Ugyan csak Ritchie Blackmore komótos tempójában és fura módján, de az utóbbi években elég szépen beindult a Rainbow, így nem tagadom, reménykedtem további aktivitásokban, urambocsá′ friss dalokban is a csapattól. Aztán persze jött 2020, meg a vele járó kötelező tétlenség, és mivel Ritchie és hites neje, Candice Night a kastélyban rekedt, törvényszerű volt, hogy a megoldást a Blackmore's Night jelenti majd a tétlenségre. Jövő év elején meg is érkezik a Nature's Light album, amely abszolút rekorddal, hat év kihagyás után követi a sorban legutóbbi, 2015-ös All Our Yesterdayst. Ha pedig addig nem bírnád kivárni, itt egy karácsonyi EP is a duótól és társaiktól.
A Blackmore's Nighttól abszolút nem idegen a karácsonyi tematika, hiszen 2006-ban már egy komplett kisjézusos-tojáslikőrös albumot is készítettek Winter Carols címmel. Ráadásul ha valakikhez illik is az ilyesmi, hát azok ők. Nem tagadom, eleinte nagyon óvatosan és sok előítélettel méregettem ezt az egész projektet, de aztán megtanultam elfogadni, szóval összességében rég túlléptem már azon, hogy asztalt verve rockzenét követeljek Ritchie-től. Végső soron az ember 75 éves, és elég ideje átnyergelt már erre a vonalra ahhoz, hogy elhiggyük neki: nem pusztán Candice két szép szeme bűvölte meg a nagy kapuzárási pánik közepette, hanem tényleg szívesebben játszik folkos-reneszánszos hangulatzenét ahelyett, hogy minden este kiállna a rockszínpadokra, és ötmilliomodszor is elnyomná a Smoke On The Watert meg a Man On The Silver Mountaint. Még akkor is, ha engem utóbbi tudna mozgatni, ez az egész kosztümös giccsparádé pedig a legkevésbé sem lelkesít...
De mint írtam, mára összességében megtanultam hiteles valamiként elfogadni és tiszteletben tartani ezt az egész projektet, így aztán nincs különösebb okom belekötni a Here We Come A-Caroling, az It Came Upon A Midnight Clear, az O Little Town Of Bethlehem és a Silent Night átdolgozásait rejtő minialbumba sem. Különösebb érdekességekről persze nem tudok beszámolni az EP kapcsán: a Blackmore's Night nem valami kísérleti-progresszív-akármilyen projekt, szóval simán csak eltolják ezeket a tradicionális örökzöldeket a maguk stílusában, hol sima tábortüzes változatban, hol középkoriasabban. Szóval nagy csavarokra, meglepetésekre senki se számítson. De Ritchie azért ezeket a – mondjuk úgy – limitáltabb gitárosi eszköztárat igénylő darabokat is szépen játssza, Candice hangja pedig mindvégig szépen, tisztán cseng.
Nem ülök tűkön a Nature's Light megjelenéséig, de ha eddig élvezetedet lelted a Blackmore's Night munkásságában, akár ez az EP is elszólhat a fa alatt, a bejgli mellett.
