiszta ének valahol hátul, de nem számottevő. A tény, hogy finnül énekel Pasi, ad egy kis többletet a zenéhez, legalábbis nekem szimpatikus, bár így nem igazán lehet megtudni semmit a szövegekről, de a cím (Üresség) sok mindenről árulkodik.

Például arról, hogy valóban elég nyomasztó, már-már doomos hangulatú, sötét zene ez monoton gitárokkal, nem túl díszes, inkább masszív dobtémákkal, éteri szintikkel. És a szintetikus hangszínek miatt ugorhat be leginkább a szintén finn, legendás (nekem az) Unholy neve. Csak hát itt akkora mázsás köveket nem cipelnek a zenészek, ezek nagyobb kavicsok inkább, amik nagyon egyformák lesznek egy idő után. Vannak húzós témák, jól elcsípett dalok (Sortajan Kaipuu, Naaras, Langennut), de roppantul összefolyik a végére a lemez, ahogy szinte ugyanazok a tempók sorjáznak egymás után a változatosságra törekvés legkisebb jele nélkül.

Harminchat perc az egész, de bizony ez is soknak tűnik. Ugyanakkor pontosan ebben a monotonitásban látom az album legfőbb erényét, nevezetesen hogy egy olyan egybefüggő, összefüggő, sajátságos, nehéz atmoszférát teremt a zenekar (értendő ezalatt akár a három lemez is egyben), ami megkapó tud lenni, ha az embernek olyanja van. Nekem szokott olyanom lenni néha, ezért alapvetően szimpatikus az Ajattara. Csak ritkán hallgatom. Tipikusan az a zene, amit elég kéthavonta meghallgatni, akkor nagyon jó, de egy darabig megint nem kívánkozik vissza a lejátszóba, mert tele leszel vele. És mivel ez a CD is nálam van már hónapok óta, ez a gyakorlatban is bebizonyosodott. Azért most például jól esett végighallgatni.

Péntek este, buli elé nem ajánlom.