Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt a Brainstorm egyike volt a kedvenc európai bandáimnak. Andy B. Franck belépésével és az Ambiguity, valamint Metus Mortis lemezükkel a csapat vitathatatlanul a szikár power metal egyeduralkodójává vált a kontinensen. 2003-ban aztán még egy szintet léptek felfelé, és a Soul Temptation anyaggal letették az asztalra azt a lemezt, ami a mai napig is az etalon BS anyag számomra. Erő, agresszió, érzelmek, dallamok – minden megvolt náluk, ami egy jó power albumhoz szükségeltetik, ráadásul remek riffeket és felejthetetlen énektémákat felvonultató, kiváló nótákba préselve.
A soron következő Liquid Monster aztán már valamivel gyengébbre sikerült, a 2008-as Downbursttel pedig elérte a mélypontot a csapat. Ráadásul ekkoriban – kis túlzással – körülbelül negyedévente játszottak nálunk, úgyhogy bevallom férfiasan, megcsömörlöttem tőlük. A két éve napvilágot látott Memorial Roots aztán visszahozta valamelyest a lelkesedésemet, bár az is igaz, hogy a megjelenését követő rövid időszakot leszámítva szinte sosem ez a lemez a nyerő, ha épp Brainstormot akarok hallgatni. Nem egy rossz anyag ez sem persze, épp csak nem több, mint egy újabb átlagos lemez a sorban. És sajnos az On The Spur Of The Moment is pontosan ilyen.
Nem mondom, hogy rossz anyagról van szó, épp csak egész egyszerűen nem éri el az Andyvel készült első három korong színvonalát. Minden megvan természetesen ezúttal is, amitől a Brainstorm az, ami: heroikus refrének Andy arany torkából, Torsten Ihlenfeld és Milan Loncaric remek riffelése és a többi szükséges hozzávaló, épp csak nem hagy nyugodni az az érzés, hogy mindezt hallottuk már tőlük, ráadásul leheletnyivel színvonalasabban. Azt persze lehetetlen elvitatni a csapattól, hogy pár igen pofás dalt ezúttal is sikerült összehozniuk. A nyitó Below the Line például kapásból ilyen, akárcsak a Temple of Stone is, melyek olyan, jó értelemben vett slágerek, amiket külön élvezet lesz élőben együtt üvölteni Andyvel. Fentiekkel ellentétben azonban az In The Blink Of An Eye tökéletes példája a tölteléknek, és sajnos később is akadnak kevésbé meggyőző darabok, mint például a totál felesleges In These Walls. Egyértelműen az erősebb tételek közé tartozik azonban a szupersláger Still Insane és a No Sinner – No Saint, vagy a tempós, riffelős A Life Hold On, de a záró, masírozós My Own Hell is érdekes. Igazából azt sem lehetne mondani, hogy akár csak egyetlen kifejezetten rossz dalt is találnák a korongon, épp csak a kilencedik Brainstorm összességében nem több minőségi rutinmunkánál.
Sajnos az elmúlt évek lemezei alapján egyre inkább úgy tűnik, a Brainstorm beleragadt egy olyan zenei világba, amelyből nem tud kitörni, viszont kissé túl szűk már a csapat számára, aminek eredményeként talán már sosem lesznek képesek olyan lehengerlő anyagra, mint a Soul Temptation. Ettől függetlenül az On The Spur Of The Moment korántsem rossz, épp csak nem olyan kiemelkedő, példaértékű alkotás, amilyeneket régen a kisujjukból ráztak ki.
