Körülbelül tizenöt másodpercnyi fülelésre volt szükség ahhoz, hogy tudjam: az Economic Dancerst ugyanúgy imádni fogom, mint bármely más anyagot, amiben Christian „Spice" Sjöstrand, ez a nagydarab viking ereszti ki elképesztő hangját. Spice számomra a Spiritual Beggars legjobb dalnoka volt (hiába imádtam JB-t is, illetve ismerem el Apollo Papathanasio képességeit), és egyaránt nagyon szeretem az általa életre hívott Mushroom River Band, illetve a jelen zenekar jogelődjének is tekinthető Spice And The RJ Band szellősebb, napfényesebb muzsikáját. Sőt, még a thrash Kaysert is, pedig az aztán zeneileg tényleg maximum erős közepes, csak hát ott is ott van az a hang, amiben bizony benne rejlik minden füst, ráspoly, erő, ösztön és tudás, ami csak kellhet. És ami jól érezhetően az olyan hamisítatlan klasszikus hard rock-tételekben van igazán csúcsformában, mint amilyeneket az Economic Dancers is rejt.
Mert ez itten bizony nem stoner, blues, vagy épp retro, hanem sima hard rock, a legnemesebb fajtából, egyenesen a '70-es évekből. Creedence Clearwater Revival, John Fogerty későbbi dolgai, vagy épp Blue Öyster Cult, ha már mindenképp neveket kellene sorolnom. A korábbi három Band Of Spice-anyaghoz képest is (igen, én ide számolom a két Spice And The RJ Band-lemezt) szellősebb, finomabb muzsika, amiben már csak elvétve, a legenergikusabb tételeknél – a felvezető dalnak választott You Can't Stop és a záró You Know My Name – ugorhat be a Koldusok neve, egyébként pedig annyira jókedvű hallgatnivalót jelent, hogy az On The Run esetében akár még az olyan napfényes amerikai muzsikák is eszembe jutnak, mint például a Tom Petty And The Heartbreakers, természetesen egy jóval koszosabb hang által vezérelve.
Ja igen, Spice-ék már megint eggyel többen vannak, hiszen csatlakozott a hadhoz a költői Hulk névre hallgató zongorista/orgonista, aki ugyan nem egy Per Wiberg, de azért nagyon tetszetősen hozza a dolgokat, igen markánsan meghatározva az összképet – még ha igazi szólót a You Will Callon kívül más dal nem is nagyon tartalmaz. Spice gitártémái egyszerűek persze, de baromi hatásosak, hiszen hiába hallottam már vagy százszor a nyitó Economic Dancer, az intróval is bíró The Joe, vagy épp a Fly Away lefelé pengetős témáit, most is ugyanúgy bekajálom a dolgot. A Down By The Liquor Store pedig kimondottan fifikás, azokkal a nem is annyira elrejtett funkos megoldásokkal.
Spice-nak és bandájának – még ha ez nem is igaz - elhiszed, hogy mindig süt a nap, hogy egy sörkertben ülünk, ahol soha nincs záróra, hátulról valami zsíros rockzene szól, elfogadható hangerővel, minden barátunk velünk örül, és a csajok is kizárólag ránk mosolyognak. Eredetiséget ugyan nem nagyon kell bennük keresni, de akkor is, az ilyesmi zenéktől kicsit vidámabb lesz az élet.
Hozzászólások